|
2021-02-27 21:23:37, szombat
|
| |
| |
A ceglédi temetőben
Testünket eleszi
bűn, halál, baj, idő...
ISTENEM, mennyi por,
mennyi jaj, mennyi kő!
Éjsötét sírkövek,
mind tükör. Arra mégysz,
nézed a fényüket,
s arcod is visszanéz.
Márványból múzeum,
tölgyfából fejfasor.
Elhiszed, nem hiszed:
rád kerül majd a sor.
Horpadó kis halom,
rajta már semmi jel.
Harmatos még a fű,
harmatos már a szem.
Csendesen ballagok,
szél neszez egy kicsit.
Mennyi név - olvasom -,
mennyi év alszik itt!
Vén anyó, kisleány,
merre szállt lelke el?
Hallgat a néma por,
nem felel, nem felel.
Dalba kezd egy madár,
méhcsapat döngicsél,
gyöngyvirág illatát
hozza a déli szél.
Szívem is énekel,
Róla, KI úgy betölt:
JÉZUSÉ életem!
Hogyha majd porba dönt
bűn, halál, baj, idő,
fölveszi lelkemet!
Mit se tud, mit se sejt,
aki majd eltemet.
Füle Lajos |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyöngyvirág, márványból, tölgyfából, méhcsapat, visszanéz, csendesen, döngicsél, temetőben, testünket, fényüket, lelkemet, fejfasor, elhiszed, harmatos, ballagok, sírkövek, kisleány, fölveszi, illatát, olvasom, horpadó, éjsötét, ceglédi, hallgat, istenem, eltemet, betölt, énekel, életem, jézusé, kicsit, hogyha, szállt, alszik, mennyi, neszez, ceglédi temetőben, déli szél, Füle Lajos,
|
|
Offline
