|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-09-02 12:03:54, hétfő
|
| |
| |
,,Az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd. (2Tim 4,5)
A lelkipásztorkodásban, vagyis a Krisztus országában Krisztus bárányainak nem az isteni, még kevésbé az emberi törvényeket, hanem az evangéliumot kell prédikálni, amelyet a vigasztalás botjának és pálcájának neveznek, amely által az emberek a hitben erősséget, a szívben felüdülést és mindenféle félelemben, halálos szükségben vigasztalást nyernek. Akik így prédikálnak, azok helyesen gyakorolják a lelkipásztori hivatást, Krisztus bárányait zöld legelőn legeltetik, és ahol erről hallunk, legyünk bizonyosak afelől, hogy magát Krisztust halljuk. Őket igazi pásztoroknak kell elismerni, azaz Krisztus szolgáinak és Isten sáfárainak, és még azzal sem kell törődni, hogy a világ őket eretnekeknek és tévtanítóknak kiáltja ki, és őket kárhoztatja. Ismét, ha valakik mást prédikálnak, mint az evangéliumot, akkor azok bizonyosan rettenetes farkasok és gyilkosok.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-02 11:51:42, hétfő
|
| |
| |
,,Követlek, akárhová mégy (Uram).'' Lukács 9,57
Olykor úgy gondolom, hogy könnyelműen beszélünk és énekelünk Krisztus uralmáról, a Neki való odaadásról, és önmagunk teljes kiszolgáltatásáról. Gondtalanul mondunk ki szép mondatokat, mint amilyen: ,,Ha Ő nem Úr minden fölött, akkor egyáltalán nem Úr." Vagy ,,Mindent szívesen átadok Neked, Úr Jézus". Ugyanakkor úgy élünk, mintha ez a teljes önátadás nem állna másból, mint a vasárnap délelőtti istentiszteletek látogatásából.
Ez nem azt jelenti, mintha nem volnánk őszinték. Egyszerűen arról van szó, hogy nem ismerjük fel igazán, mi mindent jelent ez az önátadás. Ha elismerjük Jézus Krisztus uralmát, készek vagyunk Őt követni a szegénységbe, a megvettetésbe, a szenvedésbe, sőt még a halálba is.
Vannak, akik elájulnak, ha vért látnak. Egy napon egy lelkes fiatalember fordult az Úr Jézushoz, szívében a létező legszebb szándékkal: ,,Uram - mondta - követlek téged, akárhová mégy." Ennél semmi sem lehetett volna szebb. Az Urat azonban nem hatotta meg. Nagyon jól tudta, hogy ez a fiatalember még nem értette meg igazán, mi minden jár ezzel az ígérettel. Ezért azt felelte neki, hogy Ő, Jézus hazátlanabb, mint a rókák, és olykor vacsora nélkül kell valahol a sziklák között a csupasz földön eltöltenie az éjszakát. Igaz, vágyakozott a jó után, de annak ára sokkal magasabb volt, semhogy hajlandó lett volna megfizetni. Túl gyakori ez az eset ma is. Egyesek nem állnak harcban, de nem azért, mintha Krisztus hívása nem talált volna visszhangra szívükben, hanem azért, mert attól félnek, néhány csepp vért nekik is kell áldozniuk. Ezért így panaszkodnak: ,,Ha nem volnának ezek az utálatos fegyverek, én is katona lennék." Jim Elliot ezeket a szavakat írta naplójába: ,,Ha menteni akarnám az életem vérét - tehát nem volnék hajlandó áldozatul kiontani, noha Uram ezt a példát adta elém -, akkor megtudnám, mit jelent az, hogy Isten megkeményíti szívét a szándékommal szemben. Atyám, vedd el életemet, véremet, ha akarod, és égess el tüzedben! Nem kívánom megtartani, mert nem az enyém, hogy megtarthatnám. Vedd el, Uram, vedd el egészen! Töltsd ki életemet, mint italáldozatot a világért! A vérnek csak annyiban van értéke, amennyiben a Te oltárodon ömlik ki."
Ha ilyen szavakat olvasunk, és arra gondolunk, hogy Jim Elliot valóban vérét ontotta, mint mártír Ecuadorban, akkor közülünk néhányan bizonyára fölismerjük majd, milyen keveset tudunk még a teljes odaadásról.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-02 11:47:52, hétfő
|
| |
| |
,,Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep, hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez." 3Mózes 25,10
Izráel naptárában minden ötvenedik esztendőt úgy ismertek, mint az ,,örömünnep évé"-t. A szántóföldeket ugaron kellett hagyni. Minden földbirtok visszakerült eredeti tulajdonosához. A rabszolgákat fölszabadították. A szabadság, a kegyelem, a megváltás és a nyugalom örömideje volt ez.
Ha valaki földet vásárolt, a vételár attól függött, milyen messze volt az ,,örömünnep éve". Pl. ha a legközelebbi ilyen évig még 45 év volt hátra, akkor a föld értékesebb volt. De ha már csupán egyetlen évről volt szó, akkor aligha volt érdemes megvenni azt a földet, hiszen a vevő mindössze egyévi termést takaríthatott be rajta.
Van azonban ennek az igehelynek egy másik értelmezése is, amely szerint a hívő keresztyének számára az Úr visszajövetele lesz ,,az örömünnep éve". Akkor mennek majd be az atyai ház örök nyugalmába. Megszabadulnak a halandóság bilincseitől, és új, dicsőséges lelki testet kapnak. És mindazok az anyagi természetű dolgok, amelyeknek idáig sáfáraik voltak, visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz.
Mindezt végig kell gondolnunk, ha anyagi javainkat számba vesszük. Talán milliókat mondhatunk magunkénak földbirtokban, háztulajdonban, bankbetétben. De ha az Úr ma visszajönne, mindennek már semmi értéke nem lenne számunkra. És minél jobban közeledik visszatérésének ideje, annál jobban csökken ezeknek a javaknak valóságos értéke. De azt is jelenti, hogy ezeket ma még föl kell használnunk Krisztus ügyének előmenetelére, és az emberi nyomorúság enyhítésére.
S ahogyan egykor kürtharsogás jelezte az ,,ünnepi év" beköszöntését, úgy jelzi majd az utolsó harsonaszó az Úr visszajövetelét. C. H. Mackintosh ezt mondja ezzel kapcsolatban: ,,Ebben szép tanítás rejlik számunkra. Ha szívünk megtanulja értékelni az Úr visszatérésének reménységét, akkor kevésre becsülünk minden földi jót. Lehetetlen a mennyei Úrra való várakozás állapotában lenni úgy, hogy el ne szakadjunk a jelenvaló világtól. Aki Krisztus megjelenésének várásában él, feltétlenül elszakad mindattól, ami az Ő megérkezésekor megítéltetik és megszűnik. Most nem az emberélet rövidségéről és bizonytalanságáról van szó, sem pedig a mulandó dolgok ideiglenes és ki nem elégítő jellegéről, noha mindez kétségkívül így van. Sokkal fontosabb és döntőbb azonban ennél az, hogy az Úr közel van." (C. H. Mackintosh: ,,Elmélkedések Mózes 3. könyvéről" - Evangéliumi Iratmisszió, 163. old.)
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-02 11:43:52, hétfő
|
| |
| |
,,Megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttatatok." (Kol 2,7)
Ha nem úgy tűnik nekem, hogy bűneim tőlem elvétettek, sőt, azokat még mindig magamban érzem, akkor forduljak el az érzésektől, és figyeljek pusztán az Igére, azt azután írjam a szívembe, és ahhoz ragaszkodjam. Nem az érzésre kell tekinteni, hanem inkább erősen azt hajtogatni, hogy a halál, a bűn és a pokol legyőzettek, még akkor is, ha úgy érzem, hogy még halálban, bűnben és pokolban leledzem. Mert noha a bűn érzése bennünk marad, ez csak azért történik, hogy hitre ösztönözzön, és a hitben megerősítsen minket, hogy az Igét minden érzés ellenére befogadjuk, majd szívünket és lelkiismeretünket mindig Krisztushoz kapcsoljuk. Mert a hit nem emberi elképzelés, és nem álom, ahogy némelyek annak tartják. A hit Isten kegyelmébe vetett élő, vakmerő bizakodás. Olyan biztos dolog, hogy a hívő érette ezerszer is meghalna. Az ilyen bizakodás és az isteni kegyelem ismerete Isten és minden teremtmény iránt vidámmá, kitartóvá és jókedvűvé tesz; ezt pedig a Szentlélek munkálja a hitben.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
214 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1568
- e Hét: 35344
- e Hónap: 64656
- e Év: 252458
|
|
|
Offline
