|
2016-11-01 14:25:47, kedd
|
| |
| |
A Sátán legyőzése: az egyháztagokként előttünk álló kihívás
Egy gyülekezeti tag egyszer zaklatottan hívott fel engem. A repülőn egy férfi ült mellette, aki imádkozott. Amikor a férfi befejezte az imádságot, ő kedvesen megkérdezte tőle,hogy keresztyén-e.
-Nem. - hangzott a gyors válasz.
-Azt hittem, hogy imádkozott. - felelte a hölgy nem tágítva a témától.
-Igen, imádkoztam. - volt a válasz.
-Uram, szabad-e megkérdeznem, hogy kihez imádkozott? - fordult a mellette ülő férfihoz néhány perc múlva a hölgy ezzel a kérdéssel.
-A Sátánhoz imádkoztam. - jelentette ki a férfi egy pillanatnyi gondolkodás után.
-Mégis mi a csudáért imádkozna a Sátánhoz? - kérdezte a keresztyén hölgy hüledezve.
-Azért imádkozom, hogy a Sátánnak sikerüljön tönkretennie harminc gyülekezetben a kapcsolatot a lelkipásztorok és híveik között Észak-Amerikában ezen a héten. - szólt a férfi.
A hölgy teljesen elképedt.
-Az a férfi olyan buzgónak tűnt imádkozás közben, nagyobb buzgósággal imádkozott, mint ahogyan én szoktam. - mesélte.
A Sátán a megoszlásban gyönyörködik. Gyönyörködik abban, hogy darabokra tépi Krisztus testét. Az egyháznak arra kell törekednie, hogy megvalósítsa az egységét Krisztusban, hogy meghiúsítsa a Sátán szándékait. Törekednünk kell a jó kommunikációra és az összhangra. Szembe kell szállnunk a Sátán azon törekvésével, hogy szükségtelenül szétszaggassa az egyházat.
A Niceai Hitvallás egy egyházat (unam ecclesiam) vall, azt értve ezalatt, hogy az egyház egy kősziklára, egy Messiásra, egy hitvallásra épül. A Westminsteri Hitvallás pedig azt írja, hogy az egyház egysége Jézus Krisztusban van: ,,A láthatatlan, katolikus, vagyis egyetemes egyház mindazokból a választottakból áll, akik egy helyre voltak, vannak és lesznek gyűjtve Krisztus fejedelemsége alatt. Ez az egyház az Ő mennyasszonya, teste és annak teljessége, aki betölt mindent mindenekben."(25. fejezet 1.) Az, hogy az egyház a test, Krisztus pedig a Fej, arra utal (Kol 1,18), hogy Krisztus és az egyház egymást kiegészítik, mivel sem a fej, sem a test nem létezhet a másik nélkül.
Wilhelmus Brakel mondta, hogy Krisztus és az egyház egymás tulajdonai. Ezt az egységet csak még szorosabbra fonja az, hogy Krisztus odaajándékozta Magát az egyháznak, megváltotta és győzelemre vezette az Övéit, az Ő Lelkét adta azért, hogy egyházában lakozzon, illetve, hogy az egyház hitben és szeretetben adja magát a Fejnek (A keresztyén jogos szolgálata, 2.köt.87-90.o.). Ha az egyház nélkül gondolunk Krisztusra, akkor szétválasztjuk azt, amit Isten szent egységben kötött egybe.
Sokkal szervesebb módon kötődik az egyház Krisztushoz, mint bármely más kapcsolat, amelyet megtapasztalhatunk: Krisztusban gyökerezik és épül fel (Kol 2,7), Krisztus az öltözete (Róm 13,14), és nem élhet Őnélküle (Fil 1,21). ,,Amiként Éva Ádámban volt, úgy van az egyház Krisztusban." - írta ezzel kapcsolatban Richard Hooker.
Krisztus testének minden egyes tagja kapcsolatban áll egymással, mivel közös a Fejük (1Kor 12). Minden valódi hívőre, aki Krisztust vallja egyedüli Megváltójának, vonatkozik az, hogy ,,szívben és akaratban összekötődik és egyesül egy és ugyanazon Lélekben a hit ereje által" - olvashatjuk a Belga Hitvallás 27-es cikkelyében. Isten házának, Krisztus közösségének és a Lélek szövetségének tagjaiként egyek. Egyetlen evangélium (Apcsel 4,12), kijelentés (1Kor 2,6-11), keresztség (Ef 4,5) és úrvacsora van (1Kor 10,17).
A. A. Hodge írta a Confession of Faith (Hitvallás, 310. o.) című munkájában, hogy ha egyszer egy Isten, egy Krisztus, egy Lélek és egy Kereszt van, akkor egyházból sem lehet több. Az Újszövetség pedig a következő képek segítségével beszél ezen egyház hívőiről: a föld sója, a szent templom, az új teremtés, megszentelt szolgák, Isten fiai, a Sátán ellen küzdők. Sok ág van egy szőlőtőn, sok juh egy nyájban és sok kő egy épületben. Az egyházról így ír az Ige: ,,választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2,9).
Az egyház egysége Krisztusban elpusztíthatatlan, mivel Krisztustól származik. Az egységét azonban szét lehet zilálni. Amikor ez történik, szégyen és fájdalom tölt el minket: mennyire képes megoszlani az egyház a Krisztushoz való hűtlenség és az apostoli egységtől való eltérés következtében. Az olyan bűnök darabokra szakítják az egyházat, mint a tévtanítások vagy a gyakorlati tisztaság figyelmen kívül hagyása (1Tim 6,11-21), a függetlenség (1Kor 1,10-17), a pártoskodás (1Kor 3,1-23), a hatalom utáni sóvárgás (3 Jn 9), vonakodás a megbékéléstől (Mt 5,23-26), az egyházfegyelem hiánya (Mt 18,15-20), illetve vonakodás a szükséget szenvedő hívők segítésétől (Mt 25,31-46).
Még a hívők közötti szakadások következtében egyre növekvő felekezetek száma sem tudja ténylegesen megosztani Krisztus családját. Egy családban a testvérek veszekedhetnek és eltávolodhatnak egymástól, mégis egy család tagjai maradnak. Hasonlóképpen az egyház is egy test Krisztusban, amelynek sok tagja van (Róm 12,3-8; 1Kor 12,27), Isten, az Atya egyetlen családja (Ef 4,6), és egy közösség a Lélekben (Apcsel 4,32; Ef 4,31-32). Miként Pál apostol írta az efézusbelieknek: ,,Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok is el; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Ef 4,4-6)
Ha helyesen értjük az egység kérdését, akkor elkerülhetjük azt a fajta egységet, amelyet a hitvallások igazságainak feláldozása által érnek el a tévtanítók. Bizonyos megosztottság szükséges ahhoz, hogy az igaz egyházat a hamistól elkülönítsük, vagy ahogy George Hutcheson megjegyezte: ,,jobb a megoszlás, mint a gonoszban való egyetértés". Azok, akik álegységet támogatnak azáltal, hogy megtűrik a tévelygéseket és eretnekségeket, megfeledkeznek arról, hogy a lényeges biblikus tanításokon alapuló elkülönülés Krisztus egyházának valódi egységét szolgálja. Samuel Rutherford jelentette ki egyszer: ,,Jobb Sátánnal háborúzni, mint békességben lenni vele."
Az egyház egysége segít elkerülni azt, hogy ne legyen szakadás mindenféle lényegtelen kérdés és önző véleménykülönbség miatt. Az ilyen jellegű megoszlások Krisztus testének egységét gyalázzák meg. Samuel Rutherford ekképpen figyelmeztet: ,,Félelmetes bűn Krisztus misztikus testében, azaz az egyházban szakadást kelteni, mivel ezzel szeplő marad benne." Az ilyen diszharmónia pedig bántja az Atyát, Aki arra vágyik, hogy a családja egységben éljen, bántja a Fiút, Aki azért adta az életét, hogy az ellenségeskedés falait ledöntse, és bántja a Lelket is, Aki azért él a hívekben, hogy segítse őket abban, hogy egységben éljenek.
Az egyháztagoknak arra kell ráébredniük, hogy nem lehetnek úgy hatással az egyház testének egyetlen tagjára sem, hogy az ne lenne kihatással az egész testre (1Kor 12). Az egység hiánya az egész egyházat érinti, beleértve az evangelizáció munkáját is. A János 17-ben Jézus azért imádkozott az egyház egységéért, hogy a világ elhiggye, Isten azért küldte el az Ő Fiát, hogy a világ Megváltója legyen. A valódi egység az egyházban, amely éles ellentétben áll a világban található viszálykodással, a világ számára annak az egységnek a jele, amely az Atya és a Fiú között létezik.
Éppen ezért a keresztyéneknek az egységért kell munkálkodniuk az egyházban. Ahogy John Murray is írta: ,,Hogy ha egyszer meggyőződtünk arról, hogy a szakadás gonosz dolog...akkor azon kell munkálkodnunk, hogy másoknak is beszéljünk ennek gonoszságáról, hogy mások szívében is megérlelődhessen ez a meggyőződés; esdekeljünk Isten kegyelméért és bölcsességért a gonosz meggyógyításához, és azért, hogy különféle módokat találjunk arra nézve, hogy hogyan hozzuk helyre a szakadásokat (Összegyűjtött Írások 2. köt. 335.o.). Matthew Henry tanácsát kellene követnünk: ,,A vallás nagy dolgaiban legyünk egy értelmen, de ha a véleményeink különböznek, akkor a szeretetben legyen egység köztünk."
A nem biblikus szakadások ellenére a hívők továbbra is egyek lesznek Krisztus egyetlen testének tagjaiként egészen az idők végéig, amikor minden külsőleges megoszlás eltűnik majd. A mennyben már semmiféle megoszlás nem lesz. A mennyben Krisztus azon imádsága, hogy a hívők egyek legyenek, teljes mértékben be fog teljesülni (Jn 17,20-26). Krisztus testének egysége tündöklő lesz (Jel 7,9-17). Amit most hit által alig tudunk elhinni, hogy bekövetkezik, arról a saját szemünkkel győződhetünk majd meg.
Joel R. Beeke |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: meggyógyításához, megérlelődhessen, mindnyájatokban, választottakból, viszálykodással, ellenségeskedés, keresztyéneknek, eltávolodhatnak, egyháztagokként, elhívatástoknak, efézusbelieknek, szükségtelenül, egyháztagoknak, szétválasztjuk, odaajándékozta, megfeledkeznek, veszekedhetnek, lelkipásztorok, egyházfegyelem, kommunikációra, eretnekségeket, fejedelemsége, gyülekezetben, következtében, mennyasszonya, világosságára, meggyőződtünk, összegyűjtött, megváltójának, hasonlóképpen, megosztottság, megbékéléstől, munkálkodnunk, elkerülhetjük, munkálkodniuk, reménységében, egyháztagokként előttünk, férfi befejezte, gyors válasz, hölgy ezzel, pillanatnyi gondolkodás, csudáért imádkozna, keresztyén hölgy, hölgy teljesen, férfi olyan, megoszlásban gyönyörködik, egyháznak arra, egységét Krisztusban, hitvallásra épül, egyház egysége, helyre voltak, egyház egymást, Niceai Hitvallás, Westminsteri Hitvallás, Jézus Krisztusban, Wilhelmus Brakel, Amiként Éva Ádámban, Richard Hooker, Belga Hitvallás, Miként Pál, George Hutcheson, Samuel Rutherford, Jobb Sátánnal, Ahogy John Murray, Összegyűjtött Írások, Matthew Henry, Joel,
|
|
Offline
