|
2022-06-26 06:58:30, vasárnap
|
| |
| |
Isten utai
Textus: 2Kir 5,11-12: ,,Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan távozott."
Az Egy lépéssel tovább című könyvében Joni Eareckson (1967-ben tizenhét éves korában fejesugrás közben nyakcsigolya-törést szenvedett és megbénult a vállától lefelé) beszámol a gyógyulás érdekében tett erőfeszítéseiről. Elmeséli, hogy 1972-ben egy nyári napon 15 társával együtt összegyűlt egy apró tölgyfa templomban, nem messze az otthonától, hogy imádkozzanak a gyógyulásáért. A csoport közeli barátokból, családtagokból, egyházi vezetőkből, több vénből és néhány felszentelt lelkészből állt. Néhány megfelelő bibliai szakasz felolvasásával kezdték (1János 5:14-15; Ézs 40:31; Jakab 5:14-15; Márk 2:1-12). Az igeszakaszok után megkenték a fejét olajjal, majd imádkoztak a gyógyulásáért. Kérték Istent, hogy dicsőítse meg magát azzal, hogy újra járni engedi. Mire rövid istentiszteletük véget ért, az eső elállt, és amikor kiléptek a templom bejárati ajtaján, egy gyönyörű szivárvány fogadta őket, amely szikrázott az aranyló napfényben. Azt mondta, hogy ez megnyugtatta őt, hogy Isten meghallgatta az imáikat.
De ő nem gyógyult meg. Ahogyan Isten nemet mondott Pál apostolnak a testében lévő tövisre, úgy nemet mondott Joni meggyógyítására is azon a napon, 1972-ben.
Egy keresztyén hölgy halálos betegségben szenvedett. Néhány keresztyén azt mondta neki, hogy Isten meg fogja gyógyítani, és hogy a gyógyulása olyasvalami lesz, ami dicsőséget hoz majd Istennek az ország azon részében ahol élt a hölgy, és egy nagy ébredés kezdetét fogja jelenteni a gyógyulása. De nem gyógyult meg, és nem sokkal később meghalt. Isten nem azt tette, amit ők akartak.
Fríz mese nyomán: ,,A víz egyre emelkedett. Már elöntötte az utcát. Lassan elérte az ablakpárkányt is. Hamarosan megérkezett a rohamcsónak, hogy kimentse a családot az árvíz fenyegette házból.
A családfő durván visszautasította a segítséget:
- Maradunk! Mi bízunk Isten segedelmében!
Az éjszaka már ömlött be a víz. A gyerekek, félelmükben sírva felmásztak az asztalra. Újabb csónak jött. Hívták, könyörögtek neki. Nem engedte beszállni a családját:
- Hadd lássa a világ, mi bízunk Isten segedelmében!
A reggel a padláson érte őket. Csak a háztetők látszottak ki a szürke árból. A rendőrmotoros kilakoltatta a családot.
Kézzel-lábbal tiltakozott. Le kellett fogni.
Öklét az égre emelve perlekedett Istenével:
- Hogy engedhetsz meg ilyesmit? Azt ígérted, velünk vagy. És most hol voltál? Hívtalak, esdekelve kértelek. Cserbenhagytál, majdnem odavesztünk!
- Nem értem, mit akarsz... - mondta csendesen az Úr -, három mentőcsónakot is küldtem érted...
Ugyanígy Isten nem azt tette, amit Naamán várt. Gondoljunk csak arra, hogyan bánt vele Elizeus próféta. Elizeus még csak ki sem jött, hogy üdvözölje Naamánt. Dale Davis szerint:
"Elizeus oly módon bánt Naamánnal, amely sértette őt. Elizeus még a személyes üdvözlés méltóságát sem adta meg Naamánnak".
Ehelyett Elizeus egy követet küldött Naamánhoz. Davis így folytatja:
"Elizeus úgy bánt Naamánnal, mint egy leprással...".
Isten nem úgy bánt Naamánnal, ahogyan Naamán várta. Naamán azt mondta:
,,Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak!"
Naamán megsértődött. Megalázva érezte magát. Valószínűleg azt gondolta magában,
"Hogy merészel így bánni velem ez az úgynevezett próféta!"
Haragosan távozott.
Nos lehet, hogy számunkra furcsának tűnik az, ahogyan Isten Elizeuson keresztül bánt Naamánnal, de azt meg kell jegyezzem, hogy nemcsak ez az egyetlen ilyen eset a Szentírásban. Van néhány hasonló eset a Szentírásban.
Emlékeztek, hogy hogyan bánt Jézus a kánaáni asszonnyal!
Mt 15,22-26: ,,És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
Nem tudom, mire számított, amikor Jézushoz fordult, de azt hiszem, hogy a Jézussal való kezdeti szóváltásairól úgy vélekedett, hogy azok nagyon rosszul sikerültek.
Miért bánt Isten Naamánnal úgy ahogyan bánt? Miért bánt Jézus a kánaáni asszonnyal úgy ahogyan bánt? Nyersnek és sértőnek lenni, biztos, hogy ez nem lehet az evangelizációs mintánk.
Naamán és a kánaáni asszony nagyon különbözőek voltak, és ezekre a kérdésekre eltérő válaszokat kell adni. Naamánnak meg kellett tanulnia az alázatot. A kánaáni asszony nagy alázattal ment Jézushoz. De azt hiszem, van egy lecke, amelyet mindketten meg kellett tanuljanak.
I. Azt a leckét kellett megtanulniuk, hogy Isten Isten.
Ő szuverén. Ő nem olyan valaki, akit mi irányítunk, akit mi használunk, amikor úgy gondoljuk, hogy szükségünk van rá. Ő félelmetes! Ő a mi Teremtőnk és Urunk. Hozzá fordulni nem olyan, mint bárki máshoz. Ő nemcsak a figyelmünket követeli, hanem azt is, hogy meghajoljunk előtte, alávessük magunkat neki, és engedelmeskedjünk neki.
Mi bűnösök vagyunk, Ő pedig Isten. Naamán azzal az elvárással közeledett Elizeushoz, hogy Elizeus tisztelje meg őt, és olyan méltósággal bánjon vele, amilyet szerinte megérdemel. Alexander Stewart azt írja, hogy Isten útja:
"ellentétes az emberi bölcsességgel. Naamán, mint láttuk, a saját tervével érkezett a próféta ajtajához, hogy hogyan gyógyuljon meg. Az egész jelenetet előre kigondolta, a fejében előre elkészítette a forgatókönyvet. Elizeusnak ki kellett volna jönnie, hogy megtisztelje őt, majd a kezét a beteg helyeken végighúzni, és így látványos módon véghezvinni a gyógyulást.
Isten megsemmisítette Naamán büszkeségét. Naamán azt hitte, hogy ő különleges. Alexander Stewart azt írja, hogy amikor Naamán meghallotta Isten gyógyításra vonatkozó utasításait:
"És amikor közölték vele a gyógymód egyszerűségét, akkor ez megvetéssel töltötte el a szívét. És így van ez Isten kegyelmének evangéliumával is. Éppen az egyszerűsége sokak számára buktatónak bizonyult. A világ a maga bölcsességében kész megvetéssel válaszolni a Jézus Krisztusba vetett egyszerű hit tervére".
Aki Istenhez megy, annak alázattal kell hozzá mennie. Naamán a figyelem középpontjában akart lenni. A "hozzám" szó hangsúlyos. Azt hittem, hogy ,,kijő hozzám". Naamán azt gondolta, hogy ő különleges valaki, és azt akarta, hogy ezt mások is felismerjék és elismerjék.
Senki ne menjen Jézushoz azzal a gondolattal, hogy megérdemli a bocsánatot. Ha valaki ezt teszi, Isten úgy fog bánni vele, mint ahogyan Naamánnal bánt.
Az ilyen személy sértőnek fogja találni Isten útjait.
Dale Davis ebből egy egyszerű tanulságot von le számunkra.
"Készülj fel! Lehet, hogy Isten nem csinál felhajtást érted. Lehet, hogy Isten nem fog a kedvedben járni."
1Pt 5,5: ,,Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."
Aki Jézushoz járul, annak meg kell alázkodnia.
Mt 18,2-4: ,,Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában."
Akik keresztyének vagyunk, bátran és bizalommal mehetünk a kegyelem trónjához. Az Ő gyermekei vagyunk, és mondhatjuk: Abba, Atyám!
Azonban továbbra sem szabad elbizakodnunk Istennel szemben. Soha nem szabad azt gondolnunk, hogy úgy kell cselekednie, ahogy mi gondoljuk, hogy cselekednie kellene. Persze nem arra gondolok, hogy ne várjuk el Istentől, hogy az Ő tökéletessége szerint cselekedjen. Természetesen elvárhatjuk Tőle, hogy szent és igaz legyen mindenben, amit tesz. A cselekedetei mindig ezeket a dolgokat fogják mutatni.
De úgy értem, hogy gyakran támasztunk elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy Isten tökéletességeinek hogyan kellene megmutatkozniuk az életünkben vagy a világban. Gyakran vagyunk olyanok, mint Jób és barátai. Azt hisszük, hogy tudjuk, mit kellene Istennek tennie, vagy hogy miért történnek bizonyos dolgok. De ahogy ők is rájöttek, hogy nem tudták kitalálni Isten útjait, úgy mi is rá fogunk jönni erre. Gyakran meglepődünk és megdöbbenünk azon, amit Isten tesz. Isten terve gyakran azzal jár, hogy szeretett népe sokat szenved. Isten útjai gyakran meglepőek, rejtélyesek, titokzatosak, csodálatosak, meghaladják a mi értelmünket.
Naamánnak meg kellett tanulnia, hogy Izrael Istene nem olyan valaki, akivel szolgaként bánhat. Meg kellett tanulnia, hogy Isten az Ő feljebbvalója, hogy Ő a világegyetem nagy Istene, aki előtt meg kell hajolnia, akit tisztelnie kell, és akinek teljes szívből hűséget kell adnia. Ugyanígy a Zsidókhoz írt levél 12:28-29 azt mondja nekünk, hogy:
,,szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz."
Testvérek, az, akivel dolgunk van, az apánk, a testvérünk, a barátunk. De Ő egy félelmetes Isten is, akit szeretnünk, tisztelnünk kell és akinek engedelmeskednünk kell.
1Tim 6,15-16: ,,a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.
1Krón 16,28-30: ,,Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! Reszkess tőle, te egész föld!"
II. A második lecke, amit Isten megtanított Naamánnak, az volt, hogy meg kell tennie, amit Isten mond neki, bármennyire is nem tetszik neki.
Néha Isten azt akarja, hogy azt tedd, amit nem akarsz. Példák a Szentírásból: Naamán, Jónás, Eszter királynő, Lót, Pál apostol, József, Mózes, Gedeon stb.
Saját elképzeléseink vannak arról, hogy mi az Isten terve velünk. Nem akarunk egy bizonyos betegséget. Nem akarunk özvegyek lenni. Nem akarjuk elveszíteni egyik gyermekünket sem. Nem akarjuk elveszíteni a munkánkat. De lehet, hogy éppen ezeket a dolgokat küldi Isten az utunkba. Lehet, hogy ezekre van szükségünk ahhoz, hogy növekedjünk a szentségben, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, hogy hasznosabbak legyünk számára. Nemet mondasz ezekre a dolgokra, és elpazarlod az életed, vagy dicsőséget hozol Istennek ezekben?
Isten útja számodra gyakran nehéz, kellemetlen - mégis alá kell vetned magad neki, és engedelmeskedned kell neki.
Legtöbbünknek vannak elképzelései arról, hogy Istennek hogyan kellene működnie, mit is kellene tennie ebben a világban. És amikor nem azt teszi vagy nem úgy teszi, amint mi várjuk, akkor "csalódunk" Istenben, vagy talán nem is annyira Istenben, hanem az általa elénk állított útban. De ilyenkor emlékeznünk kell az 5Mózes 32:4-re, amely azt mondja Istenről:
,,Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő."
Jézus a te Urad. Az Ő útjai tökéletesek. Az Ő akarata tökéletes. Emlékeznünk kell a Róma 12:2-re is, amely azt mondja:
,,ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes."
Testvérek, bízzatok Jézusban. Ő a Jó Pásztor, (János 10) a Nagy Pásztor (Zsidók 13:20). Fogadjátok el az utat, amelyet Ő mutat nektek, amelyet Ő elétek állít. Az, hogy tetszik-e vagy sem, lényegtelen. Az, hogy könnyű vagy nehéz, lényegtelen. Az, hogy másoknak könnyebb útjuk van-e, mint neked, lényegtelen. (János 21:21) Követned kell Jézust oda, ahová Ő akarja, hogy menj. Ahogy Jézus mondta a Lukács 9:23-ban:
,,Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"
Naamán megtanulta ezt. Te megtanultad? Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: visszautasította, engedelmeskedned, istentiszteletük, erőfeszítéseiről, megítélhessétek, megsemmisítette, meggyógyítására, bélpoklosságból, megmutatkozniuk, elképzeléseink, magasztaljátok, megfürödhetnék, cserbenhagytál, felolvasásával, családtagokból, evangéliumával, bölcsességében, evangelizációs, középpontjában, forgatókönyvet, halhatatlanság, szóváltásairól, alázatosaknak, bölcsességgel, mentőcsónakot, megharagudott, egyszerűségét, világosságban, rendőrmotoros, gyógyulásáért, elbizakodnunk, tökéletessége, megtisztuljak, legtöbbünknek, ablakpárkányt, feljebbvalója, beteg helyen, vállától lefelé, gyógyulás érdekében, nyári napon, apró tölgyfa, csoport közeli, igeszakaszok után, fejét olajjal, templom bejárati, gyönyörű szivárvány, aranyló napfényben, testében lévő, keresztyén hölgy, gyógyulása olyasvalami, ország azon, nagy ébredés, Parpar Izráel, Joni Eareckson, Kérték Istent, Ahogyan Isten, Ugyanígy Isten, Dale Davis, Ehelyett Elizeus, Isten Elizeuson, Dávid Fia, Isten Naamánnal, Isten Isten, Alexander Stewart, Jézus Krisztusba, Izrael Istene, Néha Isten, Nagy Pásztor, Ahogy Jézus,
|
|
Offline
