|
2024-03-11 18:47:11, hétfő
|
| |
| |
Elkészültem Szakály Sándor új könyvének ismertetésével, ezt a Magyar Naplónak szánom. (Jánosi Zoli főszerkesztő kérte.) 6000 karakterről volt szó, s most szembesültem csak azzal, hogy ez milyen kevés. Jó olvasni Sándor barátom könyvét, segíti a tisztánlátást. ide másolom a recenziót,
Harag és elfogultság nélkül - Szakály Sándor új könyvéről
(Szakály Sándor: Múltunkról a mából. Tanulmányok, forrásközlések, életrajzok, esszék 2020-2023. Magyar Napló Kiadó, 2023.)
Lakatos Gézát említi Szakály Sándor új könyvének előszavában, az Ahogyan én láttam címmel megjelent emlékiratát, amit már jó néhány évtizeddel korábban olvasott. A honvéd vezérezredesre hivatkozva úgy véli ,,valahogyan oly módon kellene közelíteni a történésznek is a múlthoz, mint ahogyan azt a vezérezredes tette: ahogyan ő látta." Persze hozzáteszi, tanácsos tisztelni azt az elvet, hogy ,,harag és elfogultság nélkül" kellene szólni a múltról.
Szakály Sándor hosszú évtizedek óta tekinti ezt az elvet zsinórmértéknek, a tényekhez konokul ragaszkodva, s ezért is tűnik vaskos életműve hitelesnek, értékállónak, függetlenül attól, hogy az adott kurzus hogyan kívánja a múltat a jelen igényeihez alakítani.
Elöljáróban leszögezhetjük, nem egyszerű és mindenki szemében népszerű az a történészi álláspont, hogy következtetéseket a tényekből kell levonni, s nem a tényeket igazítani következtetéseinkhez!
Szakály hivatását tekintve hadtörténész, de pozíciójából következően (A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójaként) gyakorta kell megnyilatkoznia más, elsősorban a 20. századi magyar történelem kérdéseiben is, s mondhatjuk, kötelességszerűen kell állást foglalni olyan kényes kérdésekben, amelyeket nem lehet kikerülni. Ilyen Horthy megítélése, amiről szerinte nem hamar lesz konszenzus a történetírásban, ahol leginkább az indulatok dominálnak ma is.
Ennek ellenére nem tér ki semmilyen kérdés elől, s nem köt kompromisszumot. Ez a konok hűség a szakmához az az aranyfedezet, amely életművét hitelessé, kikezdhetetlenné teszi.
2021-ben jelent meg TALPRA állás Trianon UTÁN címmel tanulmánykötete a Magyar Napló Kiadónál, s ennek szerkezete gyakorlatilag megegyezik a most megjelent Múltunkról a mából cíművel. Tanulmányokat, esszéket és interjúkat gyűjtött egybe. A Talpra állás áthallásos kifejezés, hiszen egyrészt jelzi azt a csodát, ami a trianoni országcsonkolás után bekövetkezett, Magyarország sikeres gazdasági újjáépítését. Az olvasó számára ma már világos, hogy a Trianoni békediktátum Magyarország totális kivéreztetését szolgálta, mondhatjuk: megsemmisítését. A cím azonban (TALPRA állás) Szakály Sándorra is vonatkoztatható, súlyos betegség után állt talpra, hogy folytathassa azt a munkát, amely segíti a történetírás megtisztítását a rárakódott előítéletektől, legendáktól. Próbálja az avitt történelemszemléletet sutba dobni, s megtanít bennünket arra, hogy a múlt egy szeletét nem úgy kell kiragadni az adott szövetből, hogy azt a mai viszonyok közé helyezve vizsgáljuk, hanem az adott kortól el nem szakítva kell következtetéseket levonni.
Tanulmányok, forrásközlések, életrajzok teszik ki az új kötet nagyobb részét, ezt Esszék címmel követ egy ciklus A TALPRA állás kötetben fordított a sorrend, ott Interjúk, esszék és tanulmányok a sorrend. Ennek látszólag nincsen jelentősége, vajójában a súlypontok áthelyezése azt is jelzi, hogy a korábbi kötet inkább szól a betegségéből éppen felépült Szakályért aggódó ,,újságolvasóknak", mint a fajsúlyos tanulmányokra szomjazóknak.
Az új kötetben, amelynek Tanulmányok fejezetében a Nagy Háborút követő időszak hadszervezésének kérdései és nehézségei jelentik a súlypontokat. S azok életrajza zárja ezt a ,,felszabadulásig" terjedő korszakot, akik a magyar történelem legnehezebb időszakában próbálják a maradék Magyarországot felrajzolni Európa hadi térképére. Akik a hon védelmét előbbre valónak vélték az ideológiánál, s legjobb tudásukat állították a haza védelmének, védelmi erejének szolgálatába.
Két fajsúlyos tanulmány nyitja a sort. Izgalmas írás A Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének létrehozása és ,,tisztikara", s az ehhez szorosan kapcsolódó Vörösök vagy hont védők? című.
A Vörös Hadsereg toborzott hadsereg volt, s az önkéntesség játszott fontos szerepet. Ennek hangoztatása mellett ,,a tisztikar megfelelő számú és minőségű kialakítása is fontos szempontként jelentkezett". 1919. április 6-án az előző év ősze és '19 tavasza között a haderőből kikerült tiszteket szolgálattételre kötelezték.
Ne feledjük azt sem, hogy a nyugállományba helyezett tábornokok, ezredesek, tisztek a polgári életben kerestek maguknak megélhetést, s azt sem, hogy ők katonák voltak, ez volt a szakmájuk, hivatásuk.
Szakály három érvet sorol fel amellett, hogy a volt tisztek miért vállalták a szolgálatot, a számukra nem minden esetben könnyen vállalt idegen értékrend mellett. Ezek egyike a már említett egzisztenciális probléma volt, de sokak számára a gyors karrier lehetősége is vonzerő, de sokan a haza védelme miatt álltak ismét szolgálatba. Hiszen többük az elcsatolt területekről származott.
Sokat mond az az érv, ami a Stromfeld Aurél elleni perben elhangzott: ,,a Vörös Hadsereg nacionalista célokért harcolt, Stromfeld alatt fokozatosan nemzeti színűvé vált, és nem küzdött osztályérdekekért".
Izgalmas, az olvasó számára logikus magyarázatok ezek, s talán éppen abban rejlik Szakály hitelessége, hogy az átlagolvasó által föltett kérdésekre ,,emberi" magyarázatokkal is szolgál, úgy, hogy hivatkozásai teszik pontossá azt.
A Két dokumentum a magyar királyi 2. honvéd hadsereg hadműveleti területre küldésének előzményeihez című tanulmány feltétlenül megérdemli az olvasó figyelmét. Ugyanis ,,a Magyar Királyság a második világháború részesévé gyakorlatilag a Szovjetunió elleni német hadműveletekhez történt bekapcsolódásával vált." Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Wilhelm Keitel tábornagy, a német Véderő Főparancsnokság főnöke 1942 januárjában járt Magyarországon és fogalmazta meg a német kívánságokat, amelyek elől nem lehetett kitérni. A főparancsnok a teljes magyar véderőt kívánta Németország számára biztosítani. S azzal szembesült, hogy a magyarok minél kisebb haderőt kívántak a keleti frontra küldeni. A két dokumentumból egyértelműen kiviláglik, hogy a magyar tárgyalófél érvei az ország érdekeit szolgálták, s óvatosságra intettek.
A kötet kisebbik részét kitevő Esszék a publicista Szakály termésének javát gereblyézték össze. Olvasmányos, élvezetes stílusban - az élőbeszéd ízeit éreztető írásokban szól itt 1956-ról, a Don-kanyarról, Szent Lászlóról, Szigethy Gáborról és Márairól. De talán legjobban a Katonák egymás közt - egykoron című hozza hozzánk közel a szolgálatot teljesítők gondolatait, vágyait. S itt ébredünk rá igazán, hogy mi is lehettünk volna a helyükben, s hogy álmaik valójában a mi álmaink is lehettek volna. S arra, hogy apáink, nagyapáink történelme válik egyre tisztábban láthatóvá Szakály Sándor segítségével.
Böröndi Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
