|
2019-07-27 08:16:17, szombat
|
| |
| |
Reformáció
Reformáció!
Mi vagy te? Mi voltál?
Korhadó keretet
kegyetlen sodortál.
Gyújtottál tüzeket,
gyújtottál szíveket,
zörgettél bokrokat,
megráztál tölgyeket.
Száguldva, dörögve,
hegyeket, völgyeket,
kéklőket, zöldeket,
idegen földeket,
világot bejártál.
Kapukat kitártál;
kapukat bezártál.
Egyedül Istenre,
emberre nem vártál.
Micsoda hatalmad!
Elnyomni akarnak,
vádolnak, takarnak.
Nem lehet! - Mi vagy te,
vihar vagy?! Vihar vagy.
Dalosan tőr elő
rügybontó nagy erő,
tél fagyát hidegét,
halálát leverő.
Minden, mit hó takart,
kivirul, újra hajt.
Erdő is rétek is.
Erő is, lélek is.
Minden arc kipirul,
minden fa kivirul,
illatot hord a szél
Wittenberg fáirul:
életnek illatát,
Léleknek illatát.
Ezreket így hat át
tél fagyát leverő,
rügybontó, nagy erő.
Dalosan tör elő,
népeket kelteget.
Illatos kelyheket
bontogat, fejteget,
s egyre nő... egyre nő.
Kicsiny ér... megdagad,
szétszakít gátakat,
messze zúg, visz, ragad.
Te vagy az! Ismerlek.
Halál vagy? Nem az vagy.
Tavasz vagy? - Tavasz vagy.
Lelke forr, szíve ég:
nagy, erős nemzedék.
Sújtóló ostorok,
hős reformátorok.
Hitükkel harcolók,
világgal dacolók.
Lelkükben, mélybe' lenn
dúlt a nagy küzdelem:
Ítélet, kárhozat?
Üdvösség, kegyelem? -
Holtfakó érdemek
ösvényén menjenek?
Szőrcsuhát öltve fel
Térden ki vezekel,
az jut-e mennybe fel?
Lelkükben, mélybe' lenn
dúlt a nagy küzdelem:
Ítélet, kárhozat?
Üdvösség, kegyelem?
Övék volt a csodás,
nagy hajnalhasadás,
boldog rügyfakadás.
Keserű viadal,
kegyelem, diadal.
Lelke forr, szíve ég.
Nagy, erős nemzedék.
Mienk a híre még.
- Rügybontó, nagy erőd,
tavaszod, viharod
régen volt. Valaha
százakkal ezelőtt.
De szép vagy! De rég vagy
Övék vagy? - Övék vagy!
Reformáció!
Mi vagy te énnekem?
Emlékem, énekem?
Távoli csillagom
sötétes éjeken?
Átködlő, szép csodám
százados éveken?
Drága múlt, tűnt vigasz?
Nem az vagy! Nem igaz.
Lelkemben, mélybe' lenn,
dúlt a nagy küzdelem:
Ítélet, kárhozat?
Üdvösség, kegyelem?
Bibliás, hős karod,
tavaszod, viharod,
utolért engem is,
dermedő lelkem is.
Dal fakadt, rügy fakadt,
kicsiny ér megdagadt;
vitte a gátakat
győzelmes áradat.
Ez a te tavaszod,
viharod, életed.
Utolért engem is.
Legyőzött, elhagyott
százados éveket.
Senki se mondja, hogy
tovatűnt napfény vagy!
Kérdem is, hallom is,
tudom is, vallom is:
Enyém vagy? - Enyém vagy!
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: hajnalhasadás, reformátorok, rügyfakadás, reformáció, gyújtottál, wittenberg, szőrcsuhát, szétszakít, százakkal, legyőzött, lelkemben, elhagyott, győzelmes, kelyheket, lelkükben, rügybontó, völgyeket, csillagom, megráztál, zörgettél, megdagadt, száguldva, tölgyeket, kegyetlen, bontogat, küzdelem, üdvösség, világgal, léleknek, hitükkel, nemzedék, kegyelem, megdagad, ismerlek, fejteget, kelteget, nagy küzdelem, jut-e mennybe, Egyedül Istenre, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
