|
2016-07-01 14:13:19, péntek
|
| |
| |
Megváltva egyedül kegyelemből
Római levél 11,6
,,Hogyha pedig kegyemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem."
A keresztyéneket két dolog kell, hogy jellemezze. Az egyik az, hogy átérzik személyes bűnüket és méltatlan voltukat, a másik pedig, hogy életüket áthatja Isten kegyelmének tudata. A kettő természetesen szoros kapcsolatban van egymással, mivel helyes bűnbánat nélkül sohasem fogjuk értékelni a kegyelmet. Azt gondoljuk, hogy kiérdemeltük az Isten kezéből vett jót. Másfelől viszont, minél inkább értékeljük Isten kegyelmét, annál inkább tudatában leszünk bűneinknek, és annál inkább igyekszünk szabadulni tőlük.
Isten kegyelmének győzelmi trófeája
Pál apostol Isten kegyelmének győzelmi trófeája volt, és ezt sohasem felejtette el. Hogyan is felejthette volna? A júdaizmusban nőtt fel, de vallásértelmezése önigazulttá tette, és hitte: amit tesz, az mindenkinél jobban kedves Istennek. Olyannyira buzgóvá tette, hogy megölte azokat, akik nem értettek vele egyet. Amikor Istvánt megkövezték, Pál ott volt, és vigyázott a köveket dobálók felsőruháira. Sőt, Pál Damaszkuszba is azért ment, hogy még több embert letartóztasson Jézus követői közül, és megölesse őket, amikor egy vakító fényességben megjelent neki az Úr, elhívta, és onnantól kezdve erejét másra kellett használnia. Micsoda példája volt a kegyelemnek Pál! Saját, mélyen levő önigazult hozzáállása és kegyetlen tettei ellenére Isten kegyelmesen, azaz, egyedül kegyelemből megváltotta. Ettől kezdve Pál mindenhol és mindenkinek hirdette Isten kegyelmét. A Bibliában a legtöbb kegyelemmel foglalkozó verset Pálnál olvashassuk. Az Ószövetségben csupán nyolcszor szerepel a kegyelem szó, ezzel szemben az Újszövetségben összesen 128-szor, főleg Pál igehirdetéseiben vagy leveleiben. Például:
ApCsel 20,24: ,,De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról."
Róm 1,5: ,, Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az Ő nevéért."
Róm 3,23-24: ,,Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által."
Róm 5,15: ,,De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra."
Róm 5,20-21: ,, A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Róm 6,14: ,,Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt."
Róm 12,6: ,,Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük."
1Kor 1,4: ,,Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott."
1Kor 15,10: ,,De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme."
2Kor 8,9: ,,Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
2Kor 9,8: ,,Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek."
Gal 1,6: ,,Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok."
Gal 5,4: ,,Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek."
Ef 1,5-8: ,,Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására, amelylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben, Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel."
Ef 2,4-8: ,,De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."
Ef 3,7-8: ,,Amelynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája szerint. Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát."
2Tim 1,9-10: ,,Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által."
2Kor 13,13: ,,Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen."
Kol 4,18: ,,A kegyelem veletek!"
1Thessz 1,1: ,,Kegyelem néktek és békesség."
1Thessz 5,28: ,, A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen."
1Tim 1,2: ,,Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól."
Nyolcvanegy kegyelemmel foglalkozó verset számoltam össze Pálnál, melyek közül a fentiek csupán példák. Együtt viszont ennek a nagyszerű tanításnak a teljes világirodalomban található legalaposabb összefoglalását alkotják, és bizonyítják, hogy magát a kegyelem nagy apostolát is ez formálta.
Egy kedves megjegyzés
Az egyetlen ok, amiért Pál belevehette a kegyelemről szóló mondatot a Róm 11,6-ba véleményem szerint az, hogy nagyon szerette ezt a tanítást. Azért gondolom így, mert ezt a mondatot valóban ki lehetne hagyni a gondolatmenetből. Charles Hodge szerint a 6. vers az előző vers második tagmondatára írt exegetikai megjegyzés. És tulajdonképpen valóban az. Az előző vers már befejezte a gondolatot: ,,Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." ( 5. vers, kiemelés tőlem). Sőt, már az előtte levő vers is hatékonyan érvelt: ,,De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak" (4. vers). A vers nem csupán egyszerűen azt mondja, hogy van hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a Baalnak, hanem hogy ,,meghagytam magamnak hétezer embert. . ."(kiemelést tőlem). Ez Isten munkája, egyedül kegyelemből. Ugyanígy beszélt Pál Isten megváltó kegyelméről a Római levél 5. és 6. fejezeteiben. A Róm 5,12-21 a kegyelem tanításáról szóló leghosszabb bibliai szakasz.
Akkor viszont miért teszi hozzá Pál a 6. verset a 11. fejezetben levő versekhez? Azért, mert szerette ezt a tanítást, mindenben ezt látta, és azt akarta, hogy olvasói is lássák és szeressék.
Talán még azért is, mert tudta, milyen nehéz a legtöbb embernek elfogadnia a kegyelmet, és mennyire szeretnénk kiegészíteni a cselekedetekkel. El tudom képzelni, hogy miközben leírta az Illés idejében élt hétezer hűséges zsidóról szóló verseket, talán azt gondolta: néhány olvasója esetleg ösztönösen megdicsérné ezeket a hűséges zsidókat, miközben egyúttal egy kicsit magukat is megdicsérnék. Lehet, hogy ezt gondolnák: ,,Igaz, hogy azok sötét idők voltak, de legalább volt hétezer férfi, akik nem hajtottak térdet a Baalnak. Ezért dicséret illeti őket és a zsidó népet is. Mindig is voltak zsidók, akik hűségesek maradtak. Hála Istennek, hogy ilyen lelkierőnk van!"
Mivel ez a fajta gondolkozásmód annyira a természetünkben van, és Pál tudta ezt, megszakítja a 7-10.versekben levő gondolatmenetet a zsidók többsége és a maradék közti különbségről, hogy mindannyian értsük: még a maradék is csak Isten kegyelméből létezik. Nem arról van szó, hogy egyesek természetüknél fogva hűségesek, mások pedig nem. Arról van szó, hogy Isten kiválasztotta a maradékot, hogy higgyenek.
Isten kegyelme vagy az ember cselekedete?
Maga a vers egyetlen dolgot hangsúlyoz: a kegyelem és a cselekedetek abszolút ellentétben állnak egymással. Tehát ha egy embert a kegyelem ment meg, akkor az nem lehet a cselekedetek által, különben a kegyelem már nem kegyelem többé. Hasonlóképpen, ha egy embert a cselekedetek mentenek meg, akkor az nem lehet a kegyelem által, különben a cselekedetek már nem cselekedetek
többé. Az angol New International Version bibliafordítás lábjegyezete szerint néhány ókori kéziratban benne van az ellentétpár másik fele is. Pál kijelentését Kálvin az ,,ellentétek összehasonlításának" tartja és hozzáteszi:
Az isteni kegyelem és a cselekedetek által szerzett érdem olyannyira szemben állnak egymással, hogy ha az egyiket elfogadjuk, akkor a másikat azzal egyben leromboljuk. Tehát ha a kiválasztásban a cselekedeteket emeljük ki, ezzel kisebbítjük Isten érdem nélküli jóságát, amiről Pál beszél, és akkor a fanatikusok, akik szerint Isten a bennünk előre meglátott érdem szerint választ ki magának, kénytelenek válaszolni Pálnak ebben a kérdésben. Akár korábbi, akár jövőbeli cselekedetekre gondolunk, Pál azon állítása, miszerint a kegyelem nem hagy helyet a cselekedeteknek kell, hogy visszhangozzon a fülünkben... Az apostol azt mondja itt, hogy Isten saját akaratából tette ezt a különbségtételt, és szerinte amennyit engedünk a cselekedeteknek, ugyanannyit le is kell hogy vonjunk a kegyelem értékéből.
Manapság sok evangéliumi keresztyén vallja a cselekedetektől teljesen független, kegyelemből fakadó üdvösséget. De ha feltesszük nekik a kérdést, hogy miért üdvözülnek egyesek, miközben mások nem, nem Pál válaszát adják, ami Isten kiválasztó kegyelme, hanem ehelyett azt mondják, hogy Isten valamit lát vagy előre látott bennünk. Ezek szerint két eset lehetséges: vagy Isten előre látja a jó cselekedeteiket, és ezek miatt megváltja őket - vagy előre látja a hitüket. Tudja, hogy hinni fognak, és kiválasztja őket. Az első feltételezés az evangélium megtagadása: hit általi üdvösség helyett cselekedetek általi üdvösség. A második feltételezés a ,,hitet" cselekedetnek tartja, és így kizárja a kegyelmet.
Akkor mit mondjunk a hitről? Milyen szerepe van a hitnek? A válasz az, hogy a hit az újjászületés eredménye, és ezért Isten kiválasztásának következménye, nem pedig oka. Pontosan ezt mondja Pál az efézusi levél általam is már korábban részben idézett, jól ismert verseiben: ,,De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal. . . Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék." (Ef 2,4-5; Ef 2,8-9)
Hát nem csodálatos, hogy a kegyelem nagyszerű tanításai hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és hogyan erősítik egymást?! Kiválasztás, eleve ismerés, bűn, kegyelem, hit - mind-mind olyan tanítások, melyek előtt minden újjászületett és értő elme Pálhoz hasonlóan álmélkodva áll.
Ó érthetetlen kegyelem,
mely rég utánam jár,
ki tévelygőn, vakon
bolyongtam utamon,
egyszer csak rám talált.
Logikus tanítás
Érthetetlen kegyelem! Igen, de annyira nem is érthetetlen, legalábbis ha arra gondolunk, hogy mennyire kényszerítőerejű. Még ha logikusnak is nevezhetnénk, nem azért, mintha meg tudnánk indokolni, hogy Isten miért lenne kegyelmes - a kegyelemnek nincs oka, kivéve magát a kegyelmet -, hanem abban az értelemben, ahogyan Robert Haldane mondja: ,,az evangélium összes többi tanításában szükségszerűen és egyértelműen megtalálható".
1.,,Halottak a vétekben." Az embereknek sokszor problémájuk van a kegyelemmel és még gyakrabban a kiválasztással. De a valódi probléma nem a megváltással, a kegyelemmel, vagy az eleve ismerettel van, hanem az elveszettség tanításával. Az emberiség bűnös állapotával kapcsolatban három nézőpont létezik. Az első szerint lehet tagadni. Azt mondják, hogy az emberek nem bűnösök, legalábbis metafizikai értelemben nem. Legfeljebb azt hajlandók elismerni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Fejlődő lények vagyunk. Állandóan javulunk. A második: vannak, akik elismerik a hibákat, de azt vallják, hogy ki lehet őket javítani. Meg tudjuk javítani magunkat, ha akarjuk. A harmadik, a bibliai nézőpont viszont azt mondja: annyira elveszettek vagyunk a bűnben, hogy semmit sem tehetünk azért, hogy megmentsük, vagy legalábbis jobbá tegyük magunkat. Szükségünk van külső segítségre: Isten kegyelmére. Az első nézetről azt lehetne mondani, hogy az emberek teljes erkölcsi egészségnek örvendenek. A második azt mondja, hogy betegek vagyunk. A harmadik nézet szerint annyira halottak vagyunk, hogy magunktól semmit sem tehetünk. Fel kell, hogy támadjunk. Ha ez igaz, akkor a megváltás hogyan is jöhetne másként, mint Isten meg nem érdemelt kegyelme által, amely teljesen független attól, amit teszünk?
,,De Isten biztosan látja előre, hogy mely emberek fognak hinni" - mondják egyesek. Tényleg? Ha ,,halottak vagyunk a vétkeinkben és bűneinkben", ahogy Pál írja az Ef 2,1-ben, mit láthat Isten a bűnöktől meg nem tisztult, ennélfogva lelkileg halott szívünkön kívül, hacsak már előzőleg nem határozta el, hogy hittel tölti meg? Vagy, ahogy Pál a Róm 3,10-11-ben mondja: ,,Nincsen csak egy igaz is; nincs a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent." Mit láthat Isten bennünk, ha nem egy neki tudatosan, makacsul ellenálló természetet? Ha üdvözülünk, az az elejétől a végéig egyértelműen Isten munkája kell legyen.
2."Újonnan kell születnetek." A másik tanítás, mely tökéletes összhangban áll a kegyelemmel, sőt abszolút szükségessé és logikussá teszi azt, az az újjászületés. Amikor Jézus Nikódémussal beszélgetett, elmondta neki, ha nem születik újonnan, ,,nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3), és hozzátette, hogy ,,nem mehet be az Isten országába." (Jn 3,5) Nikódémus ezt nem igazán értette. Lelki helyett fizikai síkon kezdett gondolkozni: ,,Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? (4. vers) Azt viszont mindenesetre megértette, hogy akármiről is beszél Jézus, az emberileg lehetetlen. Hogyan születhetünk újonnan?
Jézus a következőképpen válaszolt: ,,A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtam neked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő, és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (6-8. versek) Ha az újjászületés Isten Lelkének mindenható munkájától függ, akkor nem függ tőlünk, és legalább annyira nem irányíthatjuk, mint amennyire nem tudjuk irányítani a szelet. Az üdvösség Isten kegyelmi munkája kell, hogy legyen: elejétől fogva végig.
3."Hit által." Ha az üdvösség kegyelemből van, és a kegyelem ellentétben áll a cselekedetekkel, akkor a hit által, kegyelemből történő üdvösségből az következik, hogy a hit nem egyfajta cselekedet. Ha cselekedet volna, az üdvösség cselekedetekből történne, és ahogyan már láttuk, ha cselekedetekből lenne, ,,a kegyelem nem lenne többé kegyelem".
Akkor viszont micsoda a hit? A hit azt jelenti: elfogadni, amit Isten ad. Azt jelenti, hogy hinni és bízni Benne. Charles Haddon Spurgeon írja: ,,A hit nem egy vak dolog, mivel a hit kiindulópontja az ismeret. Nem egyfajta elméleti dolog, mivel a hit olyan tényeket hisz el, melyekről meg van győződve. Nem egy gyakorlatiatlan, álmodozó dolog, mivel a hit bizalmat jelent, azt, hogy sorsát a kijelentés igazságára építi. . . a hit néző szem. . . a hit megragadó kéz. . . .a hit a Krisztusból táplálkozó száj." Nem a mi érdemünk, ha van néző szemünk, megragadó kezünk vagy táplálkozó szánk. Ezeket a testrészeinket Istentől kaptuk. Ugyanígy a hit sem az azt használó érdeme, mivel azt is Istentől kaptuk, és csak akkor működik jól, ha Őbenne nyugszik.
Kegyelem, irgalom, békesség
A Timóteushoz írt két levél elején Pál egy olyan üdvözlőformulát használ, mely számunkra ismerős lehet istentiszteleteink elejéről vagy az áldásból: ,,Kegyelem, irgalom, békesség, Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." (1Tim 1,2; 2Tim 1,2; vö. 2Ján 3). Így a tanulmány végéhez közeledve érdemes elgondolkoznunk ezen a három szón: kegyelem, irgalom és békesség.
A kegyelem jelen tanulmányunk témája. Isten meg nem érdemelt jóindulatát jelenti, amely független a bennünk látszó vagy előre látott dolgoktól. Teljes ellentétben áll a cselekedetekkel. A cselekedet valami olyan, amit mi csinálunk, miközben a kegyelem nem ránk néz, hanem Isten szabad döntéséből árad ránk.
Az irgalom a kegyelem egyik nézőpontja. Szinte ugyanezt jelenti, kivéve, hogy az irgalom kifejezetten a szánalomra méltóra vonatkozik. Ránk néz és sajnál minket. Értünk nyúl Krisztusban, hogy megmentsen minket.
A három kifejezés közül az utolsó a békesség. Ezt kapjuk Isten kegyelme és irgalma legfőbb eredményeként: békességet Istennel. Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus kiontott vére által.(Kol 1,20) Ez engesztelést követelt. A második eredmény az emberek közötti békesség. Nem kell versengenünk egymással, mivel minden keresztyén megkapta a kegyelmet és mindannyian azáltal élünk. Éppen ezért Isten képessé tesz minket, hogy békésen éljünk a gyülekezetben. A harmadik eredmény a személyes békesség. Ez az a fajta békesség, amelyet akkor érzünk, amikor átölel minket Isten kegyelme, és ebben megnyugodunk.
Ezért hívom fel a figyelmünket erre a három szóra. Addig, amíg saját jó cselekedeteinkben bízunk, sohasem lesz személyes békességünk, de ne is legyen! Hogyan is remélhetnénk, hogy megfelelünk a szent Isten igaz előírásainak? Ha cselekedetek által élünk, cselekedetek által is fogunk elveszni. Olyan ez, mintha azt kérnénk Istentől, hogy legyen velünk igazságos. Meg is kapjuk az igazságot, és ez az igazság el is ítél bennünket. Ezzel szemben ha Isten kegyelmére bízzuk magunkat, és átadjuk magunkat Krisztusnak, akkor békességünk lesz, mivel békességünk nem saját bűnös cselekedeteinken alapszik majd, hanem Jézus értünk tett igaz cselekedetén.
Az I. világháború után Woodrow Wilson amerikai elnök tizennégy pontot vázolt fel a szövetségesek és Németország közötti béketárgyalások alapjaként. Akkoriban Georges Clemenceau (1841-1929) volt a francia miniszterelnök, akivel még a legjobb körülmények között is nehezen lehetett kijönni; nem tetszettek neki Wilson javasolt pontjai, talán azért, mert nem Franciaországtól származtak, hanem az Egyesült Államoktól. ,,Tizennégy pont?" - tiltakozott. ,,Még a Mindenható Istennek is csak tíz van!"
Valójában Isten béketervében csak egyetlen pont szerepel, és az az, hogy nem bűnös cselekedeteinkkel próbálunk rá nagy benyomást tenni, hanem elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak. Ha így teszünk, Pálhoz hasonló élményben lesz részünk, aki meglátta bűne mélységét, Isten kegyelmének dicsőségét, és arról a ponttól kezdve gyökeresen megváltozott az élete, és mindig erről beszélt.
James Montgomery Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Isten terve Izráellel |
|
|
|
Címkék: cselekedeteinken, halhatatlanságot, végéremehetetlen, kényszerítőerejű, világirodalomban, meggazdagodjatok, franciaországtól, igehirdetéseiben, engedelmességnek, gondolatmenetből, kiválasztásának, üdvözlőformulát, cselekedetekkel, gondolatmenetet, következőképpen, cselekedeteknek, mindnyájatokkal, cselekedetektől, gyakorlatiatlan, béketárgyalások, megajándékozott, cselekedetekből, természetünkben, különbségtételt, elgondolkoznunk, cselekedeteiket, evangyéliomáról, összefoglalását, megbékéltetett, kiindulópontja, irgalmasságban, bibliafordítás, kiválasztásban, újszövetségben, szükségszerűen, megelevenített, másik pedig, kettő természetesen, júdaizmusban nőtt, mindenkinél jobban, köveket dobálók, vakító fényességben, legtöbb kegyelemmel, hitben való, kegyelmi ajándék, kegyelemből való, törvény pedig, kegyelem sokkal, örök életre, nékünk adott, hitnek szabálya, törvény által, Amikor Istvánt, Krisztus Jézusban, Jézus Krisztusé, Urunk Jézus Krisztus, Urunk Jézus Krisztusnak, Elszakadtatok Krisztustól, Jézus Krisztus, Jézus Krisztusnak, Szent Léleknek, Krisztus Jézustól, Charles Hodge, Hála Istennek, International Version, Robert Haldane, Amikor Jézus Nikódémussal, Isten Lelkének, Charles Haddon Spurgeon, Woodrow Wilson, Akkoriban Georges Clemenceau, Egyesült Államoktól, Mindenható Istennek, Valójában Isten, Jézus Krisztust Megváltónknak, James Montgomery Boice,
|
|
Offline
