Minden gyerek megérdemli, hogy büszkék legyünk rájuk! Gondoljunk csak bele, mennyi munka van egy-egy jegy mögött, akkor is, ha az nem ötös! Ahogy mi bejárunk a munkahelyünkre, úgy járnak be ők az iskolába. Ott is van stressz! Ott is lehet ideges tanár, rosszindulatú osztálytárs, ugyanúgy nehéz lehet nekik, mint nekünk a főnökünkkel vagy a kollégákkal.
Vannak, akik ilyenkor büszkén kürtölik szét a facebookon a szép eredményeket, vannak akik csak "offline" örülnek. Vannak, akik nem annyira boldogok a bizonyítványtól. De vegyük már észre, hogy végigcsináltak egy tanévet!
Legyünk büszkék rájuk, jegyektől függetlenül is!
Vajon még mindig olyan, mint régen?
Amikor mi iskolások voltunk, tiszteltük a tanárt, a tanítót, s ezen a napon köszönetet mondtunk a munkájukért.
Kicsi korban még a szülő segített ebben, nagyobbként magunk köszöntöttük őket. Lehet, hogy az egyiket nagyobb, a másikat kevésbé nagy csokorral köszöntöttük, de ők mindig ölnyi virággal mentek haza az iskolából.
Aztán volt benne részem, én is pedagógus lettem. Mosolygó, őszinte szemek adták át a virágot és köszönték meg a munkámat.
Ma is vannak diákok és tanárok... Vajon még mindig azt a felnőttet látják bennük, akiktől útravalót kapnak az élet rögös útjára, aki tudását és tapasztalatát átadja, hogy a végén a búcsú nehéz, a záróvizsga pedig könnyű legyen?
"Mi van akkor, ha a gyerek már hároméves korában sem képes a mesét meghallgatni, mert a vibráló képernyők teljesen elkalibrálták a figyelmét? Mit tehet ilyenkor az óvónő? Vagy mit tehet a szülő, ha ez a helyzet már előállt, de szeretne javítani rajta? Vegye az ölébe a háromévest, és próbáljon neki úgy mesélni, mintha másfél éves lenne - vagyis mesélje neki vissza az előző napjának egy-két-három mozzanatát, és nem többet. 'Levetted a polcról a dömpert, és megraktad az építőkockákkal...'. Tehát újra az alapoktól kell elindulni, és onnan menni lassan-lassan egy tágabb mesekör felé. Regrediáltatjuk a gyereket, vagyis visszacsúsztatjuk a kisebb gyerekkorba, és onnan kiindulva 'építjük ki' a mesehallgatás élvezetét. Ilyenkor, ebben az életkorban még elég jó hatásfokkal lehet korrigálni. Később már nehezebb, de még akkor sem reménytelen."
Dr. Vekerdy Tamás: Belső szabadság
xMagazin
Offline
