|
2017-09-09 18:10:05, szombat
|
| |
| |
Várakozás
,,Várván vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta a kiáltásomat" (Zsolt 40,2).
Azt hiszem, Isten naponta próbára teszi türelmünket. Valószínűleg az Úr legtürelmetlenebb szolgái közé tartozom, úgyhogy a leckét újra és újra át kell ismételnem. Súlyos próbát éltem meg, amikor a lányom családja (mind a tíz tagja) házat keresett. Dél-Kalifornia nem az a hely, ahol az ember szívesen keres házat. Hosszú történet, de végül, miután minden más lehetőséget kimerítettek, találtak egy megfelelőt, és megtették az ajánlatukat. Este híre jött, hogy a tulajdonos két másik ajánlatot is kapott, amelyek összegét nem ismertük. Sötét képek merültek fel lelki szemem előtt: biztosan mások kapják meg a házat, a Shepard család végül kénytelen lesz bérelni, és hallottuk, hogy a bér havi 2000 dollárnál kezdődik (képzeljük el azt a tulajdonost, aki hajlandó bérbe adni a házát egy sokgyermekes családnak!).
,,Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban" (Zsolt 27,14).
Ébren feküdtem ágyamban, a gyengeség óráiban, (amikor az élet minden vakondtúrása heggyé tornyosul, ahogy Amy Carmichael mondta) és várakozásról, Isten hűségéről szóló igéket ismételgettem, és hogy az Úrra vessük gondjainkat. Újra és újra fel kellett ajánlanom az Úrnak aggodalmaimat és türelmetlenségemet. Négykor már fent voltam, hogy Ábrahám és Izsák történetét olvassam. Ábrahám ,,az Úr gondoskodik" nevet adta annak a helynek, ahol fel kellett áldoznia Izsákot. Ezt az elnevezést aznap reggel az Úr üzenetének vettem.
Kilenc óra előtt Walt, a vőm felhívott, és közölte a jó hírt: - Az ajánlatot elfogadták. A másik két ajánlatot, bár mindkettő magasabb összegű volt, elutasították. - Nincs rá magyarázat. Az Úr tette.
A várakozás türelmet követel - azt a készséget, amellyel nyugodtan elfogadjuk, amink van, vagy amink nincs, ahol vagyunk, vagy ahol szeretnénk lenni, és bárkit, akivel együtt élünk vagy dolgozunk.
Ha azt akarjuk, amink nincs, egyrészt türelmetlenek és bizalmatlanok vagyunk Isten iránt. Nem irányít-e minden körülményt, eseményt és feltételt? Ha valami nem áll a hatalmában, akkor nem Isten.
Az ellenállás lelke nem tud Istenre várni. Azt hiszem, ez a lelkület az oka legnagyobb szenvedéseinknek. Ha gondjainkban és gondjainkkal az Úr munkáját akadályozzuk, csak felnagyítjuk a bajt. Itt és most kell kivívnunk győzelmeinket vagy elszenvednünk vereségeinket. A lelki győzelmeket a mindennapi események csendes elfogadásával vívjuk ki, hiszen ezek az események Isten ,,fénylő szolgái", amelyek mindenütt körülvesznek minket.
Sem a nyugtalanság, sem a türelmetlenség nem változtat semmit az események menetén, csak békességünket és örömünket veszi el. A békesség nem a külső dolgokban keresendő, hanem a szívben, amely felkészült, hogy bizalommal és nyugodtan várjon, mert az Úr mindent biztosan tart a kezében. ,,Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, ahogy a világ adja" (Jn 14,27). Milyen békességet ad? Olyat, amely állandóan, a szüntelen munka közben (kevés látható eredménnyel), a gyakori akadályok, türelmetlen követelések, kevés testi kényelem ellenére is megmaradt; olyat, amelyet nem tudtak elvenni sem a viták, sem a hűtlenség, sem az emberek gyűlölete. Jézus tökéletesen megbízott Atyjában, akinek az akaratát jött teljesíteni. Semmi nem történt vele Atyja engedélye nélkül. Velem sem történhet semmi Atyám engedélye nélkül. Nem várhatok hát türelmesen? Az Úr meg fogja mutatni az utat.
Ha kész vagyok nyugton maradni Mesterem kezében, nem tudok-e nyugton maradni mindenben? Az egész világot a kezében tartja! Sohase törődjünk azzal, hogy valami magától Istentől vagy az emberektől jön-e - minden az Ő rendeléséből vagy engedélyével történik. Ha engedelmes akarok lenni az Úrnak, mert Ő az én Uram, nem szabad elfelejtenem, hogy bármit enged meg, nekem abban a pillanatban az Ő akarata lesz. Talán valaki más bűne miatt szenvedek, de ha Isten megengedi, hogy így történjen, azt akarja, hogy tanuljak belőle. Számomra a várakozás kényszere egyfajta büntetés. Istennek meg kell nyugtatnia, hogy elhallgassak, és tőle várjam a megoldást.
Minden nap azt üzeni nekem:
Várjak csendben és engedelmeskedjem.
Ez elvezet a lelkigondozás kérdéséhez. Amikor egy angliai utunkról hazatértünk, egy halom levelet találtam az asztalomon. Nagyon sokan kérdézték, hogy mit tegyenek különböző helyzetekben. Például egy éles nyelvű feleséggel, a munkanélküliséggel, azzal a feleséggel, aki otthagyta férjét és gyerekeit, a hűtlen férjjel? Mit tegyen az a gyerekét egyedül nevelő asszony, aki utálja a munkáját? Az a nő, aki azt mondja nekem, hogy a Szentlélek tölti be, de szerelmi kalandba bonyolódott a lelkészével? Mit tegyen a farmer, aki szeretne megnősülni? Mi legyen az anyóssal, aki kiállhatatlan a menyével szemben, vagy azzal a mostohafiúval, aki haragszik, mert nem költünk rá eleget, a feleséggel, aki minden alkalommal elutasítja a férjét, ha az gyengédségre vágyik, és a férjjel, ,,aki úgy iszik, mint a gödény, úgy káromkodik, mint a kocsis, és azt mondja, hogy szereti Istent"?
Bárcsak mindenkinek ugyanazt a levelet írhatnám: Várj türelmesen az Úrra! Hozzád fog fordulni és meghallja kiáltásodat. Ha csendben maradunk az Úr előtt, nem panaszkodunk, nem ragaszkodunk a gyors válaszokhoz, csak arra törekszünk, hogy a csendben meghalljuk a hangját, és az Ő világosságában lássuk a dolgainkat, meglepően érthetővé válik minden. Kevesen hajlandók elfogadni az ilyen választ.
-Túlságosan leegyszerűsített! - kifogásolják. Rádióműsorom (Az öröm kapuja) egyik hallgatója így írt: ,,Úgy felháborodtam azon, amit mondott, hogy letéptem a fülemről a hallgatót, és azt mondtam, hogy azt fogom tenni, amit akarok!" De vannak olyanok is, akik elmondhatják: ,,Íme Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ézs 25,9). Olvassunk el két bizonyságtételt:
,,Elvesztettem az anyámat, a testvéremet, a férjemet és a kisgyerekemet. Énekem az Ó hadd szeresselek hűn s igazán."
,,Isten összeszedte a morzsákat és a darabokat és teljessé - egész nővé, egész férfivá, egész házaspárrá tett minket".
Elisabeth Elliot
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: engedelmeskedjem, szenvedéseinknek, leegyszerűsített, bizonyságtételt, világosságában, szabadításában, türelmetlenség, elfogadásával, elszenvednünk, mostohafiúval, ismételgettem, kisgyerekemet, kiállhatatlan, győzelmeinket, vereségeinket, felháborodtam, elutasították, lelkigondozás, aggodalmaimat, türelmetlenek, bizalmatlanok, békességünket, kimerítettek, várakozásról, elmondhatják, helyzetekben, rádióműsorom, elhallgassak, örvendezzünk, körülvesznek, gyengédségre, elvesztettem, kifogásolják, nyugtalanság, ragaszkodunk, rendeléséből, leckét újra, lányom családja, ember szívesen, sokgyermekes családnak, gyengeség óráiban, élet minden, elnevezést aznap, ajánlatot elfogadták, várakozás türelmet, ellenállás lelke, lelki győzelmeket, mindennapi események, események Isten, események menetén, külső dolgokban, világ adja”, Elisabeth Elliot,
|
|
Offline
