|
2020-11-11 08:07:24, szerda
|
| |
| |
,,Szálljon alá, mint eső a rétre!" (Zsolt 72,6)
Ámósz beszél ,,a királyi kaszálás"-ról (Ám 7,1). Királyunknak is sok sarlója van, és állandóan használja azokat, hogy lekaszálja pázsitját. A kaszakő harangozáshoz hasonló hangja a kasza élesítésekor előre beszél a számtalan fűszál, százszorszép és más virágok levágásáról. Amilyen szépek voltak reggel, néhány órán belül ott fekszenek elnyúltan, fonnyadt sorokban.
Az emberi életben próbálunk bátran állani a fájdalom sarlója előtt, a kiábrándulás metszőollói vagy a halál kaszája előtt. És ahogy nem lehet bársonyos pázsit ismétlődő fűnyírások nélkül, úgy nincs mód arra sem, hogy kifejlődjön az élet egyensúlya, gyöngédsége , és másokkal való együttérzése Isten kaszáinak elviselése nélkül.
Gondoljunk arra, hogy Isten Igéje milyen sokszor fűhöz hasonlítja az embereket, dicsőségüket pedig annak virágához (lásd: 1Pt 1,24). Amikor azonban a füvet levágják, amikor minden törékeny fűszál vérzik, és amikor pusztaság kezd uralkodni ott, ahol valamikor virágok illatoztak, eljön a tökéletes ideje Isten esőjének, a gyöngéd, lágy és meleg záporoknak.
Drága Lélek, Isten füvet kaszál körülötted. A Király újra meg újra eljön hozzád éles sarlójával. De ne rémüldözz sarlójától, mert bizonyos, hogy ezt követi a zápor. ( F. B. Mayer )
Amikor a szív mély gyászon megy át,
S megtorpan, mint hullám a parton,
Mikor a remény nem találhat mást,
Csak vad vihart, mely zúg tombolón;
Amikor a boldogságnak csupra,
Nem adja a forrás jó ízét,
És reményünk mind kudarcba fúlva
Eloszlik, s nem találja helyét;
Mi oldja fel lelkünk fáradtságát,
És szakadékát ki tölti be,
Ki suttog békét a háborún át,
S a háborgást ki fejezi be?
Csak Ő, kinek szíve megsebesült,
És keresztfán koronát viselt,
Ki lelkünkben betöltötte az űrt,
S halál helyett hozott életet.
Áldott Orvos, helyzetünkön könnyíts,
Békéltesd meg nyugtalan szívünk,
Maradj velünk, míg az éj elmúlik,
És az éj után a nap kisüt!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
