|
2021-01-30 14:11:30, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin: A könyv tündére (8. rész)
Megígértem tündéremnek,
újra jövök, itt leszek,
és a mese folyamában
újra megmerítkezek.
Kíváncsian visszatértem,
így vártam a folytatást,
folytatódjon hát a mese,
és tegyen rám jó hatást!
A tündérem belekezdett,
- nem futkosott köröket -
meséjével, tudta jól,
hogy hogy okozzon örömet.
Ott tartottunk, hogy emberünk,
erdőt járt be hasztalan,
de nem jött rá, a vasorrú
háza vajon merre van?
A harmadik ösvényen is
útnak indult - bizony ám -
hátha ez az út vezet át
a banyának birtokán.
Útja során epret, szedret
és szamócát eszeget,
élvezte a vadon termő
finom gyümölcs szemeket.
Ám az erdő megváltozott,
sűrűsödött a bozót,
keskenyedő út fogadta
az épp erre utazót.
Furcsa köd terült a tájra,
s bele furcsa szag vegyült,
a halálnak csúf árnyéka,
a vándorra rávetült.
Félelmetes ösvény végén,
aztán kitágult a tér.
Most mutasd meg szegényember
bátorságod mennyit ér!
Görcsös fákkal körül véve,
szörnyű lakhelyet talált.
Elhalt lények csontvázai
alkották az oldalát.
Kéményéből kénköves füst,
szállt a sötét ég felé,
aki ide tévedt, többé
bátorságát nem lelé.
Hirtelen forgószél támadt,
égből tölcsér szállt alá,
a csontházat, mint központot
közepébe foglalá.
Aztán varjú károgástól
a levegő megfagyott,
ezer varjú borítottta
sötétbe fent a Napot.
És a szél csak pörgött körben,
mint az örvény, vészesen,
villám-sebes zuhanásban
nem lassult a széle sem.
Szegényember ereiben
még a vér is megfagyott,
mert ilyet még Földön élő,
eddig sosem láthatott.
Két kézzel a fülét fogta,
és behunyta a szemét,
s mint leszálló sűrű pernye,
füst szóródott szerteszét.
Aztán, mint egy lefolyóban,
hol kihúzták a dugót,
huss, lezúgott a forgószél,
elnémult, már ott se volt.
Sűrű métely ült a tájra,
vészjósló csend született,
mint a villámot követve,
a vihar tart szünetet.
Aki élt, a dörgést várta,
a végsőt, s tán vége lesz,
és az élmény halálos lesz,
mennybe, vagy pokolba tesz.
S lám a csend, most oly keserű,
kihűlt szívbe markoló,
a kétségnél nincs nyomasztóbb,
érzés nincs oly sokkoló.
Hát emberünk füleiről
levette a két kezét,
kinyitotta két szemét is,
hunyorogva nézve szét.
Síri csend volt, tán halálos,
s nem volt levél zizzenet,
csak a saját szíve vágtat,
a torkában idebent.
Halott fákról, sötét nyál folyt,
árnyékot vetett a Nap.
- Jaj, csak innen meneküljön
az élő mihamarabb.
S bár a kíváncsiság nagy úr,
s furdalta az oldalam,
lejárt mára az én időm,
s éreztem, itt vége van.
Tündéremtől elbúcsúztam,
megköszöntem a mesét,
s a hátamon lúdbőrözve,
vittem a leheletét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megmerítkezek, visszatértem, szegényember, folytatódjon, megköszöntem, megváltozott, tündéremnek, tündéremtől, kíváncsiság, nyomasztóbb, elbúcsúztam, belekezdett, hunyorogva, zuhanásban, keskenyedő, kinyitotta, csontházat, meneküljön, félelmetes, tartottunk, károgástól, megfagyott, mihamarabb, kéményéből, megígértem, folyamában, sűrűsödött, lúdbőrözve, lefolyóban, folytatást, bátorságát, csontvázai, szerteszét, kíváncsian, bátorságod, borítottta, könyv tündére, mese folyamában, tündérem belekezdett, harmadik ösvényen, banyának birtokán, vadon termő, erdő megváltozott, halálnak csúf, vándorra rávetült, levegő megfagyott, szél csak, fülét fogta, villámot követve, vihar tart, dörgést várta, élmény halálos, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
