|
2019-08-17 19:54:06, szombat
|
| |
| |
Élettörténetek: Arany
Hatvankét éves vagyok, négy éve hívő.
Két hete végighallgattam egy nő bizonyságtételét az Anonim Alkoholistáknál. Borzalmas megpróbáltatásokról mesélt. Egészen rám nehezedett, amit hallottam, s végül eszembe juttatta, mit éreztem tízévesen, amikor megerőszakoltak. Rettegés, ájulásig fokozódó veszélyérzet, bénultság. Aztán a nő mondott valamit, ami a szívemig hatolt. Gyorsan le is írtam, mert úgy éreztem, nekem szól. Számomra is ez a válasz.
,,A szenvedésünk a mi aranyunk" - fogalmazott a hölgy. Végre megértettem, mihez kezd Jézus a szenvedéseinkkel.
Valami rajtam kívül álló dolog ragadott meg: erősen, mindenestől tartott a kezében, míg újraéltem a rémségeket. Mintha azt akarta volna, hogy maradjak ott, ahol vagyok, és semmi se terelje el a figyelmem. Felfogom - nem én vagyok a Bárány. Ő az, mindig is ő volt, értem lett ő a Bárány. A bizonyságtétel sebeket tép fel bennem, de ő erősen tart. A Bárány saját szenvedése és isteni léptékű szeretete együtt és egyszerre igaz.
Mélyen magamba temettem az erőszakot, amelynek szenvedő alanya voltam. Megtanultam a rendet: ne kérj segítséget, mert nem kapsz. Maradj csöndben. Nem érdemled meg, hogy megmentsenek. Légy éber, az élet veszélyes.
A főiskolán bántalmazó kapcsolatban éltem. A fiú azért büntetett, mert ,,vétkesnek" talált, hiszen ,,elárultam őt": nem voltam szűz. Egyszer megpróbáltam megölni magam. Isten kegyelméből rám találtak, két hetet töltöttem kórházban. Aznap, amikor kiengedtek a kórházból, ketten is megerőszakoltak: a bántalmazóm, vagyis a volt barátom és a pszichiátriai osztály medikus gyakornoka.
A lecke ugyanaz: ne várj segítséget. Úgysem kapsz. Nem érdemled meg, hogy megmentsenek.
Életem középső szakaszát - huszonöttől ötvenkilenc éves koromig - a következő fejezetcímekkel jellemezhetném: ,,Móka", ,,Móka és gondok", ,,Gondok".
A mókát az jelentette, hogy férjhez mentem, négy európai fővárosban éltem, tündéri gyerekeim születtek, kalandoztam, karriert építettem, baráti társaságba jártam, megtanultam mind a négy ország nyelvét.
A ,,Móka és gondok" fejezet arról szólt, hogy mivel semmiféle karrier nem erősítette az identitásomat, azt sem tudtam, ki vagyok. Tökéletes akartam lenni, tökéletes életet akartam magamnak. Ehelyett jött az undok depresszió, a magány, a vágyakozás. Az emberek borzasztóak, a barátaim nem tökéletesek, az apósom nem tudja, hogyan illik viselkedni, az anyósom dühös, az iskolákban csupa szívtelen ember dolgozik.
Ezután a ,,Gondok" fejezete következett: visszaköltöztünk Amerikába, s az elkövetkező tizenkét évben tizenéves és fiatalabb gyerekeinknek meg kellett küzdeniük zaklatással, függőségekkel, étkezési zavarokkal, törvénysértésekkel, halálközeli élményekkel. Mindezt a pszichoterápia, a jóga, a zen és az Anonim Alkoholisták ellenére. Összetörve ébredtem rá arra, hogy nemcsak segíteni nem tudtam nekik, de a problémáik jó részét is én magam okoztam. Az Anonim Alkoholistáktól megtanultam egy fontos, de megalázó igazságot: ,,Nem tudok segíteni rajtuk: Isten tud, s én engedem, hogy megtegye."
És Isten valóban segített. Derült égből villámcsapásként ért, amikor az ateista fiam megtért. Ez a szeretett fiú új ember lett, azt kérdezgette, hogyan imádkozhat értünk, mikor épp Afganisztánba indult a különleges mentőegység kötelékében. Mégis sokat szenvedtünk. A fiunk élete egy hajszálon függött. Elmondhatatlan, milyen sebeket kapott a szívünk.
Isten szabadítása a leghangosabb üzenet a teremben. Most már az övé vagyok. Értem már, hogyan alakul át a heves szenvedés Isten heves szeretetévé. Mintha azt mondaná: ,,Most már az enyém vagy. Nyugodtan szeress ugyanolyan erővel, amilyen erős volt benned a félelem. Érted már a lényeget: hogy szeress és szolgálj ebben a szabadító küldetésben azzal az erővel, amit tőlem kaptál." A szívem mélyén tudom, hogy Jézus ereje valóságosan velem van, bárhová megyek. Csak annyit kell tennem, hogy hozzá fordulok, bízom benne minden szenvedésemben, a többi az ő dolga. A szenvedésünk arannyá változik számára. ,,...semmi sem árthat nektek." (Lukács 10,19)
Isten tehát mindvégig velem volt.
Isten hatalmasan munkálkodik bennem, hogy megszabadítson az önközpontúságtól. Ez az a tisztítótűz, amelyről Ézsaiás ír. Elég kegyetlen dolog. Ha csak annyit teszek mindennap, hogy odamegyek Istenhez, rábízom az életem, a többit elintézi ő.
Mary Jane
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
Címkék: szenvedéseinkkel, önközpontúságtól, bizonyságtételét, villámcsapásként, visszaköltöztünk, alkoholistáknál, megerőszakoltak, végighallgattam, fejezetcímekkel, alkoholistáktól, jellemezhetném, szenvedésemben, bizonyságtétel, élettörténetek, pszichoterápia, elmondhatatlan, megszabadítson, gyerekeinknek, pszichiátriai, függőségekkel, identitásomat, afganisztánba, megpróbáltam, veszélyérzet, leghangosabb, szenvedésünk, megmentsenek, kapcsolatban, alkoholisták, kérdezgette, szenvedtünk, mindenestől, megtanultam, valóságosan, tisztítótűz, kalandoztam, szívemig hatolt, bizonyságtétel sebeket, élet veszélyes, főiskolán bántalmazó, volt barátom, pszichiátriai osztály, lecke ugyanaz, következő fejezetcímekkel, négy ország, undok depresszió, emberek borzasztóak, anyósom dühös, iskolákban csupa, elkövetkező tizenkét, ateista fiam, különleges mentőegység, Anonim Alkoholistáknál, Anonim Alkoholisták, Anonim Alkoholistáktól, Mary Jane,
|
|
Offline
