|
2020-03-22 20:56:11, vasárnap
|
| |
| |
Csillag-fiak
Hiába hagyod itt e várost,
levetheted, mint ócska mezt,
tagadhatod, hogy benne éltél,
mégis rabul ejt, nem ereszt.
Elfeledhetsz utcát, teret,
arcot, nevet, az iskoládat,
a termet, hol szurkolva ültél
s hol a könyvet sarokba vágtad,
mégis örökre itt maradsz
s a diákkor úgy benned él,
mint felnőtt csírában a mag,
nem oltja ki se könny, se vér:
kihullathat mindent az elméd,
amit egykor itt megtanult,
mégis ott él, virágzik benned
a négyszáz éves ősi múlt.
Nem is tudod, de szó, tekintet,
elv, szándék, nyelv, hit árul el,
hogy lélekben te itt születtél:
rajtad a közös, drága jel,
benned van hibája, erénye,
tája, virága. S úgy viszed
magadban, hogy bár nem is érzed,
benned dobog, mint a szíved.
Éppúgy nem lehet megtagadni
s kivetni, akár az anyát:
öröklöd vérét, sok vonását,
álmát, lelkét, vagy mosolyát,
tovább él benned láthatatlan
és benned élnek őseid,
rád hagyva a múlt fényét, árnyát,
örömét, szenvedéseit.
Büszke vagyok, hogy itt tanultam
s e dicső anya lett anyám,
tudományával, szellemével
négyszáz év kincsét hagyta rám,
hogy bennem van e táj, e város
ege, békéje, kellene
s enyém lett legendás, nagy ősök
lánglelke, hite, szelleme,
s apámnak vallhatom hazámnak
fényes nevű, nagy fiait:
Török Bálintot s a gályarab
Kocsi Csergőt és Séllyeit,
a diákot, kit a toronyból
dobtak le durva zsoldosok
s azt is ki Alma Máterével
Adásztevelre bújdosott,
apám Thaly, Bocsor, Kerkápoly,
e dacos, kemény magyarok
s Petőfi, Jókai: e fényes,
kiolthatatlan csillagok!
Csillagoktól fogant diák
vagyok s vagyunk mindannyian,
itt fürödtünk csillag-apáink
tündöklő sugaraiban.
Száz éve gyűjti fényüket már
eggyé a Képzőtársaság
titkos műhelyként, szent kohóként,
hol eggyé forr minden diák,
eggyé forr és együtt megyen
ezer úton, de egy felé,
mintha e város csillagfényű
lelkek seregét öntené
rá a magyar városok, falvak,
síkok, dombok vidékire,
hogy tiszta magyar élet és hit
teremtő erejét vigye,
vigye szét szóval, dallal, tettel
készítve szebb, jobb Holnapot...
- Csillag-fiak, mi pápai diákok,
derítsük hát fel a sötét világot,
és ragyogjunk, akár a csillagok!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: képzőtársaság, kiolthatatlan, adásztevelre, szenvedéseit, csillagoktól, csillagfényű, elfeledhetsz, tudományával, láthatatlan, szellemével, mindannyian, kihullathat, levetheted, sugaraiban, tagadhatod, ragyogjunk, megtagadni, műhelyként, kerkápoly, szurkolva, bújdosott, csillagok, vallhatom, születtél, megtanult, lánglelke, fürödtünk, toronyból, máterével, zsoldosok, iskoládat, készítve, tanultam, négyszáz, szelleme, holnapot, könyvet sarokba, négyszáz éves, múlt fényét, magyar városok, sötét világot, Török Bálintot, Kocsi Csergőt, Alma Máterével, Bódás János,
|
|
Offline
