|
|
|
2022-08-12 19:37:29, péntek
|
| |
| |
Jézus szerette Lázárt, aki szenvedett
Textus: Jn 11,1-6
Jézusnak a magvetőről szóló példázatában (Máté 13:1-9, 18-23) egyértelmű, hogy a valódi hit próbája az, ahogyan az ember a megpróbáltatásokat kezeli. A köves helyre hullott mag hamar kikelt, de hamar elszáradott, amikor a megpróbáltatásokat vagy üldöztetést jelképező nap felkelt és rásütött. A tövisek közé vetett mag egy kicsit tovább tartott, de végül a világ gondjai elfojtották, így nem hozott gyümölcsöt. Az egyetlen mag, amely a valódi hitet képviselte, az volt, amely kitartott, hogy gyümölcsöt teremjen.
A megpróbáltatások azonban még az erős hívők számára is kétségek forrása lehet. Nehéz próbatételekben érzelmeink elárasztanak minket olyan kérdésekkel, mint például: "Ha Isten szeret engem, és mindenható, akkor miért megyek keresztül ezen a szörnyű próbán?". Miközben a börtönben sínylődött, még az istenfélő Keresztelő János is úgy tűnt, hogy megkérdőjelezi a Jézusba vetett hitét. Két tanítványát elküldte Jézushoz, hogy megkérdezze (Mt 11:3): "Te vagy-e az, aki eljövendő vagy mást várjunk?". Más szóval: "Ha te vagy a Messiás, akkor én, a te kijelölt előfutárod miért vagyok még mindig ebben a bűzös börtönben?". Ha még egy olyan nagyszerű ember, mint János is kételkedett a megpróbáltatások idején, akkor fontos, hogy mindannyian biblikusan gondolkodjunk a megpróbáltatásokról, mind a megpróbáltatások előtt, mind pedig azok közepette.
János evangéliumának 11. fejezete Jézus egész szolgálatának legdrámaibb és leghatalmasabb csodájáról számol be: Lázár feltámasztásáról, miután négy napig a sírban feküdt, és a teste már oszlásnak indult.
Jézus elhagyta Jeruzsálemet, mert a zsidók meg akarták ölni, és a Jordán folyón túl szolgált, ahol János először keresztelt (10:40), amikor Máriától és Mártától azt a hírt kapta, hogy testvérük aki az ő barátja volt, Lázár beteg. János többször kihangsúlyozza, hogy Jézus szerette Lázárt, valamint a testvéreit, Máriát és Mártát. De aztán, ellentétben azzal, amit várnánk, Jézus ahelyett, hogy Lázárhoz sietett volna, hogy meggyógyítsa, két nappal tovább maradt azon a helyen, ahol volt. Mire megérkezett Betániába, körülbelül három kilométerre Jeruzsálemtől, Lázár már négy napja volt a sírban, ami megteremtette a feltételeket ehhez a csodához.
Egyes írásmagyarázók úgy vélik, hogy Jézus csak egy napi útra volt Jeruzsálemtől. Eszerint a forgatókönyv szerint Lázár röviddel azután halt meg, hogy a küldöttek elindultak Jézushoz, tehát még ha azonnal el is ment volna, Lázár akkor is meghalt volna. Ő azonban két napig ott maradt, ahol volt. Aztán a negyedik napon megérkezett Betániába, és végrehajtotta a csodát. Az eseményeknek ez a rekonstrukciója azonban úgy tűnik, hogy ellentmond a nővérek panaszának, miszerint ha Jézus hamarabb jön, a testvérük nem halt volna meg. Ezért mások úgy gondolják, hogy Jézus sokkal messzebb volt. Lázár még élt, amikor a küldöttek eljutottak Jézushoz, de közvetlenül azelőtt halt meg, hogy Jézus elindult, hogy elmenjen hozzá, amit Jézus természetfeletti módon tudott (11:14).
Bármelyik esetben Jézus akár távolról is kimondhatta volna az igét, és meggyógyíthatta volna (mint a 4:50-ben). Jézus azonban világossá teszi, hogy magasabb rendű céljai vannak ezzel a betegséggel és halállal, nevezetesen Isten és a saját dicsősége, valamint a tanítványok és a nővérek hitének a növekedése (11:4, 15, 26, 40). Ezért halogatta az azonnali elindulást, ami Lázár halálához és a nővéreknek a testvérük elvesztése miatti gyászához vezetett. Mivel szerette őket, megengedte, hogy szenvedjenek nagyobb célokért, amelyeket csak később értettek meg. A fő mondanivalója számunkra ennek az igeszakasznak a következő:
Bár gyakran nem tudhatjuk, hogy miért szenvedünk, mindig Jézushoz vihetjük a gondjainkat, és tudjuk, hogy Ő szeret minket, és a javunkra fog cselekedni nem a mi időnkben hanem az Ő idejében.
Öt gyakorlati lecke van itt a szenvedéssel kapcsolatban:
1. Az Úr megengedi, hogy szenvedjenek azok, akiket szeret.
János itt háromszor hangsúlyozza ki közvetlenül vagy közvetve azt a szoros, szeretetteljes kapcsolatot, amely volt Jézus e három testvér között. A 11:2-ben János Máriát azonosítja azzal, aki megkente az Urat kenettel, és a hajával törölte meg a lábát. Érdekes módon János csak a 12:3-ban számol be erről az eseményről. Azzal, hogy megkente az Urat, Mária kifejezte az iránta érzett szeretetét és Jézus gyengéd érzelmeit iránta.
A 11:3-ban a küldött jelenti Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg". És, János hozzáteszi (11:5): "Jézus pedig szerette Mártát, a nővérét és Lázárt". De aztán következik a meglepő összefüggés (11:6): "Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor még két napig ott maradt azon a helyen, ahol volt". János azt mondja, hogy Jézus különleges szeretete e három testvér iránt volt az oka annak, hogy hagyta őket szenvedni. Az Ő szeretete azt tette, ami a legjobb volt számukra.
De az, hogy Jézus késlekedett az eljövetellel, nem tűnt szeretetnek Mária és Márta számára, még kevésbé Lázár számára. Nem tudjuk Lázár halálának okát, de valószínűleg fájdalommal és kellemetlenséggel járt. A nővérek tehetetlenül nézték végig, ahogy szeretett testvérük egyre rosszabbul lesz és végül meghal. De szenvedésük nem azt jelentette, hogy Jézus nem szerette őket, hanem éppen ellenkezőleg: Szerette őket, ezért két nappal tovább maradt ott, ahol volt.
Ez megcáfolja korunk egyik népszerű, de lelkileg romboló eretnekségét: azt a tanítást, hogy Isten akarata, hogy minden hívő egészséges és gazdag legyen. Ez a tévtanítás sok szegény nemzetet eláraszt, ahol azzal a hamis ígérettel csábítja a betegségben vagy szegénységben szenvedőket, hogy ha hisznek Jézusban, akkor Ő csodálatos gyógyulást vagy anyagi sikert ad nekik. A hamis tanítók maguk is hivalkodnak gazdagságukkal, amelyet a pénztárukhoz hozzájáruló hiszékenyektől szereztek. Amikor az egészség és a gazdagság nem következik be, azt tanítják, hogy ez a hit hiánya miatt van. Nehéz elképzelni ennél szívtelenebb és kegyetlenebb tanítást! Természetesen a hamis tanítók nem említik meg azt a tényt, hogy ők is ugyanolyan rendszerességgel betegednek meg és halnak meg, mint mindenki más!
De a Biblia világosan megmondja, hogy az istenfélők szenvednek, és szenvedésük nem a hit hiánya vagy Isten irántuk való szeretetének hiánya miatt van. De, kérdezheted, Isten miért engedi meg a nehéz tragédiákat?
2. Nem mindig tudhatjuk szenvedéseink "miértjét".
A "Miért?" gyakran az első kérdés, ami eszünkbe jut. Miért ez? Miért én? Miért pont most? Tettem valamit, amiért ezt érdemlem? Isten büntet engem?
Egy lelkipásztor a támogatóinak írt egyik levelében beszámolt egy Utah állambeli lelkészről és feleségéről, akik elutaztak egy főiskolához, hogy beíratják legidősebb lányukat. A második legidősebb lányuk is tervezte, hogy egy-két éven belül ő is be fog oda iratkozni, így ő is részt vett az utazáson, a kisebbik fiukkal együtt. Két olasz cserediákot is vittek magukkal, remélve, hogy az út során lesz lehetőségük bizonyságot tenni nekik.
Körülnéztek a főiskolán, és úgy tervezték, hogy másnap reggel elmennek az egyik gyülekezetbe ahol egy híres lelkész szolgált. De ahogy elhajtottak a főiskoláról, az autójukba egy kereszteződésben egy teherszállító kocsi nagy sebességgel belehajtott. Az ütközés ereje a két lányt a kocsi hátuljából kirepítette, és mindketten azonnal meghaltak. Az autó kigyulladt, a fiuk és a két cserediák súlyosan megsérült, és kórházba szállították őket. A teherszállító a vezetőoldalon, közvetlenül az első ülés mögött csapódott nekik, így a lelkész és felesége csak kisebb sérüléseket szenvedett.
A gyülekezet lelkésze a kórházba sietett a házaspárhoz. Természetesen sokkolta és megrázta őket a hirtelen veszteség. De az apa ámulatba ejtette és bátorította a lelkészt, amikor azt mondta: "Az én elsöprő gondolatom a következő: Hát nem jó az Isten, hogy elszólította a két lányomat, akik ismerték és szerették Krisztust, és megkímélte ezt a két olasz fiút, akik elveszettek? Hát nem jó az Isten?"
Biztos vagyok benne, hogy azok a szülők akkor sem kaptak választ a "miért" kérdésre, és most, több mint 25 évvel később, valószínűleg még mindig nem tudják, miért történt az a baleset. De abban a tragikus pillanatban képesek voltak bízni Isten szuverenitásában és jóságában.
Valaki azt mondta, hogy a "Miért?" helyett jobb kérdés az, hogy "Mit?". Mit tanulhatok ebből a próbatételből? Vagy a "Hogyan?" kérdés. Hogyan akarja Isten felhasználni ezt a próbát? Ezekre a kérdésekre nem mindig tudhatjuk a választ, hiszen Isten gyakran olyan módon cselekszik, amiről mi nem tudunk. De vegyünk fontolóra három lehetőséget:
Istenre nézve, a szenvedésünk lehet, hogy Isten dicsőségének a kinyilatkoztatására szolgál. Jézus azt mondja (11:4): "Ez a betegség nem azért van, hogy halállal végződjön, hanem Isten dicsőségére van, hogy Isten Fia megdicsőüljön általa". Ugyanezt látjuk a vakon született ember esetében is (9:3): "Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei: hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai". Megdöbbent titeket, hogy Isten megengedte, hogy egy ember vakon szülessen, és sok évig éljen ebben az állapotban, hogy Isten dicsőséget kapjon az esetleges gyógyulásán keresztül? Mi a helyzet azzal, hogy Isten elveszi egy embernek mind a tíz gyermekét, minden anyagi javait és az egészségét, hogy Isten a Sátán és az angyalok előtt igazolást nyerjen? Ez Jób története.
Ha ilyesmi zavar téged, akkor nem tartod elég nagyra Istent. Ezt a választ adta végül Isten Jóbnak: Isten több fejezeten keresztül olyan kérdésekkel bombázza Jóbot, mint (Jób 38:4): "Hol voltál, amikor a földet megalapítottam?". És (40:3): "Kárhoztatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?". Jób végső válasza a következő (42:6): "Ezért hibáztatom magam, és bánkódom a porban és hamuban!" Bár Jób az ő idejében a legigazságosabb ember volt a földön, meg kellett tanulnia, hogy Isten dicsősége és Isten célja sokkal nagyobb, mint bármilyen szenvedés vagy veszteség, amit Jób elszenvedett. John Piper írja:
A szeretet azt jelenti, hogy azt adni nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van. És amire a legnagyobb szükségünk van, az nem a gyógyulás, hanem Isten dicsőségének teljes és végtelen megtapasztalása. A szeretet azt jelenti, hogy azt adni nekünk, ami a legteljesebb és leghosszabb örömöt hozza számunkra. És mi az? ... A [János 11:4] válasza világos: Isten dicsőségének kinyilatkoztatása a lelketeknek - Isten dicsőségének [Jézus Krisztusban való] meglátása, csodálása, és ízlelése.
Önmagunkra nézve, a szenvedésünk lehet építő vagy javító jellegű. A nagyobbik fiúnknál kisbaba korában az orvos vízfejűséget diagnosztizált. Nem csinált semmi rosszat - csak egy kisbaba volt. És amennyire mi tudtuk, mi sem vétkeztünk úgy, hogy Isten fegyelmét vonjuk magunkra. De mivel szerettük a fiúnkat, igyekeztünk segíteni rajta és sokat tornásztattuk, még akkor is, ha ez fájdalmas volt számára, és fogalma sem volt arról, hogy miért csináljuk ezt az egészet vele. A Zsidókhoz írt levél 12:10 azt mondja, hogy Isten "a javunkra fegyelmez minket, hogy részesüljünk az Ő szentségében". Hozzáteszi (12:11): "Bármely fegyelmezés jelenleg nem tűnik örömtelinek, hanem keservesnek; ámde utólag az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak."
Másokra nézve, a szenvedésünk lehet, hogy vigaszt nyújt más keresztényeknek, vagy tanúságot tesz a nem keresztényeknek. A 2Korinthus 1:4-ben Pál azt mondja, hogy Isten "megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármilyen nyomorúságban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket megvigasztal." Emellett a szenvedésünket tanúságtételre is felhasználhatjuk, ahogyan ez Lázár halála esetében történt. Sok barátjuk, akik ott voltak, hogy megvigasztalják Máriát és Mártát, látták a csodát, amit Jézus tett, és hittek benne (11:45). Még később is sokan a zsidók közül, akik hallottak erről a csodáról és látták Lázárt, hittek Jézusban (12:9-11).
Első könyvében Joni Eareckson elmeséli azt a tragikus balesetet, amely miatt nyaktól lefelé lebénult. Megírja, milyen gyötrelmeken ment keresztül az azt követő időszakban, és hogyan jutott el végül a Krisztusba vetett bizalomhoz és hogyan hódolt be neki. A könyvet azzal zárja, hogy beszámol arról, hogy egy összejövetelen fiatalok százai előtt beszélt, és reménykedett abban, hogy közülük többen eljutnak a Krisztusba vetett hitre. Majd hozzáteszi: "De én akkor is elégedett leszek, ha csak egy ember lesz Krisztushoz vezetve. Ha csak egy ember is lenne, a kerekesszék megérné mindazt, amibe az elmúlt nyolc év került". Ez sok évvel ezelőtt volt, és ő még mindig arra használja szenvedését, hogy másokat is Krisztusba vetett hitre vezessen.
Ez a történet tehát arra tanít bennünket, hogy az Úr megengedi, hogy szenvedjenek azok, akiket szeret. Továbbá, nem mindig tudhatjuk a szenvedéseink "miértjét", bár néha rájövünk, hogy "mit" akar Isten tanítani nekünk ezáltal, vagy "hogyan" tudja a szenvedést az Ő dicsőségére használni.
3. Mindig odavihetjük gondjainkat Jézushoz.
Nem tudom, honnan tudták a nővérek, hogy hol van Jézus, de valahogy eljutott hozzá a hír (11:3): "Uram, íme, akit szeretsz, beteg". Figyeljünk meg három dolgot az üzenetükkel kapcsolatban:
Először is, nem követelték, hogy Jézus jöjjön és gyógyítsa meg a testvérüket. Valójában nem kérték tőle, hogy bármit is tegyen. Csak alázatosan előadták Jézusnak a szükséget, és rá bízták, hogy mit tegyen.
Másodszor, nem "követelték Lázár gyógyulását hit által", és nem parancsolták meg Jézusnak egy hitszavukkal, hogy tegye azt, amit mondtak. Az "egészséget és gazdagságot" prédikáló eretnekek azt mondják az embereknek, hogy parancsolhatunk Istennek: "Csak mondd ki a hit szavát, és máris megtörténik". Ez képtelenség és elbizakodottság, nem is beszélve az arroganciáról! Isten a világegyetem szuverén uralkodója, és olyan tervei és céljai vannak, amelyeket mi még csak fel sem tudunk fogni. Ezek a hamis tanítók azt mondják, hogy soha ne kezdjük imáinkat azzal, hogy "Legyen meg a te akaratod", mert ez a hit hiányát tükrözi. De ez nem igaz. Ez nem a hit hiányát tükrözi, hanem a szuverén Istennek való alávetettséget és engedelmességet.
Azt is jegyezzük meg, hogy a nővérek nem azt mondták: "Uram, aki téged szeret, az beteg". Ez természetesen igaz volt. Lázár szerette Jézust. De inkább azt mondták (11:3): "Uram ... akit szeretsz, beteg". Nem annak alapján folyamodtak az Úrhoz, ami bennük vagy Lázárban volt, hanem inkább az Ő nagy szeretete alapján. Müller György, a hit és az imádság istenfélő embere ezeket a feltételeket fogalmazta meg a biblikus imádságra vonatkozóan:
1. Csak azt kérjük Istentől, aminek a megadása dicsőségére lenne Neki.
2. Kérjünk az Úr Jézus nevétől függően, vagyis csak az Ő érdemei és méltósága alapján várjuk a kérésünk beteljesítését.
3. Az életünkben lévő minden ismert bűntől különüljünk el (határolódjunk el).
4. Higgyük el, hogy Isten képes és hajlandó megadni nekünk, amit kérünk tőle.
5. Folytassuk az imádságot, várva Isten válaszát, amíg az áldás el nem jön.
Vigyétek tehát gondjaitokat Jézushoz.
4. Mindig Isten szeretetével értelmezd a szenvedésedet; ne a szenvedéseddel értelmezd az Ő szeretetét.
Itt a hangsúly Jézusnak a Mária, Márta és Lázár iránti szeretetén van. A szeretet mindig a szeretett személy legfőbb javát keresi. A legfőbb jó mindannyiunk számára, ahogy John Piper rámutatott, nem az, hogy egészségesek vagy gazdagok legyünk, hanem az, hogy nagyobb látást kapjunk Isten dicsőségéről Krisztusban. Joni Eareckson ezt a csodálatos kijelentést tette a balesetéről:
Isten tervezte a körülményeket. Arra használta őket, hogy bizonyítsa önmagát, valamint az én hűségemet. Nem mindenkinek adatott meg ez a kiváltság. Úgy éreztem, hogy csak néhány ember van, akivel Isten olyan különleges módon törődik, hogy rájuk bízza ezt a fajta tapasztalatot. Ez a megértés nyugodttá és kényelmessé tett, ahogy az Ő szeretetére támaszkodtam, gyakorolva az újonnan tanult bizalmat. Láttam, hogy a sérülésem nem tragédia, hanem egy ajándék, amit Isten arra használ, hogy segítsen Krisztus képére átformálódni, ami a végső megelégedettségemet, boldogságomat - sőt örömömet jelenti.
Látjuk az ő szavaiból, hogy Joni a szenvedését Isten szeretetével értelmezte, nem pedig az Ő szeretetét a szenvedésével. Nekünk is így kellene tennünk!
5. Ismerjük fel, hogy a szeretet néha olyan késedelmekkel jár, amelyeket akkor amikor szenvedünk nem érthetünk meg.
A nővérek nem értették az Úr késlekedését. Mindketten ugyanazt a panaszt harsogták, amit bizonyára újra és újra elmondtak egymásnak (11:21, 32): "Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg". Nem tudták megfejteni a késedelem okát, amely a testvérük halálához vezetett.
De mint láttuk, a késedelem oka Jézus szeretete volt. A késlekedés folytán többet láthattak Isten dicsőségéből Krisztusban, és többet ismerhettek meg az Ő hatalmából. Növekedtek a belé vetett hitükben. Az Úr szándékos késlekedése szeretetből történt, bár ezt akkor még nem értették. A Róma 8:28 mindig igaz: ,,Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott."
A Szentírásban sok szó esik az Úrra való várakozásról. Ha minden alkalommal azonnal válaszolna nekünk, nem ismernénk fel, hogy szükségünk van arra, hogy Tőle függjünk. Isten soha nem azért késlekedik, mert közömbös a szükségünk iránt, vagy túlságosan elfoglalt, vagy szabadságon van! Péter arra buzdít, hogy minden aggodalmunkat, gondunkat vessük rá, majd megnyugtat minket (1Pét 5:7): "mert Ő gondoskodik rólatok". ,,Neki gondja van reátok." Soha ne kételkedjünk tehát az Ő szeretetében, még akkor sem, ha nem értjük az Ő késlekedésének okait.
Itt a késlekedésből megtanuljuk, hogy Lázár feltámadása előképe volt a mi feltámadásunknak. Ezen keresztül látjuk, hogy bár mindannyian meghalunk, egy napon mindannyian feltámadunk. Ha Jézus fel tudott támasztani egy oszló testet a sírból, akkor nem lesz gondja azzal, hogy a mi testünket is feltámassza a sírból (1Kor 15:52-53; 1Thessz 4:14). Azt is megtanuljuk, hogy maga Jézus a feltámadás és az élet, és hogy ha hiszünk benne, soha nem fogunk örökre meghalni (11:25-26).
Következtetés
Egy nő, akit még mindig elborított a gyász, az édesanyja halálát követő vasárnapon felkereste a gyülekezetét. Az ajtó előtt egy 7 éves kisfiú találkozott vele. Könnyes szemmel nézett fel rá: "Imádkoztam az édesanyádért" - mondta - "de meghalt". A gyászoló nő egy pillanatra csak meg akarta ölelni a fiút, és együtt sírni vele. De látta, hogy a kisfiú komolyan zaklatott, mert úgy gondolta, hogy az imái nem találtak meghallgatásra. Ezért csendben bölcsességért imádkozott, majd így szólt a fiúhoz: "Azt akartad, hogy Isten a legjobbat tegye az édesanyámért, ugye?". A fiú lassan bólintott. "Nos, Isten meghallgatta az imádat. Az volt a legjobb neki, hogy hazavitte őt, hogy vele éljen". A fiú szeme felcsillant, miközben így válaszolt: "Így van, így tett!" Aztán elszaladt a barátaihoz, elégedetten, hogy Isten a mennybe vitte őt.
Tehát bár gyakran nem tudhatjuk, hogy miért szenvedünk, mindig Jézushoz vihetjük gondjainkat, és tudjuk, hogy Ő szeret minket, és a javunkra fog cselekedni az Ő idejében, nem a mi időnkben. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: nyomorúságunkban, feltámadásunknak, természetfeletti, megpróbáltatások, feltámasztásáról, felhasználhatjuk, rendszerességgel, szuverenitásában, kereszteződésben, meggyógyíthatta, engedelmességet, megtapasztalása, keresztényeknek, elbizakodottság, rekonstrukciója, megvigasztalják, próbatételekben, legigazságosabb, parancsolhatunk, leghatalmasabb, evangéliumának, gyakoroltatnak, vigasztalással, diagnosztizált, megkérdőjelezi, meghallgatásra, szeretetteljes, szenvedésünket, szenvedéseddel, gazdagságukkal, kihangsúlyozza, írásmagyarázók, késlekedésének, megalapítottam, beteljesítését, összejövetelen, magvetőről szóló, köves helyre, tövisek közé, kicsit tovább, világ gondjai, valódi hitet, megpróbáltatások azonban, erős hívők, szörnyű próbán, börtönben sínylődött, istenfélő Keresztelő, bűzös börtönben, olyan nagyszerű, megpróbáltatások idején, megpróbáltatások előtt, sírban feküdt, Keresztelő János, János Máriát, Isten Fia, Isten Jóbnak, John Piper, Jézus Krisztusban, Joni Eareckson, Müller György, Mindig Isten,
|
|
|
|
|
|
| magvetőről szóló, köves helyre, tövisek közé, kicsit tovább, világ gondjai, valódi hitet, megpróbáltatások azonban, erős hívők, szörnyű próbán, börtönben sínylődött, istenfélő Keresztelő, bűzös börtönben, olyan nagyszerű, megpróbáltatások idején, megpróbáltatások előtt, sírban feküdt, hírt kapta, feltételeket ehhez, napi útra, forgatókönyv szerint, küldöttek elindultak, negyedik napon, rekonstrukciója azonban, nővérek panaszának, küldöttek eljutottak, saját dicsősége, nővérek hitének, azonnali elindulást, testvérük elvesztése, szenvedéssel kapcsolatban, hajával törölte, iránta érzett, küldött jelenti, meglepő összefüggés, legjobb volt, nővérek tehetetlenül, hamis ígérettel, betegségben vagy, hamis tanítók, pénztárukhoz hozzájáruló, istenfélők szenvednek, nehéz tragédiákat, első kérdés, második legidősebb, kisebbik fiukkal, egyik gyülekezetbe, híres lelkész, teherszállító kocsi, ütközés ereje, kocsi hátuljából, autó kigyulladt, első ülés, gyülekezet lelkésze, kórházba sietett, hirtelen veszteség, szülők akkor, tragikus pillanatban, szenvedésünk lehet, vakon született, ember vakon, esetleges gyógyulásán, helyzet azzal, embernek mind, angyalok előtt, választ adta, földet megalapítottam, legigazságosabb ember, legnagyobb szükségünk, nagyobbik fiúnknál, orvos vízfejűséget, kisbaba volt, egészet vele, javunkra fegyelmez, igazságnak békességes, szenvedésünket tanúságtételre, zsidók közül, tragikus balesetet, könyvet azzal, összejövetelen fiatalok, ember lesz, kerekesszék megérné, elmúlt nyolc, történet tehát, üzenetükkel kapcsolatban, világegyetem szuverén, szuverén Istennek, imádság istenfélő, feltételeket fogalmazta, biblikus imádságra, megadása dicsőségére, kérésünk beteljesítését, életünkben lévő, szenvedéseddel értelmezd, hangsúly Jézusnak, szeretet mindig, szeretett személy, csodálatos kijelentést, fajta tapasztalatot, megértés nyugodttá, újonnan tanult, szenvedését Isten, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
111 db bejegyzés |
| e év: |
373 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2868
- e Hét: 25512
- e Hónap: 54824
- e Év: 242626
|
|
|
Offline
