|
2019-01-02 13:07:40, szerda
|
| |
| |
,,... egyes embereknek az a szokásuk, hogy másoknak majdnem minden hiányosságáról a legnyersebb, legszigorúbb módon és a legiszonyatosabb szavakkal beszéljenek. Gyakran ördöginek és pokolinak, sőt átkozottnak nevezik mások véleményét, viselkedését vagy tanácsát, hűvösségét, hallgatását, elővigyázatosságát, mérsékeltségét, megfontoltságát stb. Azt mondják, hogy az ilyen emberek az ördög szolgái, vagy az ördög van bennük, hogy ők a lélek gyilkosai, és ehhez hasonlókat, annyira, hogy az 'ördög' és a 'pokol' szavak szinte folyamatosan előfordulnak beszédjükben. Általában nem csupán a gonosz emberekről beszélnek így, hanem azokról is, akiket ők maguk is Isten igaz gyermekeinek ismernek el, és a lelkipásztorokról, és másokról, sőt még feletteseikről is. Az ilyenfajta magatartást ráadásul erénynek és nagy tehetségnek tartják. Így szólnak: ,,Legyünk egyenes szívűek és bátrak Krisztusért, üzenjünk hadat a bűnnek, bárhol is találjuk, ne finomkodjunk Isten ügyében fáradozva, és amikor Krisztusról kell beszélnünk." Méltatlan dolognak tartják, hogy amikor Krisztus követője mestere ügyéért felszólal, tegyen különbséget emberek között, vagy éppen szelídebben beszéljen, ha egy felettesében talál valami kivetnivalót. Micsoda különös fortélya az ördögnek, hogy minden keresztyén alázatot és gyöngédséget, sőt még azoknak látszatát is félresepri, és Isten gyermekeinek a száját bemocskolja, közönséges matrózok nyelvezetével töltve meg Krisztus követőinek beszédét, a szentség és buzgóság, a Krisztusért való bátorság örve alatt! Mindez figyelemreméltó példája az emberi lélek gyengeségének és az ördög példátlan fortélyosságának.
Az ilyenfajta beszédmódot azzal igyekeznek védeni, hogy nem mondanak egyebet, csak az igazat, és nem szépítgetik a dolgot. Márpedig az igazi keresztyének - állítják -, akik érzékenyek a gonoszra és a bűnre, akik ismerik a saját szívüket, tudják, hogy igaz beszéd ez, és ezért nem botránkoznak meg, ha velük és bűneikkel kapcsolatban ilyen nyers kifejezéseket használnak. Azt mondják, hogy csak a képmutatók, a hideg és halott keresztyének sértődnek és haragszanak meg ilyenkor. Óriási hiba lenne viszont azt gondolni, hogy általában beszélhetnénk úgy, hogy a szigorú igazságnak megfelelően mindig a legrosszabbat mondjuk egymásról. Való igaz, hogy a bűn minden fajtája és mértéke ördögi, pokoli, átkozott, elítélendő és kárhozatos. Az is megáll, hogy ha az emberek igazán belelátnának saját szívükbe, semmilyen kifejezést nem tartanának túl súlyosnak jellemzésére: önmagukat vadállatoknak, kígyóknak és ördögöknek tartanák, nem találván alkalmas szavakat annak leírására, amit önmagukban látnak. A legdurvább kifejezések is erőtleneknek tűnnének e célra. De használhat-e páratlanul szent életű apjáról vagy anyjáról beszélve egy gyermek időnként ilyen kifejezéseket: az ördög van bennük; ilyen vagy olyan ördögi és átkozott a természetük; hogy naponként pokoli és kárhozatos cselekedetek százait viszik véghez, vagy hogy átkozott kutyák, pokolfajzatok és ördögök? Avagy igazolható-e az, hogy a legalávalóbb emberek rendszerint így beszéljenek a legméltóságosabb elöljárókról és a legkiválóbb lelkipásztorokról? Remélem, senki sem esett ilyen túlzásba. Csakhogy egyebek mellett még az ilyen dolgokat is igazolni fogják a bátorság, egyenes szívűség és a bűn ellen meghirdetett harc ürügyén. De milyen képet alkotnak majd a szelíd Pásztornak, az Isten Bárányának kicsiny és szeretett nyájáról, az egyházról, ha így cselekszünk és gondolkozunk! Miféle hangot hallatunk majd Isten házában, az Ő kedves gyermekeinek családjában! Milyen nagyon messzire száműzzük nemsokára az alázatnak, kedvességnek, gyöngédségnek, a kölcsönös tiszteletnek, jóakaratnak, megelégedettségnek és egymás magunknál nagyobbra becsülésének látványát, holott Isten gyermekeinek minden időben ezeket kell felöltözniük! Nem mintha a keresztyéneknek nem kellene egymásra vigyázniuk, vagy bármi módon egymást megfeddeniük, egyenesen és hűségesen. Csakhogy ebből nem következik az, hogy amikor Isten családjában az atyafiak megfeddik egymást, durvábban szólhatnának, mint Míkáél arkangyal, amikor magát az ördögöt feddte meg.
A keresztyének, akik csupán egyenlő férgek, kötelesek egymással olyan alázatosan és gyöngéden bánni, mint ahogyan Krisztus is bánik velük, noha náluk végtelenül nagyobb. De lám, hogyan is bánt velük Krisztus, amikor vele szemben olyan hidegek voltak, vele nem törődtek; amikor lelke végtelen halálos szomorúsággal telt el, és zord haláltusában kiáltva vért izzadt értük; akkor, amikor ők nem maradtak ébren vele, és annyi vigaszban sem részesítették, hogy egy óráig vele legyenek ínségében, holott nemegyszer kérte ezt tőlük. Azt gondolhatná valaki, hogy ha valaha is, akkor tényleg jogos lett volna megfeddeni őket ördögi, pokoli, átkozott és kárhozatos nemtörődömségükért és érzéketlenségükért. Hogyan feddi őket Krisztus? Nézd az Ő csodálatos gyöngédségét! Így szól: 'Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? ... a lélek ugyan kész, de a test erőtlen'. És hogyan bánt Péterrel, miután amaz szégyellte mesterét, akit érte tettek gúny tárgyává, és köpdöstek össze? Tekintetéből szeretet sugárzott, ami megolvasztotta szívét. Azt olvassuk ugyan, hogy egy alkalommal Krisztus Péterhez fordulva azt mondta neki: 'Távozz tőlem, Sátán!' Úgy tűnhet, hogy itt Péter kemény és szigorú feddésben részesült. Alázatos véleményem szerint sokan tévednek, akik így értik ezt az igét, mert korántsem a Péternek szóló kemény és szigorú bánásmód példáját látjuk, hanem ellenkezőleg azt, hogy Krisztus csodálatos gyöngédséggel és kegyelemmel különbséget tesz Péter és a benne levő ördög között. Nem Pétert vádolja szavaiért, és nem neki tulajdonítja azokat, hanem az ördögnek, aki Pétert befolyásolta. Krisztus látta, hogy az ördög van jelen, aki titokban arra készteti Pétert, hogy mesterének kísértője legyen. Azért Péterhez fordult ugyan, akiben akkor az ördög volt, de az ördöghöz szólt, és őt feddte meg. Krisztus kegyelme ekképpen nem nézi népének gonoszságát, és fogyatékosságait sem tulajdonítja nekik, hanem a bennük lakozó bűnnek, és a Sátánnak, aki befolyásolja őket."
-Jonathan Edwards- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
Címkék: legméltóságosabb, legiszonyatosabb, fortélyosságának, fogyatékosságait, figyelemreméltó, megfontoltságát, keresztyéneknek, megolvasztotta, mérsékeltségét, hiányosságáról, feletteseikről, nyelvezetével, szomorúsággal, pokolfajzatok, legrosszabbat, beszélhetnénk, részesítették, gyengeségének, kifejezéseket, vadállatoknak, gyöngédséggel, gyöngédségnek, finomkodjunk, kapcsolatban, gyöngédségét, felettesében, tekintetéből, kivetnivalót, folyamatosan, befolyásolja, keresztyének, tulajdonítja, gyermekeinek, gondolkozunk, beszédjükben, becsülésének, legiszonyatosabb szavakkal, ilyen emberek, ördög szolgái, lélek gyilkosai, gonosz emberekről, ilyenfajta magatartást, felettesében talál, száját bemocskolja, emberi lélek, ördög példátlan, ilyenfajta beszédmódot, igazi keresztyének, saját szívüket, szigorú igazságnak, legrosszabbat mondjuk, emberek igazán, Isten Bárányának, Krisztus Péterhez, Azért Péterhez,
|
|
Offline
