|
2019-06-03 09:20:51, hétfő
|
| |
| |
A kárpit
Rengett a Föld.
Azt hittem, vége
mindennek, ami eddig ép volt,
s az elsötétült, dörgő égbolt
rám szakadt...
És számba vettem: mi maradt?
Reménykedve-óvakodva,
sötétben tapogatózva
eljutottam a pitvarig.
Mennék tovább, de a kárpit
utam állja.
Voltam már itt,
de akkor... - igen, örökre
széthasadt!
Mért keresném a falakat?
A kárpit már nem állít meg,
magába rejt, mint a fészek.
Megtaláltam a menedéket!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: megtaláltam, tapogatózva, reménykedve, eljutottam, elsötétült, széthasadt, mindennek, menedéket, sötétben, óvakodva, keresném, pitvarig, lukátsi, szakadt, rengett, falakat, kárpit, maradt, örökre, voltam, fészek, magába, mennék, tovább, hittem, égbolt, vettem, számba, állít, eddig, akkor, dörgő, állja, vilma, Lukátsi Vilma,
|
|
Offline
