|
2019-11-19 17:39:42, kedd
|
| |
| |
Mondd, Uram!
Szent a mámor, mi magával ragad,
szent az a perc és az a pillanat,
szent az érzés, ami szívembe száll,
míg itt állok az Úr lábainál.
- Beszélgetünk. Többször kérdezek én.
Mondd, Uram! A háborúk idején,
mikor halál-ízű lesz az élet,
mikor az öröm hozzánk se téved;
riad az érzés, a látás, a hit,
s ha mondanánk mégis valamit:
Nem tudjuk ki a barát még, ki nem,
ha mondja is, tán' már nem is hiszem.
Szívünket a kétség foga rágja:
Mondd, Uram! A szemed mind ezt látja?
Mondd, Uram! Te akkor is velünk vagy?
Vagy minden jóság égbe száll, itt hagy?
Csak azért, mert a vétek nagyra nőtt,
és áldozunk saját bűnünk előtt.
- Kérlek, Uram! Ne engedd meg nekünk,
hogy egymás ellen lázadjon szívünk.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: beszélgetünk, szívünket, páskulyné, mondanánk, pillanat, kérdezek, többször, szívembe, erzsébet, áldozunk, lázadjon, lábainál, szívünk, hozzánk, háborúk, valamit, magával, kovács, velünk, egymás, engedd, idején, minden, tudjuk, mondja, nagyra, kérlek, szemed, nekünk, bűnünk, kétség, hiszem, ellen, látás, érzés, jóság, háborúk idején, öröm hozzánk, kétség foga, szemed mind, vétek nagyra, Páskulyné Kovács Erzsébet,
|
|
Offline
