|
|
|
2017-04-21 18:40:55, péntek
|
| |
| |
Önmagunk és Isten ismerete
Amikor gyerek születik, belépését a világba általában egy fenekére mért jókora csapás kíséri. A csecsemő természetes válasza erre harsány tiltakozásból fakadó sírása. Miért sír a kicsi? Vajon ez a sírás valamilyen fájdalomra adott válasz? Vagy talán félelemre? Vagy haragra?
A fentiek talán együttesen váltják ki a sírást. Világra jöttünket hang és düh jelzi. Ezt a kezdeti tiltakozást egyesek úgy tekintik, hogy nemcsak a születés, hanem az egész élet jelentését foglalják össze. Macbeth így vívódott:
Az élet: árny,
Mely jár-kel: egy szegény komédiás
Ki egy óra hosszat tombol és dühöng,
Mese, mit egy bolond beszél, teli
Hangos dagállyal - ám értelme nincs!
Ha nem jelent semmit, akkor teljesen, a végletekig jelentéktelen. Ha jelentéktelen, akkor értelmetlen. Ha értelmetlen, akkor semmi haszna, sem értéke.
Jelentőségem, jelentőségünk ahhoz a kérdéshez kapcsolódik, hogy kik és mik vagyunk. Az azonosságunk kérdéséhez. Személyazonosságom végső soron az Istennel való kapcsolatommal függ össze. Nem tudom megérteni, ki vagy mi vagyok, anélkül hogy megérteném, kicsoda vagy mi Isten.
Önmagunk ismerete és istenismeretünk kölcsönösen összefügg egymással. Abban a pillanatban, hogy tudatára ébredek önmagamnak, megértem, hogy nem Isten, hanem teremtmény vagyok. Van születésnapom, az az időpont, amikor az életem kezdetét vette a földön. Amikor meghalok, a sírkövemen nem az örökkévalóságot fogják feltüntetni kiindulópontként. Még nem tudom, milyen végső időpont áll majd a sírkövemen, de az első évszám 1939 lesz.
Teremtmény voltomnak tudata gondolataimat visszaűzi Teremtőmhöz vagy ,,fel" a Teremtőmhöz. Nem szemlélhetem Istent vagy bármi mást önmagamon kívül, amíg tudatára nem ébredek önmagamnak. Mindaddig nem tudom azonban önmagam jelentőségét teljesen felfogni, amíg meg nem értem magamat Istennel való kapcsolatomban. Végső soron tehát az antropológia, azaz az embertan, a teológiának, Isten tanulmányozásának az egyik alfaja.
A mai emberiség válságának oka az antropológia és a teológia, az ember és Isten tanulmányozásának elszakadásában keresendő. Ha történetünket elszigetelik vagy elválasztják Isten történetétől, valóban ,,egy őrült meséje" lesz, ,,tele hanggal és dühvel, amely semmit sem jelent". Isten nélkül ,,haszontalan szenvedély" lesz belőlünk, mint a filozófus Jean-Paul Sartre kijelentette.
Mi a ,,haszontalan szenvedély"? A szenvedély heves érzelem. Az emberi életet a heves érzelmek jellemzik. Olyan szenvedélyek sorolhatók ide, mint a szeretet, a gyűlölet, a félelem, a bűntudat, a törekvés, a kívánság, az irigység, a féltékenység és még sok más. Minket, teremtményeket mély érzelmek töltenek el az élettel kapcsolatban. Gyötör a kérdés: vajon ezek az érzelmek mind fölöslegesek? Minden törekvésünk és igyekezetünk pusztán fölösleges fáradozás, hiábavalóság?
Életünk értelme forog kockán. Emberi méltóságunk a tét. Ha csak az embert vesszük, Istennel való kapcsolatától függetlenül, akkor egyedül marad és jelentéktelen. Ha nem olyan teremtmények vagyunk, akiket Isten teremtett, és akik vele kapcsolatban, kozmikus véletlenek vagyunk csupán. Eredetünk jelentéktelen, és rendeltetésünk is éppen olyan jelentéktelen. Ha véletlenül emelkedünk ki az iszapból, és végül a semmi légüres terébe vagy szakadékába bomlunk szét, akkor életünket a tökéletes értelmetlenség két polusa között éljük le. Lehántott nullák vagyunk, akiket megfosztottak méltóságuktól és értéküktől.
Ha átmenetileg, vagyis az értelmetlen eredet és az értelmetlen rendeltetés pólusai közötti időre méltósággal ruházunk fel egy emberi lényt, pusztán nem kívánt érzelmekben dédelgetjük magunkat.
Eredetünk és rendeltetésünk Istenhez kötődik. Egyetlen végső értelmünk nem lehet más, mint teológiai. Az általunk feltett kérdést már a zsoltáríró is feltette:
,,Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az embernek fia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg" (Zsolt 8:4-6).
Ha Isten teremtett, kapcsolatban állunk vele. Ez a kikerülhetetlen kapcsolat biztosítja, hogy nem vagyunk fölösleges zaj vagy érzelem. A teremtésben megkapjuk a dicsőség koronáját. A dicsőség koronája a méltóság tiarája. Istennel méltóságunk van, nélküle semmik vagyunk.
Önmagunk ismerete (öntudat) Isten ismeretéhez vezet, ami önmagunk jobb és teljesebb megismeréséhez segít.
Ajánlott olvasmányok: 1Móz 1:27; Zsolt 51; ApCsel 14:8-18; ApCsel 17:22-31; Róm 1:18-23
Összefoglalás :
1.Nem ismerhetjük meg Istent anélkül, hogy ne ébrednénk önmagunk tudatára.
2.Nem ismerhetjük igazán önmagunkat, ha nem ismertük meg először Istent.
3.Az embernek kapcsolata van Istennel: céltudatos eredet + céltudatos rendeltetés = értelmes élet.
4.Ha az embernek nincs kapcsolata Istennel: értelmetlen eredet + értelmetlen rendeltetés = értelmetlen élet.
R. C. Sproul |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
Címkék: kiindulópontként, istenismeretünk, örökkévalóságot, kikerülhetetlen, kapcsolatomban, elszakadásában, kapcsolatommal, értelmetlenség, rendeltetésünk, teremtményeket, megismeréséhez, tiltakozásból, jelentéktelen, történetünket, kapcsolatától, méltóságuktól, gondolataimat, jelentőségünk, születésnapom, összefoglalás, megfosztottak, fölöslegesek, igyekezetünk, teremtmények, kapcsolatban, elválasztják, antropológia, jelentőségem, jelentőségét, szemlélhetem, azonosságunk, elszigetelik, féltékenység, szenvedélyek, kijelentette, történetétől, világba általában, fenekére mért, csecsemő természetes, sírás valamilyen, fentiek talán, kezdeti tiltakozást, egész élet, szegény komédiás, bolond beszél, végletekig jelentéktelen, kérdéshez kapcsolódik, azonosságunk kérdéséhez, életem kezdetét, örökkévalóságot fogják, első évszám, egyik alfaja, Jean-Paul Sartre,
|
|
|
|
|
|
| világba általában, fenekére mért, csecsemő természetes, sírás valamilyen, fentiek talán, kezdeti tiltakozást, egész élet, szegény komédiás, bolond beszél, végletekig jelentéktelen, kérdéshez kapcsolódik, azonosságunk kérdéséhez, életem kezdetét, örökkévalóságot fogják, első évszám, egyik alfaja, őrült meséje”, filozófus Jean-Paul, szenvedély heves, emberi életet, heves érzelmek, élettel kapcsolatban, érzelmek mind, embert vesszük, semmi légüres, tökéletes értelmetlenség, értelmetlen eredet, értelmetlen rendeltetés, emberi lényt, általunk feltett, halandó –, kikerülhetetlen kapcsolat, teremtésben megkapjuk, dicsőség koronáját, dicsőség koronája, méltóság tiarája, embernek kapcsolata, embernek nincs, kiindulópontként, istenismeretünk, örökkévalóságot, kikerülhetetlen, kapcsolatomban, elszakadásában, kapcsolatommal, értelmetlenség, rendeltetésünk, teremtményeket, megismeréséhez, tiltakozásból, jelentéktelen, történetünket, kapcsolatától, méltóságuktól, gondolataimat, jelentőségünk, születésnapom, összefoglalás, megfosztottak, fölöslegesek, igyekezetünk, teremtmények, kapcsolatban, elválasztják, antropológia, jelentőségem, jelentőségét, szemlélhetem, azonosságunk, elszigetelik, féltékenység, szenvedélyek, kijelentette, történetétől, hiábavalóság, feltüntetni, rendeltetés, természetes, méltósággal, dicsőséggel, pillanatban, ráhelyeztél, haszontalan, teremtésben, teológiának, teremtőmhöz, ismerhetjük, kölcsönösen, méltóságunk, ismeretéhez, olvasmányok, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
111 db bejegyzés |
| e év: |
373 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1594
- e Hét: 24238
- e Hónap: 53550
- e Év: 241352
|
|
|
Offline
