|
 1/253 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2528
|
|
|
|
|
|
2022-05-22 08:43:32, vasárnap
|
| |
| |
Túróczy Zoltán: Tanács
Ma még tiéd körülötted minden.
Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szerető szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy ősz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.
De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Véled marad, s örökre elkísér.
Túróczy Zoltán (Arnót, 1893. október 23. - Győr, 1971. november 22.) magyar evangélikus püspök.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-21 08:56:22, szombat
|
| |
| |
"Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen..."
Aranyosi Ervin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-20 08:42:39, péntek
|
| |
| |
Rád gondolva
Ha szavaim, mint a lepkék-röpdösni tudnának,
s ha a szivárvány színei foghatóvá válnának,
a mérhetetlen mérhető,
az érthetetlen érthető,
akkor talán elmondhatnám, ami nincs elmondva,
mi bennem oly bohó és kacagó-rád gondolva.
Ha örömöt mérhetnénk bukfencezve,
a bánatot elküldhetném mindörökre,
ha az idő az örökkévalóságról szólna,
s a boldogság csak egy szó volna,
megértené mindenki, kinek nagy a gondja,
hogy mi az érték- rád gondolva.
Sikerek, gyötrelmek,
könnyek, mosolyok,
kincsek és aranyak,
lényegtelen darabok,
fájdalom, probléma,
mind csak fakó árny - rád gondolva.
Ami elszáll és elmúlik,
ami marad és eltűnik,
ami vagy és vagyok
amit hagysz és hagyok,
a múlt és a jövő átgondolva,
csak mosolyog-rád gondolva.
Ha kérdeznek: ki voltam? Mit csináltam?
Szerettem, sírtam, prédikáltam.
Mi a Föld a Nap, mi az Élet,
a bánat az öröm, az ítélet,
s hogyan lehet szeretni élve és halva,
csak mosolyognék - rád gondolva.
Ha minden csillag kialszik az égen,
s a föld hidegen izzik a sötétben,
ha már messze, messze lesz, ami fogható
s nem lesz már semmi, mi adható
ne kérdezze senki, hová lett minden harcunk,
hisz egyedül sosem harcoltunk, testvérek voltunk!
Testvéremnek, kinek szőke tincseibe kapaszkodva menekültem meg örökre a magány vereméből, s megtanultam mit jelent-még egy kicsit jobban szeretni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-19 09:21:09, csütörtök
|
| |
| |
A Csönd Szigete vár
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van!
Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját
és elfeledheted az idő vad rohamát.
Itt nem kérdez senki
hát nem kell
hogy felelj
és nem kell
hogy jó légy
hogy modorra ügyelj.
Az sem kell
hogy köszönj
csak jöjj be, és pihenj !
Hogy erőd legyen küzdeni
ha már muszáj, hogy menj.
Az Élet egy küzdőtér
hol vad harcok dúlnak
hol döntő szerepe
van minden órának és napnak.
S tán még a perced
sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is;
a túlélés tüzén.
Nem érsz rá Szeretni !
Virágot nevelni
s ha gyermeked kérdez
nincs időd felelni.
Mindennapi harcod
foggal körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni
ha már végképp nem bírod.
Itt nincs Idő
nincs Harc
s nincs Hatalom.
Itt a Csend lépdel
körötted puha lábakon.
Itt szabad sírni
és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen.
EMBERNEK LENNI!
Jöjj hát ide pihenni !
Eszterke..2022.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-15 08:49:11, vasárnap
|
| |
| |
Kányádi Sándor
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-07 09:05:38, szombat
|
| |
| |
A nap legszebb része bizonnyal a reggel,
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.
Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.
Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.
A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakátul.
Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.
Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltkép észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.
Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.
Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.
A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja.
Vajda János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-04 08:00:26, szerda
|
| |
| |
ARANYOSI ERVIN: MONDD, MINEK?
Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?
.
Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?
.
Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?
.
Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?
.
Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!
.
Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!
.
S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!
.
Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!
.
Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!
.
Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-12 11:03:33, kedd
|
| |
| |
Erdei B. Ágnes
NÖVEKEDÉS
Aki most harmat,
holnap hűs eső,
ha ma még csak szikra,
majdan ő lesz a fény.
Amint meghal a szó,
sarjad egy mozdulat
valaki gondfelhős
szürke egén.
Az árva rügyek is
lombbá sokasodnak -
mert részekből lesz
a boldog egész -,
és szivárvány fényben
ragyognak a könnyek,
ha egy szép ölelés
ölelést becéz.
A szeretet-porszemek
heggyé magasodnak,
mint a cseppből növekvő
végtelen tenger;
ha mindig igaz voltál,
ajándékká leszel:
nemesfém-foglalatban
tiszta fényű ember. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-11 12:12:26, hétfő
|
| |
| |
"A költészet a bölcsességnek anyja is, leánya is."
GEORGE SAND
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-11 11:42:06, hétfő
|
| |
| |
Levél József Attilához
/Mentovics Éva
Ma emlékeddel ébresztett a hajnal,
s míg az ágakon újabb bimbó fakadt,
a nap dombokat szőtt be színarannyal,
ízlelgettem ránk hagyott szavaidat.
Mennyi víz folyt le azóta a Dunán,
s nem csak dinnyehéjakat sodort az áradat,
jajszavak visszhangzottak Pesten, Budán,
s egy ország dőlt romba pár hónap alatt.
Hiányod fájták az elárvult versek,
a sok üres lap, mely utánad maradt...
A népet béklyó húzta, s nem eresztett...
Hiszem, lett volna pár biztató szavad.
Nem kárhoztatlak, de tudd, hogy fáj nagyon,
itt hagytál mindenkit kétségek között...
Nem léptél túl a rémisztő árnyakon?
Már mindegy is, a lelked elköltözött.
Csillaggá váltál, mely időtlen' ragyog,
magaddal vitted félig leélt élted.
Bárcsak akartál volna más holnapot!
De ránk hagytad az esdeklő miértet.
Korábban megfáradt emberként írtad:
,,...harmattá vált bennem a gond és teher..."*.
Nem volt türelmed kivárni, míg pirkad,
hogy egyszer minden nyűgöt levetkezel?
EMBER voltál, ki ölni, s meghalni kész,
válladon hordtad a megroggyant hited,
szerettél, de élni nem voltál merész,
tán úgy érezted, a világunk rideg.
Mély nyomokat vájt lelkedben az ütleg,
mit elszenvedhettél érdemtelenül,
bár vágytad, hogy a kedves melléd ülhet,
de féltél, a szerelem végleg elkerül.
Szavaid hol inakba vágó kések,
kínoznak, mint a migrén, ha jő a szél,
de némelyik reményteljes igézet,
a lelkembe bújva, csábítón zenél.
Itt ízlelgetem verseid igazát,
mi lényedből az utókorra maradt,
az Eszmélet végén egy érzés villan át,
mert a hiányodra nincsenek szavak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/253 oldal
|
Bejegyzések száma: 2528
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
249 db bejegyzés |
| e év: |
1633 db bejegyzés |
| Összes: |
65400 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 774
- e Hét: 30900
- e Hónap: 114809
- e Év: 489625
|
|
|
Online
