|
2023-12-05 07:35:40, kedd
|
| |
| |
Tényleg
Egy téli vasárnap reggelen az édesanya korán felkelt, reggelit készített a családjának, és templomba induláshoz gyorsan-frissen elrendezte a három gyerkőcöt.
Indulófélben, az előszobában, kabátban állva látták, ahogy az apa ül a fotelban, a nappaliban, és újságolvasás közben kibámul az ablakon.
A feleség és a férj már többször beszéltek a dologról, de nem történt változás.
- Miért nem jössz velünk az istentiszteletre? - kérdezte a feleség.
A férj ezúttal nem nézett föl az újságból.
- Tudod te azt jól - mondta a férj, és mormogva fejezte be: ,,... ha Isten tényleg olyan hatalmas, nem törődik ő az apró és jelentéktelen emberekkel."
És magában így gondolkodott: ,,Ha Isten tényleg olyan hatalmas és tökéletes, ugyan minek törődne velünk? Ha Isten tényleg olyan erős, minek küldte volna el saját Fiát halandó emberi testben? Minek ereszkedne le olyan alacsonyra, hogy bajlódjon a gyarló emberrel, és segítsen neki? Ha Isten olyan hatalmas, hm? Butaság ez, mese habbal..."
Az anya és a gyerekek elmentek. Sűrű csend honolt a házban, csak az égő tűzifa pattogott a kandallóban. Egyszer csak a ház túlsó végéből tompa puffanások hallatszottak. Egy. Még egy, aztán még egy...
Az ember letette az újságot, felkelt a fotelból, hátrament, és nézte, hogy mi lehet az. Végül a leghátsó ablakon kinézve megpillantott egy kis csapat földön ácsorgó cinkét. Rájött, hogy mi történt: a madarak berepültek a ház végéhez épített fedett, jórészt zárt színbe, majd a kiutat keresve az ablaküvegnek csapódtak, és leestek. Jól megüthették magukat; ott álltak a hideg földön fagyoskodva, zavarodottan, tanácstalanul. Az ember megsajnálta őket. Ezt gondolta: ,,Bejöhetnének a tárolóba megmelegedni, és aztán a kifelé nyíló dupla ajtón kijuthatnának a szabadba." Átment tehát a tárolóba, kinyitotta a szín felőli ajtót, majd várt a hidegben. A cinkék nem mozdultak.
,,Idehajtom őket az ajtóhoz" - gondolta az ember, de ahogy megpróbálta lassan arra terelni őket, azok inkább más irányba mentek, úgyhogy felhagyott ezzel. A cinkék visszatértek az előbbi helyre, és összébb húzódtak.
Támadt egy ötlete. Visszament a házba, kihozott egy darab kenyeret, széttörte, és leszórta a földre, vonalban az ajtó felé. De a cinkék most sem mozdultak, csak álltak ott, és remegtek összezsúfolódva.
Az ember nézte őket, és azon tűnődött, mit tudna tenni, hogy segítsen rajtuk. Végül lassan odament melléjük, lehajolt, és nézte, hogy mit látnak. Látják-e a nyitott ajtó felé vezető utat? Közben ezt gondolta: ,,Ha cinkévé lehetnék, és elvezethetném őket a szabadulás felé, akkor nem fagynának itt halálra."
Megállt egy pillanatra, és átgondolta még egyszer. És megértette.
,,Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn 4,9)
,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
Címkék: istentiszteletre, összezsúfolódva, jelentéktelen, megpillantott, tanácstalanul, elvezethetném, hallatszottak, kijuthatnának, újságolvasás, visszatértek, bejöhetnének, indulófélben, gondolkodott, megmelegedni, ablaküvegnek, zavarodottan, előszobában, kandallóban, családjának, megüthették, megsajnálta, fagyoskodva, megpróbálta, alacsonyra, átgondolta, nappaliban, szabadulás, visszament, megértette, berepültek, emberekkel, pillanatra, puffanások, elrendezte, kinyitotta, egyszülött, téli vasárnap, édesanya korán, három gyerkőcöt, férj ezúttal, gyarló emberrel, gyerekek elmentek, ember letette, leghátsó ablakon, madarak berepültek, kiutat keresve, ablaküvegnek csapódtak, hideg földön, ember megsajnálta, tárolóba megmelegedni, kifelé nyíló, szín felőli,
|
|
Offline
