|
 2/13 oldal 
|
Bejegyzések száma: 127
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:46:45, kedd
|
| |
| |
Párisban járt az Ősz
Ady Endre
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:43:22, kedd
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Kitelt a nyár. Sok volt a fény, Uram.
Terítsd le már a napórákra árnyad,
és négy szeled szálljon hatalmasan.
A déli hő utóját öntsd el itt,
serkentsd az érő gyümölcsöt dologra,
és hajtsd a súlyos, aranyló borokba
a végső, édes ízek gyöngyeit.
Kinek nincs háza, az most már nem épit.
Ki most magános, társtalan marad,
olvas, viraszt, episztolát farag,
s jár nyugtalan az allén egyre végig,
le-föl, le-föl, a hulló lomb alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:40:47, kedd
|
| |
| |
Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak.
Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.
Wass Albert
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:38:44, kedd
|
| |
| |
Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen,
Elkomolyodik a világ, -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínütlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt, szegény,
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinoszaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Óh, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókrahajló lomb közűl lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél,
Az ördögszekér megáll az uton,
És feljajdúl a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:30:49, kedd
|
| |
| |
Aki a szeretet nyelvén szólal meg, annak azok válaszolnak, akik értik ezt a nyelvet. Bár minden ember ismeri, de nem mindenki használja.
Ezen a nyelven négy mélységben szólhatunk egymáshoz: épphogy odavillanva, aztán mindennapi kedvességgel; majd emberi figyelemmel; végül a lelkünk mélyével, ahol érezzük a közös gyökereinket.
Ekkor leomlanak a válaszfalak, amit a világi szokások emeltek közénk.
Ekkor szavak nélkül tudjuk, hogy két embert csak a sorsa választhat el egymástól. Mert mindketten ugyanolyan jók, és ugyanolyan védtelenek. És szükségük van egymásra ahhoz, hogy éljenek. Hogy élni tudjanak.
Ha a szeretet szava csak egy villanás, és te a lelkeddel válaszolsz - nem tudtok beszélni egymással a szeretet nyelvén.
Ha mindennapi nyelven szólnak hozzád, és te a lelkeddel válaszolsz - még nem tudtok beszélni egymással a szeretet nyelvén.
Aki figyel rád - azzal még mindig nem tudsz szót érteni, ha a lelkeddel válaszolnál.
Ne hidd, hogy mások nem szeretnek téged. De nem mindenki tudja, hogyan kell kapcsolatot teremteni a lelkével, ami láthatatlan.
Nem mindenki tudja, bár érzi, hogy a lélek is tud szólni a másik lélekhez, mert van egy közös nyelv, amellyel bárki feltárhatja önmagát, szavak nélkül, ha akarja.
Ez csak annak adatik meg, aki bátor. Aki azt mondja: ez vagyok, engedem látni önmagam.
De ezt csak az teheti meg, aki már megtalálta önmagát. Aki tudja, hogy ő nem azonos a folyton változó élettel és a szerepeivel. És tudja, bármi történik itt a földön, ő sebezhetetlen.
Aki ért a lélek nyelvén, és használni tudja mind a négy mélységét, nem fogja félreérteni az embereket. És nem lesz több könny a szívében.
Ha megtaláltad magadban azt, aki láthatatlan benned, ha érzed, és tudod, ki vagy te, ne haragudj azokra, akiket szeretsz, mert még nem ismerik, csak most tanulják, a szeretet nyelvét, mind a négy mélységében.
Hiszen te már megtanultad. És az emberi példa a legnagyobb teremtő erő. És egyben a legszelídebb.
TATIOSZ - A szeretet nyelvén
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:24:37, kedd
|
| |
| |
Vigyél Békét - Szeretetet - Zenét a Világba! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:21:10, kedd
|
| |
| |
Hello Élet! Ma megint fáradtan keltem, de ébren vagyok és Te itt vagy velem. Ma ismét ajándékként kell Rád tekintenem, pedig nem is tudom a nap végéig mit tartogatsz. Tudod néha én is félek tőled. Nincs mindig szép, vágyat keltő arcod. Néha csúfnak látlak, ijesztőnek, mesebeli, mégis valós boszorkánynak. Pedig jóságosnak kellene lenned, védened engem, hiszen hozzád tartozom, én kaptalak téged.
Az enyém vagy! Az én vasam, az én tűzben edzett életem, az én gyötrelmem és boldogságom vagy. Szülőm vagy, barátom és Istenem, szeretőm és pajtásom, de ellenségem sosem leszel. És tudod miért? Mert nekem rendeltettél, festelek ha akarom, színesre vagy csúfra, szeretlek vagy gyűlöllek, ölellek, és Te itt maradsz. Itt maradsz mellettem, és én veled leszek. De tudod mit? Nem a te döntésed Élet! Akarod vagy sem, boldogok leszünk. Együtt. Ameddig élünk.
(Theodorovits Andrea)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:12:49, kedd
|
| |
| |
BÉNYEI JÓZSEF -- VÉGRENDELET
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-10-31 15:05:53, kedd
|
| |
| |
A zene megváltoztathatja a világot Mivel a zene megváltoztatja az embereket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/13 oldal
|
Bejegyzések száma: 127
|
|
|
|
2017. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
127 db bejegyzés |
| e év: |
2357 db bejegyzés |
| Összes: |
26622 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4485
- e Hét: 13909
- e Hónap: 27995
- e Év: 80553
|
|
|
Offline
