|
2021-10-02 22:35:02, szombat
|
| |
| |
Szövi már!...
Most az ősz szép csodája van:
a cseresznyefa színarany,
rét, erdő, kert: álomvilág,
tündöklenek a dáliák.
A hegy alján a sok bokor
mint Mózes csipkebokra ég,
aranypénzt szórnak a bohém,
égimeszelő jegenyék.
Fák kontyát, torony, ház falát
vakító verőfény veri,
csüngnek a terhes almafák
arany, rubint ékszerei.
Őszben az ember élete
már gyümölcsökkel van tele.
Elmúlt a nyers, zöld ifjúkor,
s a nyár: a perzselő pokol.
Tavasz, nyár, - sebaj!, - menjetek,
ez az ősz, ez maradna meg!
Úgy kérlelem: maradj, maradj!...
De tudom, szövi már a nagy,
fehér hó-szemfedőt a fagy.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyümölcsökkel, cseresznyefa, csipkebokra, tündöklenek, aranypénzt, égimeszelő, színarany, álomvilág, szemfedőt, csüngnek, verőfény, jegenyék, kérlelem, ékszerei, perzselő, menjetek, szórnak, kontyát, csodája, maradna, ifjúkor, almafák, őszben, maradj, elmúlt, tavasz, vakító, torony, terhes, rubint, dáliák, szövi, arany, alján, nyers, fehér, cseresznyefa színarany, hegy alján, terhes almafák, ember élete, perzselő pokol, Bódás János,
|
|
Offline
