|
2017-10-03 19:30:09, kedd
|
| |
| |
A visszahozhatatlan
Nagyon csendes volt és nagyon szelíd,
s látogatásod ha hiába várta,
nem rótta fel az árva perceket...
soha nem tett szemrehányást neked.
De annyi drága, rejtett kincse volt,
és megosztotta volna örömest,
átadta volna halk, meleg szavakban...
s most vádol már a visszahozhatatlan:
magával vitte kincsét, ne keresd!
Most már hiába kérdezel.
Jó, szelíd hangja többé nem felel.
De mért is tennél fel kérdéseket?
Mért vádolna a visszahozhatatlan?
Mit veszítettél, észre sem veszed.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: szemrehányást, megosztotta, veszítettél, látogatásod, kérdéseket, szavakban, perceket, kérdezel, túrmezei, erzsébet, rejtett, csendes, magával, kincsét, vádolna, örömest, tennél, keresd, kincse, veszed, nagyon, átadta, szelíd, hangja, felel, vádol, rótta, várta, volna, meleg, annyi, neked, hiába, észre, drága, vitte, árva perceket, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
