|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2020-09-29 21:30:38, kedd
|
| |
| |
Isten szuverenitása
Kétségtelen, hogy a testi ember szemében Isten tulajdonságai közül a legkevésbé vonzó a szuverenitása. Ez különösen igaz a modern nyugati gondolkodásmódra, ahol az önközpontúság, az önrendelkezés, és a demokrácia olyan szent dolgok, amelyek az embereket megillető alapvető jogok közé tartoznak, és magától értetődő igazságok. Bár ezek valóban nemes dolgok, amelyeknek meg kellene szabniuk, hogy az egyik ember mekkora hatalmat gyakorolhat a másik felett, mégis óvakodnunk kell attól, hogy azt feltételezzük, Istent az Ő hatalmában bármi is korlátozná. A Szentírás köntörfalazás nélkül kijelenti, hogy ,,az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik". Az Ő uralmának nincsenek korlátai, nem létezik egyetlen teremtmény, vagy tett sem, amely királyi hatalmának határt szabhatna. Minden élőlény, minden teremtett dolog és a történelem minden eseménye az Övé. Kedve szerint megtehet bármit, a teremtés minden szegletében. ,,Mindent saját akaratának tanácsából cselekszik, senki nem térítheti el szándékától. Az Úr öl és megelevenít. Ő szerez jólétet és csapást. ,,Nincs, aki az Ő kezét megfoghatná, és ezt mondaná neki: Mit cselekedtél?" ,,Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre." ,,Nincs bölcsesség és nincs értelem és nincs tanács az Úr ellen." ,,Hatalma örökkévaló hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre áll." Soha nem lesz hatalomváltás, soha senki nem fogja átvenni a hivatalát. Mindig Ő lesz az Úr, akivel számolnunk kell.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy amikor bűnt követnek el, nem valami kis istenség, vagy egy jelentéktelen tartomány helytartója ellen lázadtak fel, hanem a minden istenek fölött álló nagy Királlyal, menny és föld Urával, az áldott és egyetlen Uralkodóval, a Királyok Királyával és Urak Urával szegültek szembe. Minden bűnre úgy kell tekinteniük, mint egy hadüzenetre az Egyetlen Egy ellen, aki a puszta szavával megteremtette a világegyetemet, és szabadon, erőfeszítés nélkül kormányozza azt. Megparancsolta a csillagoknak, hogy őrt álljanak az éjszakai égbolton, és ők elfoglalták helyüket. Elrendelte, hogy a bolygók álljanak Nap körüli pályáikra, és azok engedelmeskedtek döntésének. Parancsolt a völgyeknek, hogy lejtsenek, a hegyeknek, hogy emelkedjenek fel, és azok félelemmel telve engedelmeskedtek. A homokban határt von a büszke tengernek, és azt mondta, eddig gyere és ne tovább, és az tisztelettel meghajolt előtte. A teremtés legnagyobb erői egyként engedelmeskedtek, az ember mégis ökölbe szorított kezét rázza Isten felé. Szánalmas, mint a légy, amely kitartóan repked neki az ablaküvegnek -, önpusztító módon viselkedik, mint a lélegeztetőgépen lévő beteg, amikor megpróbálja kitépni a kábelt a konnektorból.
Az evangélium hirdetőiként hangsúlyoznunk kell Isten szuverenitását, és így bizonyítanunk az embereknek, hogy a bűnük egy olyan szörnyű cselekmény, amely leleplezi a bukott szív őrültségét és önpusztító természetét. Ha visszautasítjuk azt, hogy a hallgatóságunknak Isten teljességéről, és ezekről a nehezen emészthető igazságokról beszéljünk, akkor nagyon méltánytalanul járunk el velük szemben, és arra ítéljük őket, hogy tudatlanságban és bálványimádásban éljék tovább az életüket. Az Írás megtanítja nekünk, hogy hogy Isten félelmetes Istenként jelentette ki magát Izráelnek. Ezzel összhangban, Isten önmagáról tett teljes kijelentését kell hirdetnünk, azért, hogy minden nemzet félje Őt és megmenekülhessen.
Amilyen mértékben ismerik Őt, olyan mértékben képesek felfogni valamennyit a bűnük rettenetes természetéből, és nyílik lehetőségük arra, hogy Jézus Krisztus evangéliumában keressék rá a gyógyírt.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-29 07:38:49, kedd
|
| |
| |
,,Én pedig imádkozom" ( Zsolt 109,4)
Túl gyakran ,,szent" rohanásban vagyunk áhítatos időnk tekintetében. Mennyi tényleges időt töltünk csendes elmélkedésben naponta? Tán könnyen megmérhető percekben? Gondolhatsz -e olyan lelki magasságba emelkedett személyre, aki nem töltött sok időt az imádkozásban? Volt-e valaha valaki, aki nem szentelt nagyon sok időt az imára, és az ima lelkületének gazdagságát nem mutatta fel?
George Whitefield angol prédikátor, aki egyike volt a tizennyolcadik századi Amerika vezető
személyiségeinek, egyszer ezt mondta: ,,Egész napokat és heteket töltöttem a földön térdelve és elmerülve csendes és hangos imádságban." Egy másik ember szavai pedig, akinek élete bemutatta saját állítását, ezek voltak: ,,Borulj térdre és ott növekedj!"
Azt mondják, hogy nem jött létre soha semmilyen nagyszerű remekműve sem az irodalomnak, sem a tudománynak, ha valaki nem szerette a magányosságot. A hitnek az is az egyik alapelve, hogy a szentség terén nem történt óriási növekedés soha egyetlen olyan ember életében sem, aki nem szentelt gyakran és hosszú időszakokat arra, hogy egyedül legyen Istennel.
,,Jöjj, jöjj - Ő hív téged - fáradt és terhelt lélek,
Jöjj pusztai nyugalmam békés árnyékába;
Jöjj és légy velem ott, hol a zaj el nem érhet,
S benned visszhangzik a béke szent muzsikája!"
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2004
- e Hét: 24648
- e Hónap: 53960
- e Év: 241762
|
|
|
Offline
