|
|
|
2020-03-27 21:12:00, péntek
|
| |
| |
Ördög-puli
Tácra iparkodtam, falumba,
sugárban fürdő tájon.
Fütyörésztem és friss csikóként
futott a kerékpárom.
Nagy csend volt, szinte hallatszott, hogy
a búzák, rozsok érnek.
Egyszercsak mögöttem a porban
szapora lihegések,
topogások... Egy szőrpamacs,
valóságos kis ördög,
az követett. - Ki vagy? Puli?
Vagy éj, mely testet öltött?
Fekete volt, mint a pokol.
Került, bevárt, vigyorgott,
kedveskedett. Piros nyelvét
kiöltve pörgött, forgott.
Árnyék módjára követett,
akárhogy ihingettem.
Az ördög ez! Most megjelent!
Mást hogyan is hihettem?
Hogy egy eb, (a hűség maga!)
megszökve gazdájától,
egy kerékpáros, idegen,
másik gazdához pártol?
Egy sosem látott valakit
így kísér udvarolva?
Ilyen még nem volt. Ha nem látom,
sohasem hittem volna.
Gondoltam, majd csak elmarad,
megijed, vagy elfárad,
nem ingerli a falusi
vad eb-haramiákat.
Csodát! Leült a kapuban
szoborrá meredve.
Szaglászták kalandos kutyák,
nem volt játékra kedve.
Kibőjtölte volna, talán
ha benn heteket töltök,
de körme közül nem ereszt.
Ördög ez! Csakis ördög!
Visszafelé is jött velem
sötéten, mint az árnyék.
Bealkonyult már. Kékesen
lúdbőrözött a tájék.
Ott ügetett nyomomban és
verte a port a talpa.
Vigyázva hajtottam, galád
katasztrófától tartva:
most, most töröm ki a nyakam,
most, most ér el a végzet,
csak játszottam eddig a tűzzel,
most rám szakad s eléget.
Az ördögnek eladtam rég
magam s nevettem rajta,
most itt van s amit követel,
kegyetlenül behajtja!
Így haladtunk. Kivert a víz.
Csak a műútra érve
józanított a gépkocsik
s a város ezer fénye.
Kiszámítottam: ez a lény
mióta észrevettem,
harminc kilométert inalt
utánam rendületlen.
No, itt már vagy kereket old,
vagy útfélre hanyatlik,
vagy elütik a robogó
teherautók, taxik!
Ide csak nem merészkedik
a nyüzsgő rengetegbe,
ha csupán kutya! Itt ezer
veszélybe keveredne!
De biz azért sem tágított,
egész hazáig kísért.
Leragadt, mint egy tömb szurok
s nem mozdult semmi kincsért.
Reggelig strázsált. Bárhová,
ha pár lépésre mentem,
mint bolha pattant; röhögött
nyomomba szökve menten.
Nem volt a városnak zuga,
hol el bújjak előle.
Komondor, gép, pajkos gyerek,
sintér, vagy a rend őre
nem ijesztette. Vihogott,
nyelve, gomb-szeme fénylett.
Szinte szólt: - Hogy megszabadulj
tőlem, azt meg nem éred!
Ha repülőgépre ülök,
vagy felszállok a holdra,
fülét, farkát szétcsapva tán
utánam szállott volna!
Temetni megyek? Ott terem
s a ravatal alá áll,
beoson a templomba is
és tócsát hagy a padnál.
Kutyafeletti, babonás,
riasztó ez a hűség:
a prédát őrzi így a vad
s a rabot a rendőrség.
Rab vagyok én is, nincs kiút,
bár nem látszik bilincsem.
Elvisz az ördög, el bizony!
Hipphopp, már nyomom sincsen!
Nem volt még ennél senkinek
hűségesebb testőre,
megáldom mégis százszor azt,
ki megszabadít tőle...
Egyszer aztán egy épülő
háznál, szép tiszta délben
kőmívesek nézték kutyám
nagy, nagy gyönyörűséggel.
Egy megszólalt: -"De szép dög ez,
az annyát néki! Éppen
ilyesmire fáj a fogam,
ezt kerestem már régen.
Elvtárs, mennyiért adja el?"
-Magáé lehet ingyen,
csak fogja jól meg! És futás,
hogy rám izzadt az ingem.
Becsaptam hát az ördögöt!
Végre, végre leráztam.
(Haj, azt a boldog örömöt!)
Többé sohase láttam.
Dehogy az ördög volt pedig,
tudom már. Kedves lélek,
a hűség, a ragaszkodás, -
és ezt vetettem én meg!
Nem ördög volt, de társ, barát,
kit balgán elvetettem.
Az ördög pedig itt maradt
s kajánkodik felettem.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyönyörűséggel, katasztrófától, kiszámítottam, kutyafeletti, megszabadulj, fütyörésztem, kedveskedett, ragaszkodás, kegyetlenül, bealkonyult, hallatszott, merészkedik, egyszercsak, szaglászták, lúdbőrözött, megszabadít, repülőgépre, észrevettem, rendületlen, elvetettem, visszafelé, vigyorgott, szőrpamacs, játszottam, hűségesebb, felszállok, kerékpáros, rengetegbe, kibőjtölte, ihingettem, haramiákat, józanított, szétcsapva, iparkodtam, kilométert, kajánkodik, hűség maga, sosem látott, ördögnek eladtam, műútra érve, város ezer, nyüzsgő rengetegbe, tömb szurok, városnak zuga, prédát őrzi, annyát néki, boldog örömöt, ördög volt, ördög pedig, Bódás János,
|
|
|
|
|
|
| hűség maga, sosem látott, ördögnek eladtam, műútra érve, város ezer, nyüzsgő rengetegbe, tömb szurok, városnak zuga, prédát őrzi, annyát néki, boldog örömöt, ördög volt, ördög pedig, gyönyörűséggel, katasztrófától, kiszámítottam, kutyafeletti, megszabadulj, fütyörésztem, kedveskedett, ragaszkodás, kegyetlenül, bealkonyult, hallatszott, merészkedik, egyszercsak, szaglászták, lúdbőrözött, megszabadít, repülőgépre, észrevettem, rendületlen, elvetettem, visszafelé, vigyorgott, szőrpamacs, játszottam, hűségesebb, felszállok, kerékpáros, rengetegbe, kibőjtölte, ihingettem, haramiákat, józanított, szétcsapva, iparkodtam, kilométert, kajánkodik, kerékpárom, megszólalt, ijesztette, teherautók, gazdájától, kőmívesek, nyomomban, strázsált, udvarolva, megjelent, valóságos, megszökve, gépkocsik, hajtottam, hanyatlik, mennyiért, haladtunk, bilincsem, ilyesmire, lihegések, veszélybe, keveredne, templomba, csikóként, gondoltam, topogások, rendőrség, becsaptam, gazdához, vetettem, fénylett, vihogott, leragadt, tágított, vigyázva, ördögnek, nevettem, kerestem, behajtja, kincsért, leráztam, kalandos, szoborrá, városnak, nyomomba, reggelig, röhögött, százszor, komondor, mögöttem, felettem, hihettem, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1009
- e Hét: 34785
- e Hónap: 64097
- e Év: 251899
|
|
|
Offline
