|
2014-10-24 22:00:24, péntek
|
| |
| |
"Találkoztam Vele, az ezer sejttel belém csüngő apró élettel. Ott ült, kissé hányaveti módon, keresztbe tett lábakkal, apró pici kezekkel, hiánytalan kéz - és lábujjakkal, jó nagy okos buksival. Működik a veséje, tökéletesen dobog a szíve. Minden alkalommal az első találkozás egy varázslat, hiszen ha nem is értelmet, de legalább magyarázatot nyer a sok rosszullét, és kellemetlenség.
Talán ennek a cuki rózsaszín kalandnak köszönhetően már elviselhetően vagyok rosszul, apró gyomorégések, és hányingerek váltják egymást, és az eddigiekkel ellentétben, állandóan éhes vagyok.
Mindent megeszek, a gyerekek már félreugranak, ha látják hogy anya a hűtő irányába tart... ők állítják, hogy csak nem akarnak útba lenni, de szerintem félnek, hogy ők lesznek a következő falat. A határtalan étvágynak - nem fogok nagy újdonságot mondani - következményei vannak, a nutellás kenyerek szépen a derékrészre simulnak, míg a finom sültek kellemes vésztartalékokat képeznek a lábujjaktól egészen a fülcimpákig... szent meggyőződésem az eddigi eseteket figyelembe véve, a saláta is hizlal. Gasztrovágyaim ellenére, próbálok odafigyelni, hogy egészségesen táplálkozzam, mindenhez eszem káposztát. Be kell vallanom, egy terhességem alatt sem érdekeltek a kilók, hogy borzasztó dolgokat írjak, minden alkalommal több mint 20-25 kg-ot híztam, most sem mérlegelek, vallom a lényeg az egyensúly, szóval jöhet a habos torta, de kötelező mellé a zöldség, és a gyümölcs.
Nem ringatom magam hamis ábrándok között, hasban kinőttem a lehetséges összes nadrágom, kicsit elszámoltam magam... a harmadiknál még a 18 hetes ultrahangon sem hordtam terhesnadrágot. A nagylány mikor meglátta az ismerős piros nacit, átölelt, és szeretettel így szólt:" Anya olyan jó, most már igazi terhes vagy." -milyen cuki ugye, de azért kajánul hozzátette - ,, Most már nyugodtan ehetsz, ebbe elférsz." Igazi realistát neveltem.
Valahányszor terhes vagyok, elhatározom, hogy mozogni fogok,
terhestorna, kismama jóga, szép egészséges és karcsú kismamák jutnak ezekről eszembe. Ugyanakkor van egy végtelenül jó kedvű kerek nagynénim, aki váltig állítja, a plusz kilók jót tesznek az idegeknek, őt elnézve igaza van. Anyukám nem érti mit akarok még tornázni, amikor napi szinten minimum 3-szor fel és lecipelem a harmadik emeletre a kétévest. Hozzátenném, néha a kicsi lány megsajnál, mondjuk a második föl-le kör után, és egy másfél emeletet hajlandó felsétálni. Azért azt hiszem, a jógát ki fogom próbálni, még hasznomra válhat, addig is a félpár zoknik, és játékok között itthon keresem a lelki-egyensúlyom. /Babavárás című albumból// |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
Offline
