Mindennapi kenyerünket... - Móra Ferenc,Hamar Heverné,Gazdag Hamar Heverné, - koszegimarika Blogja

Továbbiak »

Belépés

			koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ...			Kőszegi Marika 1955.09.22 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Mindennapi kenyerünket...

2017-08-20 16:38:20, vasárnap


	Móra Ferenc Mindennapi kenyerünk Szegény ember dolgát boldog isten bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest. Mert annak minden rendes háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet: - Háromfélét: kenyeret, haját, bélét. Én bizony jobban szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg a bélét. - Jaj, cselédem - simogatta ki édesanyám a szememből a kócos hajamat -, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja a Jóisten. Együgyű eszemmel föl nem tudtam érni, mi azon az örülnivaló. Annál jobban örültem annak, mikor a Jóisten először felejtette el megadni a mindennapi kenyeret. - Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta édesanyám. Azám, csakhogy ahhoz a pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam neki a barátságot. Visszakívántam a mindennapi kenyeret. - Jaj, lelkecském - sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr lett, elszokott a házunktól. Rossz esztendő járt, mostohán hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság. - Az idén aszalt almát termettek az almafák - hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát. Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk. Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Hamar Heverné rám kiáltott a muskátlis ablakukból: - Te, fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép, kövér levelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz énnekem jó vacsorácskám. Gazdag Hamar Heverné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba. - Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Dióbél? - kérdezte tőlem. De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel, s már a kisajtóban beleharaptam. De abban a percben eszembe jutott édesanyám, s a falat nem ment le a számon. ,,Lesz öröm, ha hazaviszem neki" - gondoltam magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint azelőtt. Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt, s visszakínálta az ajándékot. - Én már megettem a másik karajt - mondtam fülig elvörösödve. Anyám meg azon erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában főtt krumplinak az ünneplős neve; nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember. - Hanem tudod mit? - törülgette meg a szemét édesanyám. - Eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jólesik neki, ha hazajön a szőlőből. Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után. Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal. - Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint ebéddel az öreg eperfa. - Minket se kell félteni, apja! - erősködött édesanyám, s beletette a kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta, örült is annak édesanyám nagyon, mert így nekem adhatta. - Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám. Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: - Találd ki, cselédem, mit hoztam neked! - Mit ugyan? Tán fürjecskét? - ugrottam elé lelkendezve. - Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is - ragyogott a szeme édesapámnak, s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy kincset. - Nézd e, madárlátta kenyér! Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak mindennapi kenyere. Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk.

0 komment , kategória: Aug.20

Címkék: papsajtocskával, kertészpecsenye, visszakívántam, sárgarépácskát, szalonnácskát, visszakínálta, belemarkoltam, papsajtocskát, tarisznyáját, papsajtfüvet, édesanyámnak, édesanyámmal, vacsorácskám, krumplicskát, ellenkezett, pecsenyéhez, árokpartján, tarisznyába, kenyerünket, elvörösödve, lelkendezve, vacsorázott, édesapámnak, malackámnak, csücskéből, sajtocskát, háromfélét, fürjecskét, felejtette, mindennapi, majszoltam, örülnivaló, erősködött, teleraktam, malackának, megszedtem, éhkoppot nyeltük, kenyérrel szalonnácskát, kócos hajamat, ilyen szegény, mindennapi kenyerünket, mindennapi kenyeret, sült tököt, szegény ember, idén aszalt, sarokba esténként, csíkos tarisznyát, fonnyadt alma, utcánk gyepes, gazdag Hamar, muskátlis ablakukból, levelüket megszedtem, Móra Ferenc, Hamar Heverné, Gazdag Hamar Heverné,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]