|
 1/19 oldal 
|
Bejegyzések száma: 184
|
|
|
|
|
|
2022-03-18 07:30:46, péntek
|
| |
| |
"Amikor elmennek a gyerekeid. Amikor kicsit meghalsz. Amikor meg kell tanulnod, mennyit kell egy emberre vásárolni.
Az üresség sokáig ott marad utánuk. Ha mozdul a kilincs, felkapod a fejed: talán megjött.
De nem jött meg. Száz, vagy ezer kilométerre van tőled.
Lassan megszokod. Belakod az új életedet. Tudod, hogy elég hetente egyszer bekapcsolni a mosógépet. Tudod, hogy ahová leteszel valamit, azt ott fogod találni.
Természetessé válik az, hogy interneten, telefonon beszélsz velük. Már fel sem tűnik. Nem fáj. Nem annyira. Nem mindig.
Persze vannak napok, amikor görcsbe rándul a szíved. Olyan rossz érzésed van, magad sem tudod az okát. Csak nem érte baj valamelyiket? Alig várod, hogy jelentkezzenek, hogy beszélhess velük. Hogy lásd: minden rendben. Lassan megnyugszol, már csak néha vannak rémálmaid. Mert félted őket. Mindig.
Aztán mondják : jövünk haza!
Lesz minden, hogyne lenne. Minden, amit csak szeretnek. Minden, amit ők maguk is meg tudnak főzni, de az nem olyan.
Izgatottan készülődsz. Hamarosan átölelheted őket. Persze igyekszel majd úgy tenni, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy megjöttek.
Nem mondod el, hogy végig aggódtál.
Itt lesznek és újra zajos lesz a ház.
Zaj van, nevetés és mindenki mondja a magáét. Annyira jó így.
Készülsz és közben néha beléd hasít valami. Mint egy beágyazódott tüske, ami felsajog olykor. Mert tudod, hogy elmennek újra. Már most készülsz a fájdalomra. Mert fájni fog újra.
Úgy kell majd megszoknod a hiányukat, ahogy annyiszor megszoktad már. Lassan, ahogy az élet hozta. Amikor óvodások lettek, egy kicsit elvették tőled őket. Aztán iskolások. Gimnazisták. Még érzed a frissen fürdetett baba-illatukat, amikor másik városba költöznek, mert ott van az egyetem. Akkor már ritkábban jönnek. Az már kicsit nagyobb halál. Végül elmennek, mert így kell lennie. Ez a természetes. Élik a maguk életét.
Örülsz, hogy sikerült, hogy megtalálták a helyüket. Akkor is, ha az a hely messze van attól, ahol Te vagy . Legalább sikerült. Biztonságban vannak. Van jelenük és van jövőjük.
Jönnek és elmennek , de belőled egy darabot elvisznek. Akkor is, ha talán nem is tudják.
De! Tudják, hogyne tudnák. Mindent tudnak. Jó emberek, te nevelted őket ilyenné.
Fájni fog, de megszokod majd újra a hiányukat."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-07 08:43:09, hétfő
|
| |
| |
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azt a könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
Kun Magdolna: Volt egy kedves otthon
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-15 09:18:12, szombat
|
| |
| |
Baby
1. hónap
Szia anya, itt vagyok, a szívem elkezdett dobogni a tiéddel együtt, és ez a ritmus egy csodálatos dolog, nekem altatódal.
2. hónap
Szia anyu, még csak pár cm vagyok, de hallom a hangod, az apáét, a nagyszülőkét. Olyan jó hallani téged, ez boldoggá tesz. Sajnálom, ha néha rosszul érzed magad, még sokat kell nőnöm és helyet kell csinálnom.
3. hónap
Szia anya, most már kezdem érteni hogyan működök, mozog a lábam és a kezem. Te még nem érzel engem, mert még kicsi vagyok, de biztosíthatlak, hogy én érezlek, és érzem a szereteted.
4. hónap
Felnövök ugye anya? Már nem okozok neked annyi gondot, és örülök neki, már nem szenvedsz. Sőt, tulajdonképpen segítek, hogy javuljon a hangulatod.
5. hónap
Szia anya, aggódsz értem, ugye? Ne aggódj van két kis kezem, két lábam, két szemem, ami ugyanolyan, mint a tiéd. Van szívem, 20 ujjam és az egyiket mindig szopom. Ma orvoshoz megyek igaz anya? Hamarosan megtudod, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Én már tudom, de sajnos nem árulhatom el... Kicsit félős vagyok. De mindig azt mondod, hogy mindegy, mi leszek, a lényeg, hogy jól vagyok! Te egy angyal vagy anya.
6. hónap
Szia anya, most már nagy vagyok, jól szórakozom veled és apával, amikor versenyeztek, hogy ki fogja meg először a kezem.. de okos vagyok és elbújok!
7. hónap
Szia anya, itt kezdek szűkölködni. Fáradt vagy tudom, de türelmes vagy velem, mesélsz a külvilágról, mesélsz a napról és a holdról, esőről és hóról... milyen csodálatos lehet odakint, akkora örömmel beszélsz róla. Néha szomorú a hangod, a rossz dolgok miatt, amik történnek... de én nem fogok félni, ha ott leszel, hogy megvédj, biztonságban érzem magam veled.
8. hónap
Itt vagyok anya! Most lehajtott fejjel, de jól vagyok. Néha helyezkedek, hogy majd kijussak, de még nincs itt az ideje. Azt hiszem még várnom kell... Köszönöm anya amit csinálsz, a teherért, amit cipelsz, a dagadásért, amit viselsz... A szereteted felém nagy, több, mint amit érzek.
9. hónap
Szia anya, itt vagyok, nagyon közel vagyok, izgatott vagyok! Anya, tudod, hogy alig várom, hogy lássalak, alig várom, hogy átöleljelek és köszönetet mondhassak, köszönöm ezt a kilenc együtt töltött hónapot, szív a szívben, vérben.. köszönöm anya.
Anya, ott vagy? Hallasz engem? Bújok és remélem, hogy nem bántalak, érzem a fájdalmad, de jobban a szereteted irántam.
Anya, most itt sírok, mert megszülettem, mert itt vagy nekem te és sírok, hogy köszönetet mondjak neked ezért az életért! 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-23 08:43:46, vasárnap
|
| |
| |
A legrosszabb abban, hogy éveken át azért küzdöttem, hogy ne veszítsem el magam körül az embereket az, hogy észre sem vettem hányszor veszítettem el közben saját magam.
Hányszor mondtam igent másra, miközben magamra pedig nemet.
Hányszor engedtem el a saját kezem, csak azért, hogy valaki más fogja.
Hányszor léptem le a saját utamról, hogy valakit kísérjek az ő útján.
Hányszor akartam megfelelni, míg a saját kérdéseimre nem volt felelet.
Hányszor búrkolóztam némaságba, hogy valaki más beszélhessen.
Hányszor voltam valaki más, hogy valaki önmagává válhasson.
Ma már tudom, hogy mindenkit elveszíthetek, mindenki elhagyhat, de a legfájdalmasabb veszteség önmagam nélkül élni. Távol attól az embertől, aki lenni szeretnék.
Ma már tudom, nincs vesztegetni való időm! Én következek!
Lőrinczi Emese
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/19 oldal
|
Bejegyzések száma: 184
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
268 db bejegyzés |
| e év: |
1652 db bejegyzés |
| Összes: |
65419 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 694
- e Hét: 37337
- e Hónap: 121246
- e Év: 496062
|
|
|
Offline
