|
2019-03-27 08:53:22, szerda
|
| |
| |
Az oltár mellett
Lobogjon a láng az Úr oltárán,
lelkemben gyúljatok ki szent tüzek,
Uram Istenem elé lépek most,
legyen tiszta hát minden érzület.
Elvetem mind, ami hiú, mi szennyes,
ledobom a földi salakot,
mert szent hódolással, örök imádással
Uram színe előtt áldozni akarok!
Mennyit jártam-keltem
ezen a világon!
Mily sokat áldoztam
idegen oltáron,
de lelkemnek legszebb tartalma,
szívemnek legdrágább éke
mégiscsak megmaradt,
mégiscsak enyém lett,
s most ezzel járulok Uram elébe.
Itt vagyok, Uram, oltárod mellett;
s azért, hogy életem dicsőbb, szebb lett,
hálával áldozom.
Az oltárra hozom
ajkamnak minden szép szavát,
minden dicséretét,
minden üdvénekét,
minden zsolozsmáját,
minden sóhaját.
Itt vagyok Uram oltárod mellett;
s azért, hogy Jézus engem megmentett,
az oltárra teszem a szívemet.
Ne érezzek mást, csak mit Te érzel,
nékem is fájjon, miért Te vérzel,
sírni tudjak én is azok felett,
kikért te ejtsz forró könnyeket;
s örülni tudjak a Te örömödben,
gyönyöröm legyen a Te gyönyörödben,
másutt azt sehol se keressem,
csak a Te áldott közeledben.
Uram oltárra teszem szívemet.
Itt vagyok, Uram, oltárod mellett
s azért, hogy Jézus karjaira felvett,
az oltárra teszem önerőmet.
Ó, hányszor ellenkeztem Véled,
küzdöttem s elhagytalak Téged.
De most nem akarok tudni másról,
csak azt nézem: Te merre jársz,
hová térsz be s meg hol nem állsz;
s hitemmel hozzád kötöm magam,
hogy nékem is ott legyen utam,
hogy Te vigyél, vonjál szent erőddel,
s ha utamon virág nem is zölddel,
ha kemény rögökön is lépdelek,
a Te erődben én erős leszek.
Uram, oltárra teszem önerőmet.
Itt vagyok, Uram, oltárod mellett;
s azért, hogy Jézus az enyém lett,
oltárodra teszem magamat.
Ne éljek többé én, csak Te élj bennem,
Te mondd, mit kell szólnom, s mit kell tennem,
Te légy az Úr, én meg a hű szolga,
kinek Urát hallgatni legfőbb gondja.
Csak szólj, hallgatom szavadat,
csak küldj, járom én utadat,
leszek bizonysága szent nevednek,
leszek hordozója keresztednek.
S ha Jákóbként kőre kell hajtanom fejem,
ott is áldani foglak, én Uram, Istenem!
Leszek égő mécses a homályban,
leszek mentőöv a bűnárban,
odaállok, szegényhez, nyomorulthoz,
kicsinyhez, nagyhoz, gazdaghoz, koldushoz,
nem nézem: szép-e, nem nézem: szeret-e,
nem kérdem: szolgálatért bérem lesz-e,
csak megyek, megyek amerre vezetsz,
szeretni fogok, miként Te szeretsz,
hogy feláldozott önlényem helyett
lássák csak a Te dicső képedet!
Lobogjon a láng az Úr oltárán,
lelkemben gyúljatok ki, szent tüzek!
Uram, Istenem elé állok most,
legyen tiszta hát minden érzület!
Elvetem mind, mi hiú, mi szennyes,
ledobom a földi salakot,
mert szent hódolással, örök imádással,
Uram színe előtt áldozni akarok!...
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: szolgálatért, nyomorulthoz, keresztednek, gyönyörödben, zsolozsmáját, ellenkeztem, elhagytalak, feláldozott, szegényhez, dicséretét, legdrágább, kicsinyhez, megmentett, hódolással, bizonysága, közeledben, küzdöttem, üdvénekét, imádással, jákóbként, könnyeket, örömödben, hallgatom, hordozója, lelkemben, szívemnek, mégiscsak, homályban, hallgatni, gyúljatok, megmaradt, oltárodra, koldushoz, lelkemnek, gazdaghoz, gyönyöröm, oltár mellett, földi salakot, oltárra hozom, oltárra teszem, enyém lett, Uram Istenem, Betkó András,
|
|
Offline
