|
2020-06-21 17:43:21, vasárnap
|
| |
| |
Te, de csak Ő
I.
Képek, melyek a múltból felvillannak,
Egy-egy váratlan pillanatban megfognak,
Makacsul ragaszkodnak,
Elhagyni nem akarnak.
Rád emlékeztetnek a villanások,
Eszembe juttatják, az eltelt idő vészesen sok,
És a végtelennek tűnő vég
Vészesen közeleg, elsötétül az ég.
A fájó ismeretlen történetének porszemei kavarognak,
Be nem teljesedett reményeket vissza nem hozhatnak,
De a részek megváltozhatnak,
Új esélyt adhatnak.
Mikor a szivárvány elszürkül,
S a szeretett nyúl félve menekül,
A veszélyforrások száma oly nagyra nő,
De a barátság, mely valós, idővel magasabbra nő.
Továbbmenni, a világ rendje a rohanás rémülete,
Tévedések sekély épülete, múló örömök röpke szele,
Az arcokra írt ősi tanácstalanság felhúzott kőszobra,
Szenvtelenül szenvedett, szilánkokra szétesett üvegóra.
Egy hang, túlvilági szólam, csak egy intő szó,
Ennyi, sőt több lehet a baráti beszéd -
Éltető folyam, ha az ismeret nem idegen,
És a barát nem csak él, sokkal inkább éltet.
Az iskolai padban a várakozás életre kelt sóhaj,
Naponkénti küzdelem, mámoros képzavar,
S a felejthetetlen folyosók végül visszanéznek,
A búcsúzás ideje közeleg, feltűnik a kezdet vége.
Ismétlődő szavak, az élet rendje felborul,
Hiszen a megszokott elkopott, s így minden,
Gondolatok ezernyi csillagserege, hamuként
Eltűnnek a jövő ködbe bújt köntösében.
Elfeledett álmok, a válságos valóság gyengesége,
És az elfeledett gyöngédség igazságért kiált,
De a lehetőségek tárháza felégni látszik,
Szénnel élesztik már az eloltandó tüzet.
II.
A levegő éltető éneke ébresztget,
,,A látvány nem földi" - suttog a kékség,
Simogató sugarak sejtetik a csodát,
Előttem állt a szépség, ki eltakarta a Napot.
Könnycseppkövetelő szempár, egy tekintet
Más világokról mesél, és a lélek, érzem:
Éget; mámoros képzet, képtelen mézcsepp,
Szivárványáradat, gyémánteső, mennyei szellem.
A hallgatást kiáltásra, az aszályt özönvízre váltó lét,
Nem várt tünemény, isteni üzenet, álomkép,
A legszebb. Értékvesztett érzelmek elindítója,
Elhalkult imák felerősítője, az örömbarlang kulcsa.
A megmaradt fájdalomra végleges gyógyír,
És tenger mélyén, ha a sötétségben nem látni, fényt ad,
Életben tart, mikor fogytán már a levegő; szikrák teremtője
Az elérhetetlen tűzből, s kürtszó, a közelgő veszély idején.
Tudatos törekvés, mozgatóerő a cél felé,
Iránymutató útjelző, és minden válasz,
Létező lételem, védelem, sosem sérelem,
Szelíd kérelem, mikor viszály van a várban.
Emlékezetélesztő, kitartásra sarkalló, életmentő háló,
Öröklétté váló angyalszálló, féleleműző kézfogás,
Majd szívrengető hanghatás, mindent átható, melengető valóság,
Ígéretté érő dadogás, szent fogadás, békességes szótlanság.
Terjed a kór, fertőz a világ, kivétel nincs,
Téved a reklámszöveg, az önmegvalósítás pusztulás,
Jót tenni az ember képtelen, az igazság sokaknak sérelem,
De sérült minden, az értelem, a szerelem, és az ember védtelen.
A határok eltorzultak, a törvény képletes, segedelem
Csak egy maradt, embereknél esélytelen, reménytelen hiedelem
A változás öntörvénye, cukormázba bújtatott kavicsszem,
Nem jöhet máshonnan, Istentől érkezik a kegyelmi intelem.
Reményteljes jövőkép, realista utópia,
Itt az esély, hiszen eljött az Isten Fia,
A szeretet szentkelyhe, kegyelem kenyere
Örök dicsőségbe öltözteti, ki szavának enged.
III.
A távolban kicsiny fény, pislákol még a remény,
Harcol a gyermek, ifjú, a szív még kemény,
Hiába a kísérlet, legjobb szándék, elillanó nyeremény,
A gyermeki szív védőbeszéde, késik az ígért eredmény.
Egy szárnyrebbenés és vége, hosszú még az út,
És az ismeretlen növekszik, talány és homály;
A titkon tartott tény - őrző kéz -: igazán élni,
Nem kell hozzá más, mint őszintén meghalni.
Kidőlt kerítések a tenger falán, ámító nyár tele,
,,Tarts a szív felé" - súgja a szürke erdő együttese,
Ismert ez a mese, a romba dőlt csonka alakzat
Felállna, de nincs talapzat, zuhanás, nincs megállás.
Ima, a sírból jövő éneke, irgalom keresztje,
Karon ragad az átszögezett, új élet született,
Tiszta értelem, nyílt lapok, megbocsátás zenéje,
Hét nap a semmiből, ennél is nagyobb szeretet, egy szó:
Elvégeztetett
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
Címkék: emlékezetélesztő, szivárványáradat, veszélyforrások, megváltozhatnak, tanácstalanság, szárnyrebbenés, önmegvalósítás, felejthetetlen, elvégeztetett, csillagserege, értékvesztett, emlékeztetnek, felerősítője, ragaszkodnak, reklámszöveg, szenvtelenül, visszanéznek, elérhetetlen, felvillannak, reményteljes, történetének, angyalszálló, sötétségben, lehetőségek, továbbmenni, szilánkokra, teljesedett, iránymutató, örömbarlang, végtelennek, reménytelen, eltorzultak, védőbeszéde, szentkelyhe, pillanatban, átszögezett, múltból felvillannak, végtelennek tűnő, fájó ismeretlen, részek megváltozhatnak, szivárvány elszürkül, szeretett nyúl, veszélyforrások száma, világ rendje, rohanás rémülete, baráti beszéd, iskolai padban, várakozás életre, felejthetetlen folyosók, búcsúzás ideje, kezdet vége, élet rendje, Isten Fia,
|
|
Offline
