|
2018-10-15 20:16:38, hétfő
|
| |
| |
Pacsirta
Elnézem, amint száll, száll egyre feljebb,
függélyesen, ahogy csak ő repülhet,
és a torkában bűvös hegedűket
hord, s velük himnuszt hegedül a mennynek.
Tán nem is a szárnyak viszik magasba,
hanem a dal, mely engem is emelget,
s a szárnyai csak jókedvből rezegnek,
vagy azért, hogy a módját is megadja.
Száll egyre feljebb. Fű, fa és kalászok
fejük emelik s gyökerezve állok
én is . . . kutyám is fölnéz s nem csahol -
Ő csak száll, száll a kék-arany magasba,
s nem keresve, hogy van-e aki hallja,
dalol, dalol, dalol, dalol!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: függélyesen, gyökerezve, hegedűket, jókedvből, mennynek, repülhet, szárnyak, himnuszt, szárnyai, rezegnek, kalászok, torkában, pacsirta, keresve, hegedül, emelget, feljebb, megadja, magasba, elnézem, kutyám, fölnéz, emelik, módját, viszik, csahol, hallja, dalol, száll, egyre, azért, fejük, amint, állok, ahogy, hanem, torkában bűvös, szárnyak viszik, szárnyai csak, kék-arany magasba, Bódás János,
|
|
Offline
