Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.j
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a múltból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
,
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a virágos rét mesél s angyalok járnak
És Isten szeme mindenütt ránk figyel
És jó emberek jót tesznek mindenkivel.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a fák, ahogy egymás mellett állnak
Beszélgetnek, ahogyan levelük susog
És hogy kitartó céllal messze jutok.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy sóhaja van a reggeli tájnak
És az alkony, amikor leszáll felénk
Valahol meglassul az időkerék.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy Jézus a pásztora minden nyájnak
S az üstökös kívánságot hordoz
És az imánk, ha tiszta, feloldoz.
Mikor gyermek voltam elhittem anyámnak
Hogy a háztetőkre, ha madarak szállnak
Üzenetet hoznak messzi helyekről
És könnycseppek sírnak a patakkövekről.
Ma már sok mindent tudok, de hitben látok,
És hiszem, hogy Isten ezt a világot
Úgy formálta, hogy színes legyen
És az anyák meséiben tanítás legyen.
Játékkal készülve a felnőtt létre
A gyermek az anyaszívben érik készre
Majd a gondos, gondoskodó évek alatt
Lelkében az intés, okítás megmarad.
És viszi tovább, építi magasra
Az új anya képzeletet fest a falakra
És a gyermeke azt mind magába issza,
Majd felnőve az övéinek adja vissza.
Elhittem anyámnak a jót és a szépet
És ma is hiszem még a virágos rétet
Ahol már az unokái lelnek mesét és virágot...
...Köszönöm Anyám ezt a világot!
Valamivel több mint 24 óra és és ketté válunk...
Nem leszünk már egy test és egy lélek...
Már a 7. hónaptól össze csomagoltam mindent amire szükség lehet a születésed után.
Nem tudtam akarsz még maradni a meleg,biztonságot adó burokban vagy sietsz áttörni a tompa zajt a be nem szűrődő fényességet,kíváncsi vagy arra mi van a víz,burok és az irharéteg után..
Ma nagyon meleg van...
Ülök az ágy tetején,közel sem kényelmesen..
Édesapád itt szuszog mellettem,kimerítette a munka és a meleg.
Semmit sem érez abból ami veled és velem történik.
Jó nagy helyet nőttél ki magadnak pocak terén.
Figyelek.....
A lelkemben valami megfoghatatlan remegés,félelem,öröm,aggódás......
Figyeltelek amíg együtt nőttünk...
Amikor jelét adtad annak,hogy tényleg vagy...fizikálisan...
Hihetetlen volt...
Fészkelődtél,bukfenceztél,csuklottál..
Sosem tudtam melyik testrészed kopogtat a hasamon csak találgattunk..
-Nézd!!Ez biztos a talpa...,nem ez a sarka...talán a keze,a feneke a háta...
Mire utánad nyúltunk volna egy szép szaltóval átköltöztél másik irányba!!!!
Éjszaka van...
Ezer és ezer gondolat cikázik a fejemben...
Nemsokára láthatlak,neked még kicsit várnod kell majd amíg neked tiszta is lesz a kép,kik ezek itt körülöttem nap mint nap!:-)
Nem akartam 3D- s képet rólad...
Vártam....
Furcsa,semmihez sem fogható fájdalmak jöttek...
Nem volt egyértelmű,hogy jössz vagy maradsz és mikor...
Előttem óra,füzet...
Számoltam,írtam...
Nem állt fel a ritmus..
Nem voltak folyamatos 10 perces fájások...
És egyszer csak elfolyt a magzatvíz...
Mintha tócsába ülnék...
Meglepődve,megijedve,izgatottan keltettem Édesapád!
-Szívem! Azt hiszem elkezdődött!
Azt sem tudta merre van,mit kell azonnal tennie.
Ekkor hajnali 2 órát írtunk.
Azonnal ,irány a kórház!
Fájtál.....
Fájt ahogy utat csináltál magadnak a születésedhez.....
Mindkettőnknek fájt...
Beértünk a kórházba,vizsgálat...
Az orvos közölte ebből még 8 óra alatt nem lesz születés. Apa menjen haza!
Várakozás,fájdalom.....
Te közben már úgy gondoltad kicsi neked ez a hely..kíváncsi vagy...jönni akarsz...látni,érezni és elkezdeni valamit ami minket szülővé tesz
A gondolat ,hogy órák múlva megváltoztatod az életünket....
Ezek után nem csak magunkért,hanem érted is felelősnek kell lennünk,egy egész életen át.
Megtanítasz minket olyan dolgokra aminek a létezéséről nem is tudtunk.
Családdá teszel minket. Anyává és Apává.
Te leszel a folytatása az életünknek
Izgalommal teli órák..
Milyen leszel?
Milyen lesz a szemed színe,a hajad színe, a szád...
Fogsz- e szeretni minket?
Jól csináljuk- e majd a szülőséget?
Ezer és ezer ki nem mondott kérdés...
Várunk,fáj...nagyon...neked is.....
K D 1983.forró nyári napon
Eleged volt,nem vársz tovább.
Látni akarod a világot..
3350 grammal és 52 centivel itt vagy...
A kezemben....
A világ csodája..
A legszebb
A lelkem csordultig szerelemmel
Itt vagy velem Édes Kisfiam..
Látlak,érezlek,szeretlek mindennél jobban.
Általad,érted...új fejezet kezdődik
Köszönöm,hogy az Édesanyád lehetek
Boldog születésnapot!
Szeretlek ÉDES KISFIAM
a beteg édesanyáért
Kezem' imára kulcsolom
A Te neved van ajkamon,
Oh, jó Atyám!
Buzgón Hozzád fohászkodom:
Tekints le rám!
Téged dicsér egész világ,
Te hozzád küld buzgó imát
Mind aki él:
Ember, állat, fű, fa, virág
Tőled remél.
Oh, nézz reám, tekints reám.
Gyógyítsd meg édes jó anyám',
A szenvedőt!
Hallgasd meg buzgó, hő imám',
Oh, tartsd meg őt!
A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember,
a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat,
amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot.
Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat,
az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem
ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak.
A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra,
a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg.
Jostein Gaarder
"Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott
élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog
téged, vigyázni fog rád.
- De - mondta a gyermek- itt a Mennyországban nem csinálok
mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni
fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-És -mondta a gyermek- hogyan fogom megérteni az embereket,
ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani
fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog
tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
-Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
-Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem
megvédeni?
Az Úr megölelte a gyermeket:
-Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete
kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja
mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én
mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani
lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az
angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos... Egyszerűen csak így fogod
hívni: ANYA!..."
xMagazin
Offline
