|
|
|
2022-10-08 22:47:18, szombat
|
| |
| |
Az Istené vagy a miénk?
Hívő életünk egyik legalapvetőbb kérdése, meg tudjuk-e különböztetni, hogy mikor ,,szeretünk" csupán a magunk szeretetével és mikor árad rajtunk keresztül az Isten szeretete?
Ez a feladat azért nagyon nehéz, mert külső megjelenésében e két szeretet között szinte lehetetlen különbséget tenni. Az eltérés ugyanis nem abban van, ami látható, hanem abban, ami a szem előtt rejtve marad: az indítékban, a szándék tisztaságában. Valljuk be, kellő önismeret, vagy önkritika hiányában gyakran beleesünk a kísértésbe, hogy saját emberi szeretetünket Isten rajtunk keresztül áradó jóságának tekintsük. Ezek a jó szándékú tévedéseink sokszor vezetnek fájdalmas konfliktusokhoz, sőt keserű csalódásokhoz az Istennel, embertársainkkal - de talán elsősorban önmagunkkal szemben.
Saját emberi szeretetünk ésszel kontrollálható, logikus és telis-tele van kicsinyes elvárásokkal.
Isten szeretete ésszel felfoghatatlan, emberi logikával követhetetlen és előre kiszámíthatatlan. Nem lehet kiérdemelni, mert nem érdem szerint jár, nem járandóság, vagy ,,juss", hanem ajándék. Az Ő szeretete feltétel nélküli, mindig megelőlegezett szeretet.
Igen, amíg a mi szeretetünkre érdemessé kell válnia a kiválasztottaknak, addig az Isten épp azokat ajándékozza meg gazdagon, akik a mi szemünkben teljesen érdemtelenek,
A mi szeretetünk - mint számító vállalkozó - csak azokba fektet energiát, akikben annak gyors kamatozását reméli. Az érdekteleneket és reménytelenül semminek látszókat azonban hamar ,,nullára írja". Isten szeretete viszont épp a reményteleneket, a folyton elbukó visszaesőket öleli magához legszorosabban, nem pedig a maguk szemében valaminek látszókat.
Mi gyarló emberi szeretetünk hálóját kivetjük azokra, akiket saját szempontjaink alapján megkedvelünk. Kezdetben szeretetünk körébe vonjuk, neveljük, gondozzuk őket. Mikor azonban ,,kinőnek" személyes bűvkörünkből, képtelenek vagyunk őket elengedni. Megragadó ,,szeretettel" inkább még szorosabbra rántjuk előttük a háló száját, és csalódott szívvel kérjük rajtuk számon a hálát és a viszonzást. Istennek nincsenek saját szempontjai. Ő személyválogatás nélkül szeret minden embert, legyen bár hitetlen, vagy hívő, mohamedán, hindu, zsidó vagy keresztyén.
A mi szeretetünk felfedező, megragadó és megkötöző szeretet.
Isten szeretete azonban egyszerre megtartó, őrző és elengedő, szabadon hagyó, felszabadító szeretet. Ő akkor sem vet ki minket szeretetéből, ha elhagyjuk Őt. Tiszteli szabadságunkat. De amíg mi büszkeségből nemet mondunk a hozzánk visszakéredzkedőknek, Isten soha nem utasítja vissza a hozzá visszatérő ,,tékozló fiúkat". Ő nem kér számon, nem rója fel a múltat. Újjászül minket megbocsátó szeretetében.
A mi szeretetünk csak az önérzet sérülékeny üvegfalán keresztül sugárzik. Ha ezt az üvegfalat kívülről bármilyen karc, vagy szenny éri, azon már csak nagy erőveszteséggel képes átszüremleni. Ilyen sérülés lehet bármilyen kicsinyesség, sértés, érdektelenség, bizalmatlanság, vagy alaptalan vád, amivel minket illetnek. Ezzel szemben Istennek nincs önérzete, mert az önérzet a magunkhoz és másokhoz viszonyulás érzékeny mérőműszere. Isten azonban az Alfa és az Omega, a kezdettől létező tökéletes LÉNY. Neki - mint önmagában teljes egésznek nincs szüksége arra, hogy bárkihez viszonyuljon. S mivel Ő maga sohasem változik - a változásnak még az árnyéka sem kísérti meg soha - önmagához sem kell viszonyulnia. Az Ő szeretetét nem lehet befolyásolni. Csak emberi érzelmeink, kishitűségünk, félelmeink, lelkiismeret-furdalásaink miatt támad bennünk az a képzet, hogy Isten nem szeret minket eléggé! Valójában azonban saját lefokozott önbecsülésünket, az élet harcában megsérült személyiségünk fájdalmait vetítjük bele saját Isten-képünkbe, és képtelenek vagyunk elhinni, hogy Ő másképp lát minket, mint ahogy mi látjuk önmagunkat.
Ő a jövőt, a pozitív lehetőségeket látja bennünk. Mi pedig gyakran csak az elmulasztott és már vissza nem térő nagy lehetőségek lepusztult emlékhelyének tekintjük magunkat. Nem merünk szembesülni az előttünk álló lehetőségekkel, pedig kishitűségünkbe zárt sorsunk ajtaját egy szebb jövő feszegeti.
Simon András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
Címkék: kiszámíthatatlan, embertársainkkal, személyválogatás, önbecsülésünket, erőveszteséggel, konfliktusokhoz, kishitűségünkbe, reményteleneket, megelőlegezett, lehetőségekkel, érdekteleneket, kontrollálható, legszorosabban, megjelenésében, személyiségünk, bizalmatlanság, szabadságunkat, felfoghatatlan, érdektelenség, tisztaságában, kishitűségünk, követhetetlen, emlékhelyének, szeretetünkre, csalódásokhoz, szempontjaink, szeretetünket, reménytelenül, lehetőségeket, legalapvetőbb, különböztetni, kicsinyesség, viszonyuljon, bűvkörünkből, felszabadító, visszaesőket, magunk szeretetével, feladat azért, eltérés ugyanis, szem előtt, szándék tisztaságában, folyton elbukó, maguk szemében, háló száját, hozzá visszatérő, önérzet sérülékeny, üvegfalat kívülről, kezdettől létező, élet harcában, pozitív lehetőségeket, előttünk álló, szebb jövő, Simon András,
|
|
|
|
|
|
| magunk szeretetével, feladat azért, eltérés ugyanis, szem előtt, szándék tisztaságában, folyton elbukó, maguk szemében, háló száját, hozzá visszatérő, önérzet sérülékeny, üvegfalat kívülről, kezdettől létező, élet harcában, pozitív lehetőségeket, előttünk álló, szebb jövő, kiszámíthatatlan, embertársainkkal, személyválogatás, önbecsülésünket, erőveszteséggel, konfliktusokhoz, kishitűségünkbe, reményteleneket, megelőlegezett, lehetőségekkel, érdekteleneket, kontrollálható, legszorosabban, megjelenésében, személyiségünk, bizalmatlanság, szabadságunkat, felfoghatatlan, érdektelenség, tisztaságában, kishitűségünk, követhetetlen, emlékhelyének, szeretetünkre, csalódásokhoz, szempontjaink, szeretetünket, reménytelenül, lehetőségeket, legalapvetőbb, különböztetni, kicsinyesség, viszonyuljon, bűvkörünkből, felszabadító, visszaesőket, lelkiismeret, büszkeségből, elvárásokkal, szeretetéből, megkedvelünk, elmulasztott, viszonyulnia, befolyásolni, érdemtelenek, szeretetében, szeretetével, átszüremleni, furdalásaink, szeretetünk, szorosabbra, lehetőségek, ajándékozza, önmagunkkal, kamatozását, tévedéseink, viszonyulás, szempontjai, különbséget, változásnak, szembesülni, szeretettel, kiérdemelni, mérőműszere, lepusztult, érzelmeink, önmagunkat, fájdalmait, keresztyén, megbocsátó, járandóság, viszonzást, visszatérő, képtelenek, vállalkozó, lefokozott, elsősorban, sérülékeny, kísértésbe, szemünkben, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 501
- e Hét: 34277
- e Hónap: 63589
- e Év: 251391
|
|
|
Offline
