|
2017-05-16 09:10:44, kedd
|
| |
| |
Isten fegyverzete
Efezus 6,14-18: ,,Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által."
A felszerelés első darabja, amelyet Pál megemlít, az igazságszeretet öve: felövezve derekatokat igazságszeretettel (14. vers). A katona öve, amely általában bőrből készült, inkább az alsóruházathoz, mint a páncélzathoz tartozott. Mégis rendkívül fontossággal bírt. Összefogta a tunikát és tartotta a kardot. Szabad mozgást biztosított menetelés közben. Mihelyt a katona felcsatolta, a rejtett erő és a magabiztosság érzését adta neki. A szíjak és csattok ma is betöltenek ilyen szerepet. A ,,meghúzni a nadrágszíjat" kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy valaki mértékletességgel készül a szűkös időkre, hanem azt is, hogy tenni készül valamit, amit az ókoriak így fejeztek ki: ,,felövezte derekát".
A keresztyén katona öve az ,,igazságszeretet". Sok magyarázó, különösen a korai századokban úgy értette ezt, hogy az ,,igazság" Isten kinyilatkoztatása Krisztusban és a Szentírásban. Ez ugyanis az egyetlen igazság, amely eloszlathatja az ördög hazugságait és szabaddá tehet minket (vö. Jn 8,31-36.43-45), és Pál több helyen hivatkozott is az igazság fontosságára és erejére (pl. 4,21; 5,6.9). Más magyarázók viszont - főleg azért, mert a görög mondatban nincs határozott névelő - inkább úgy gondolják, hogy Pál ,,igazlelkűségről" (Károli) vagyis ,,egyenességről", ,,tisztességről" (Békés-Dalos) vagy ,,becsületességről" beszél. Isten ugyanis a ,,szívben levő igazságra" tart igényt, ezért a keresztyénnek mindenáron becsületesnek és tisztességesnek kell lennie (Zsolt 51,6; Ef 4,15.25). Csalni, képmutatónak lenni, cselszövéshez folyamodni annyi, mint az ördög játékát játszani, őt pedig nem leszünk képesek legyőzni a saját játékában. Amitől viszont az ördög irtózik, az a tiszta igazság. A sötétséget szereti; a világosság menekülésre készteti. A lelki és szellemi egészséghez elengedhetetlen az őszinteség önmagunkkal szemben.
Valószínűleg nem kell választanunk e két alternatíva között. A megfontolt Gurnall ezt írja: ,,Egyesek igazság alatt a tanítás igazságát értik; mások az igazlelkűséget; szerintem az a legjobb, ha a kettőt egyesítik ... az egyik nem lehet meg a másik nélkül."
A keresztyén ember felszerelésének második darabja a megigazulás páncélja (14. vers). Egyes fordításokban a mellvért szerepel (mellvas, Károli), így néhány magyarázó arra az álláspontra jutott, hogy Isten fegyverzetében, habár van mellvért, nincs védelem a hát számára. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy bátran szembe kell néznünk az ellenséggel, nem szabad megfutamodnunk és így kiszolgáltatnunk védtelen hátunkat. John Bunyan A zarándok útjában fejti ki ezt az álláspontot. Amikor Keresztyén elérkezett a Megaláztatás Völgyébe, ,,egy csúf szörnyeteget pillantott meg, Apolliont, amely a mezőn át egyenesen feléje tartott. Megrettent s tusakodott magában, hogy visszaforduljon-e, vagy helytálljon. De aztán eszébe jutott, hogy háta vértezetlen, és ha visszafordul, megkönnyíti az ellenfél helyzetét, s az könnyebben megsebezheti nyilaival. Ezért elhatározta, hogy megpróbálja és helytáll." Ez hasznos lelki tanács, de a bibliai szövegmagyarázat szempontjából kétséges példa, hiszen a katonák vértje gyakran hátukat is fedte, ez volt páncélzatuk nagyobbik darabja, amely létfontosságú szerveiket védte.
Egyik korábbi levelében Pál a ,,hit és a szeretet páncéljáról" írt (1Thessz 5,8), de itt, mint az Ézsaiás 59,17-ben, a páncél ,,igazságból" van. Az igazság (dikaioszüné) Pál leveleiben leginkább megigazítást jelent, vagyis Isten kegyes kezdeményezését, hogy Krisztus által kibékítse magával a bűnösöket. Ez tehát a keresztyén ember páncélja? Természetesen semmilyen lelki védelem nem olyan hatásos, mint az Istennel való igaz kapcsolat. Megigazulni kegyelméből, a megfeszített Krisztusba vetett egyszerű hit által, felöltözni az igazságba, ami nem az emberé magáé, hanem Krisztusé, nem elítéltként, hanem elfogadottként állni Isten előtt - ez az igazi védelem a vádló lelkiismeret és a rágalmazó gonosz ellen, akinek héber neve (,,Sátán") ,,ellenfelet", görög neve pedig (diabolosz) ,,rágalmazót" jelent. ,,Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak... Ki vádolná Isten választottjait? Isten, aki megigazít? Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" (Róm 8,1.33-34) Ez a ,,megigazulás" keresztyén bizonyossága, a Krisztus általi helyes kapcsolat Istennel; ez az az erős páncél, amely megvéd a Sátán vádjaitól.
Másfelől az apostol a 2Korinthus 6,7-ben az ,,igazság jobb és bal felől való fegyvereiről" írt, ami alatt nyilvánvalóan erkölcsi igazságot értett, és ilyen jelentéssel használta a szót az Efezus 4,24-ben és 5,9-ben is. Tehát a keresztyén páncélja lehet a jellem és a viselkedés igazsága. Ahogyan az ,,igazságszeretet" leleplezi az ördög csalásait, úgy tudunk a ,,megigazulás" által ellenállni kísértésének.
A ,,megigazulás" két lehetséges jelentésére is ugyanaz igaz, ami az ,,igazságéra": legjobb volna összekapcsolni a kettőt, hiszen Pál evangéliuma szerint az egyik mindig elvezet a másikhoz. Ahogyan G. G. Findlay írta: ,,A múltbeli bűnök teljes bocsánata és a becsületes jellem, amely a megigazult élet velejárója, áthatolhatatlan vértezetben fonódnak össze."
Ezután az evangéliumi lábbelik következnek a sorban. Markus Barth szerint a magyarázók egyetértenek abban, hogy Pál ,,a caligára (félcsizmára) gondolt, a római légionáriusok lábbelijére, amely bőrből készült, szabadon hagyta a lábujjakat, nehéz, vasalt talpa volt, és a bokára, valamint a lábszárra kötözték többé-kevésbé díszített szíjjakkal". Ezek ,,hosszú menetelést és szilárd állást tettek lehetővé... Nem akadályozták a mozgást, és meggátolták, hogy a láb megcsússzék."
A keresztyén katona saruja tehát a békesség evangéliumának készsége (15. vers, Károli). A ,,készség" szó a hetoimaszia fordítása, amely ,,felkészültséget", ,,eltökéltséget", ,,állhatatosságot" jelent. Bizonytalanság csak azzal kapcsolatban van, hogy az utána következő genitívusz alanyi vagy tárgyas. Ha alanyi, akkor olyan szilárdságról vagy állhatatosságról van szó, amelyet az evangélium nyújt a benne hívőknek, mint ahogyan az erős csizma szilárdságot biztosít viselőjének. És valóban, ha elfogadtuk az örömhírt, s élvezzük az általa hozott békét Istennel és egymással, akkor a lehető legjobban megvetettük a lábunkat a gonosszal való harchoz.
A genitívusz azonban lehet tárgyas is, s ebben az esetben a keresztyén katona lábbelije ,,a békésség evangéliuma hirdetésének a készsége". Nem férhet hozzá kétség, hogy mindenkor tanúságot kell tennünk Jézus Krisztus mint Isten béketeremtője mellett (2,14-15), és - ahogyan Pál a Kolossébeliekhez írt levél párhuzamos szakaszában írja (Kol 4,5-6) - kedves, de ,,sóval fűszerezett" válaszokat kell adnunk a ,,kívülállók" kérdéseire. Ez a készség megszilárdítja saját életünket, másokat viszont bevezet a felszabadító evangéliumba. Ami engem illet, én e magyarázat felé hajlok, részben a Kolossébeliekhez írt levél párhuzama, részben a 2,17 és az Ézsaiás 52,7 visszhangjai miatt (,,eljött, és békességet hirdetett"; ,,Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet..."). Ahogyan Johannes Blauw írja: ,,A misszionáriusi munka olyan, mint egy pár saru, amelyet azért kapott az egyház, hogy útra keljen, és folyvást hirdesse az evangélium titkát."
Bármelyik eset álljon is fenn, az ördög féli és gyűlöli az evangéliumot, mert ez az az erő, amely által Isten megmenti az embereket az ő zsarnokságától; minket is, akik már megkaptuk, és azokat is, akikkel mi fogjuk megosztani. Felcsatolva kell tehát tartanunk evangélium-sarunkat.
Felszerelésünk negyedik darabja a hit pajzsa (16. vers). A Pál által használt szó nem azt a kis, kerek pajzsot jelenti, amely védtelenül hagyta a test nagy részét, hanem azt a hosszú, téglalap alakút, amely 1,2-szer 0,75 méter felületű volt, és elfedte az egész embert. Latinul scutumnak nevezték. Ez ,,két egymásra ragasztott farétegből állt, amelyet vászon és bőr borított; az egészet felül és alul vas fogta össze." Ez pontosan arra szolgált, hogy kioltsa az akkoriban használatos veszedelmes gyújtólövedékeket, leginkább nyilakat, amelyeket szurokba mártottak és meggyújtottak.
Mik tehát a gonosz tüzes nyilai, és milyen pajzzsal védekezhetnek a keresztyének? Az ördög nyilai között kétségtelenül ott találjuk a rosszindulatú vádakat, amelyek lángra lobbantják lelkiismeretünket azzal, amit (ha Krisztusban keresünk menedéket) csakis hamis bűntudatnak nevezhetünk. Nyíl lehet a kétség, az engedetlenség, a lázadás, a kívánságok, a rosszindulat és a félelem nemkívánatos gondolatai. De van pajzsunk, amellyel kiolthatunk minden lángoló hegyű nyilat. Ez a hit pajzsa. Isten ,,pajzsa a hozzá menekülőknek" (Péld 30,5), és a hit által kereshetünk nála menedéket. Mert a hit Isten ígéreteibe kapaszkodik a kétség és az elkeseredés idején, és Isten erejébe a kísértés idején. Apollion így fenyegette Keresztyént: ,,...itt oltom ki életedet! - S nyomban egy tüzes nyilat irányzott mellének. De Keresztyén nem hiába tartott pajzsot a kezében, fölfogta a nyilat, s elhárította a veszélyt magától."
A római katonák sisakja, amely a fegyverzet következő darabja, kemény fémből, bronzból vagy vasból készült. ,,Nemez vagy szivacs bélés tette könnyebbé a viselését. Bárdon vagy kalapácson kívül semmi sem tudott áthatolni a nehéz sisakon, és néha lehajtható sisakrostély nyújtott szemből is védelmet." A sisakok nem csak védelmet nyújtottak, hanem díszül is szolgáltak, némelyiken hatalmas sisakforgók, taréjok voltak.
Pál egy korábbi kijelentése szerint a keresztyén katona sisakja az ,,üdvösség reménysége" (1Thessz 5,8), vagyis bizonyosságunk a jövőbeli végleges üdvözülésben. Itt, az Efezusi levélben csak az üdvösség sisakját (17. vers) kell felvennünk és viselnünk. Legyen sisakunk akár az az üdvösség, amelyet már megkaptunk (bűnbocsánat, megmenekülés a Sátán rabságából, befogadtatás Isten családjába), akár a bizakodó várakozás az utolsó napi teljes megváltásra (amely magában foglalja a feltámadás dicsőségét és a Krisztushoz való hasonlóságot a mennyben), nem kétséges, hogy Isten megváltó ereje az egyetlen védelem lelkünk ellenségével szemben. Charles Hodge ezt írta: ,,attól ékes a keresztyé, azért van biztonságban, azért emelheti fel a fejét magabiztosan és örömmel, mert meg van váltva", és hozzátehetjük, mert tudja, hogy üdvössége végül teljessé lesz.
A hatodik és egyben utolsó fegyver, amelyről szó esik, a kard (17. vers). A fegyverzet felsorolt hat darabjából a kard az egyetlen, amely támadásra és védekezésre is szolgál. Továbbá a támadás formája a közelharc, tudniillik az itt használt szó, a makhaira, rövid kardot jelent. Ez nem más, mint a Lélek kardja, amelyről nyomban megtudjuk, hogy az Isten beszéde, bár a Jelenésekben azt olvassuk, hogy Krisztus szájából jön elő (Jel 1,16; 2,12; 19,15; vö. Ézs 11,4; Hós 6,5). Ideérthetjük azokat a védekező és tanúságtevő szavakat, amelyekről Jézus megígérte, hogy a Szentlélek majd követői szájába adja, amikor az elöljárók elé hurcolják őket (Mt 10,17-20). Az ,,Isten beszéde" kifejezés azonban ennél sokkal többet jelent, nevezetesen a Szentírást, Isten írott Igéjét, amely a Szentlélek ihletésére jött létre. A mai napig ez Isten kardja, mert most is arra használja, hogy átvágja vele az emberek ellenállását, beledöfjön lelkiismeretükbe és lelki ébrenlétre serkentse őket. Azonban nekünk is kezünkbe adja kardját, hogy egyrészt ellenállhassunk a kísértésnek (ahogyan Jézus tette, mikor a Szentírást idézte, hogy visszavágjon az ördögnek a júdeai pusztában), másrészt terjeszthessük az evangéliumot. Minden keresztyén evangélizátor tudja, legyen akár prédikátor, akár személyes tanúságtevő, hogy Isten szava vág, mert ,,élesebb minden kétélű kardnál" (Zsid 4,12). Sose szégyelljük használni, vagy elismerni bizonyosságunkat afelől, hogy a Biblia a Lélek kardja. Ahogyan E. K. Simpson írta, ez a kifejezés tanúsítja ,,a Szentírás metsző erejét... Egy megcsonkított Biblia viszont az, aminek Moody nevezte: 'törött kard'".
Ebből a hat darabból áll tehát össze Isten teljes fegyverzete: az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, az evangélium saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja. Amint láttuk, ez alkotja Isten fegyverzetét, mert mindezt Ő adja. Az viszont a mi kötelességünk, hogy magunkra öltsük és határozottan felhasználjuk a gonosz erőivel szemben. Arra is vigyáznunk kell, hogy minden darabot felvegyünk, egyet se hagyjunk ki. ,,Ellenségeink körülvesznek minket ezért fel kell fegyverezni magunkat jobb és bal kéz felől egyaránt."
Végezetül Pál szól az imádságról is (18-20. versek), de nem azért, mintha az is a fegyverzet része lenne, ha nincs is megnevezve, hanem mert az imának át kell hatnia lelki háborúnkat. A felszerelkezés Isten fegyverzetével nem gépies tevékenység; önmagában is Istentől való függésünknek, más szóval az imának a kifejeződése. Sőt, a Lélek általi imának, amelyre Ő indít és irányít, mint ahogy Isten beszéde ,,a Lélek kardja", amelyet Ő maga alkalmaz. Így a Szentírás és az ima összetartozik mint két alapvető fegyver, melyeket a Lélek ad a kezünkbe.
A hatásos keresztyén ima csodálatosan sokoldalú. Négy általános jellemzővel rendelkezik: minden imádságunkban és könyörgésünkben (mert ezek formája sokféle lehet) imádkozzunk mindenkor (vagyis rendszeresen és folytonosan); teljes állhatatossággal (mert mint a jó katonának, ébernek kell lennünk, sosem szabad megadnunk magunkat vagy elaludnunk) könyörögjünk az összes szentekért (mert Isten új társadalma egységének - ami e levél legfontosabb gondolata - tükröződnie kell imáinkban). A legtöbb keresztyén szokott imádkozni, bizonyos állhatatossággal mond valamilyen imát egyes keresztyénekért. Ha azonban ezeket az esetlegességeket felváltják az előbb felsorolt jellemzők, akkor az imának egészen új dimenzióiba jutunk. Keresztyén a Halál Árnyéka Völgyében ,,észrevette a pokol kapuját, amely éppen az út szélén nyílt". Lángokat és füstöt látott s förtelmes hangokat hallott, ,,kénytelen volt tehát a kardot hüvelyébe dugni, s más fegyverhez: az állhatatos könyörgés fegyveréhez folyamodni, így kiáltván: 'Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!'"
John Stott |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: bizonyosságunkat, állhatatossággal, szövegmagyarázat, kolossébeliekhez, becsületességről, állhatatosságról, könyörgésetekben, kiszolgáltatnunk, esetlegességeket, lelkiismeretükbe, állhatatosságot, kezdeményezését, igazlelkűségről, ellenállhassunk, felkészültséget, tisztességesnek, igazságszeretet, felszerelésének, keresztyénekért, könyörgésünkben, elengedhetetlen, áthatolhatatlan, visszaforduljon, fegyverzetében, megszilárdítja, igazlelkűséget, bizonytalanság, felszerelkezés, zsarnokságától, elfogadottként, választottjait, imádságotokban, misszionáriusi, következtetést, megfutamodnunk, felszerelésünk, megigazulás páncélját, békesség evangéliuma, gonosznak minden, üdvösség sisakját, felszerelés első, páncélzathoz tartozott, katona felcsatolta, magabiztosság érzését, szűkös időkre, keresztyén katona, korai századokban, egyetlen igazság, ördög hazugságait, igazság fontosságára, görög mondatban, keresztyénnek mindenáron, John Bunyan, Amikor Keresztyén, Megaláztatás Völgyébe, Krisztus Jézusban, Jézus Krisztus, Ahogyan, Markus Barth, Ahogyan Johannes Blauw, Charles Hodge, Végezetül Pál, Halál Árnyéka Völgyében, Kérlek Uram, John Stott,
|
|
Offline
