|
 1/38 oldal 
|
Bejegyzések száma: 375
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 16:15:43, vasárnap
|
| |
| |
Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nulla százalékos joghurton
és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc
évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja
váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki
ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol
egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szana
szét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája,
sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt
teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak
a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé.
Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő
gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a
lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak két
féle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben
boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mókás 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 16:10:38, vasárnap
|
| |
| |
Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük.
Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot,
nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk,
repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség
korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált,
értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset
érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé
kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet
és mindennek vége.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 16:08:05, vasárnap
|
| |
| |
Siklós József
Künn orkán üvöltve fákat cibál.
Benn a szívemben a csend muzsikál.
Behajtom a zápor vert ablakot,
Úgy hallgatom a néma dallamot.
Mért mennydörögjön tomboló tusa,
A néma csendnek is van ritmusa.
A magányban sem vagyok egyedül.
Az én szívemben a csend hegedül.
Halk hangja a csupa édes bús vigasz,
S én andalogva kérdem, KI AZ?
Aranyszálból ki sző körém mesét,
Halk húrokon ki pengeti kezét?
Tán Isten szívéből rezdül e zene?
Mintha a végtelenség zengene!
És hallgatom a messzeségen át,
A csendet, ezt a szent melódiát!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zenéről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 15:55:06, vasárnap
|
| |
| |
Márai Sándor
Az emberek általában megsértődnek, ha túlságosan udvariasak vagyunk
velük szemben. Az európai és amerikai emberekről beszélek. Csak a
kínaiak tudják elviselni a föltétlen, a maradéktalan, a végzetes
udvariasságot, mely már átitatta testük és lelkük egész szövetét,
egy az élettel, a bélmosók és a hercegek számára is. Ez az udvariasság,
mely egyértelmű a nép életformájával, az emberi együttélés legfelsőbb
megnyilatkozási formája.
De a mi udvariasságunk teljesen felületes. A franciának csak az irodalma
és a hadüzenete udvarias: az ebédlője, az üzlete és a szalonja már nem
az. Nem elég azt mondani: pardon, ha lábára lépünk valakinek. Így is kell
érezni: "Pardon" - s ez már sokkal nehezebb. Korunk az emberiség egyik
legudvariatlanabb kora. A középkor hóhéra még letérdelt az áldozat elé
és bocsánatot kért, mert kénytelen levágni a nyakát: s Marie Antoinett
még azt mondta Sansonnak a vérpadon: "Pardon". De most már sem a
hóhér, sem az áldozat nem kérnek többé egymástól bocsánatot.
Ez felette szomorú.
S ha valaki tökéletesen udvarias napjainkban, a kortársak ezt a magatartást
hideg, szenvtelen közönynek érzik. Ma mindenki ,,színvallást" követel, s az
udvariasságot kibúvónak és árulásnak érzik. Holott nem az: egyszerűen csak
tapasztalás. Nincs más megoldás. Mikor mindenki a másik zsigereiben vájkál,
szenvedélyes szeretettel vagy eszelős gyűlölettel: te maradj udvarias.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 15:49:02, vasárnap
|
| |
| |
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni,
amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb és
nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a
vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az
ember a nagy, sötét, ködös életben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emlékezés 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 15:46:06, vasárnap
|
| |
| |
Én szeretnék lenni a fény,
mely körülölel téged,
A sors, aki irányítja a lépted.
Én szeretnék lenni a hit,
hogy tovább vívd a harcot,
A simogatás, hogy érezzem az arcod.
Én szeretnék lenni a gondolat,
mi fejedben él,
Az a gyönyörűség, amit lelked remél.
Én szeretnék lenni neked a legszebb virág,
A kapa, ami szívedből minden gyomot kivág.
Én szeretnék lenni a tündér, akire vársz,
Akit minden pillanatban magad mellett találsz.
Én szeretnék lenni neked a remény, a jövő,
Én szeretnék benned élni, mint éltető erő.
Én szeretnék lenni neked az összes szeretet,
Örökké szeretném fogni a kezedet!
(ismeretlen szerző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-31 15:44:25, vasárnap
|
| |
| |
Lehetek csinos, vonzó és szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott, melletted.
Lehetek a mindened, a kedvesed, a szerelmed,
De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érzelmek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/38 oldal
|
Bejegyzések száma: 375
|
|
|
|
2011. Július
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
35251 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 127
- e Hét: 11780
- e Hónap: 22825
- e Év: 326512
|
|
|
Offline
