|
2021-01-14 07:33:46, csütörtök
|
| |
| |
Az istentisztelet
,,És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!" (Jel 5,13)
Az istentisztelet szó a tiszteletre méltósággal van kapcsolatban. Összefügg azzal, hogy ,,méltó". Gondoljunk erre: ,,Méltó a Bárány!" Istent tisztelni vagy inkább imádni azt jelenti, hogy megadjuk neki azt, aminek elnyerésére méltó.
Isten tisztelete fogja végül is egyesíteni az egész teremtett világot. Minden emberi szív arra vágyik, és minden élő abba az irányba mozdul, hogy tökéletes harmónia jöjjön létre. És ez nem egy konferenciaasztal, hanem egy trónus körül valósul majd meg. Az élet célja Isten tisztelete. Azért élünk, hogy őt magasztaljuk. Amikor illő módon tudunk istentiszteletet tartani, akkor teljesen szabadok vagyunk.
Hogy az istentiszteletben nyert szabadságot megértsük, alkalmazzunk egy képet. Látogassunk meg egy futballmérkőzést a stadionban, de ezúttal ne figyeljük a mérkőzést. Csak a tömeget figyeljük. Milyen nagy mértékben különbözik ez a sok ember egymástól bőrszínüket, véleményüket és jellemüket illetően. Egy közönséges hétköznapon, egy közönséges szobában hatot sem találnál közülük, akik ugyanazt mondanák bármely témáról. De most, amíg buzdítják csapatukat, fenntartás nélkül egyek. Legalábbis pillanatnyilag teljesen szabadok minden magántermészetű aggodalmuktól. Még arra se gondol senki, hogy a felvett kölcsönt vissza kell fizetni. Mindegyikük abba veti reményét és boldogsága abban van, hogy csapatuk diadalt arat. Az istentiszteletben nyert szabadsághoz tökéletes példázat a stadionbeli rajongók esete.
A világmindenség célja Isten dicsőítése. Akkor lesz szabad az univerzum, ha egész gondolatvilágunk és minden törekvésünk eléri közös célját Isten trónjánál. Már ma átélhetünk valamit Isten tiszteletének a szabadságából és egységéből. Azokban a ritka pillanatokban, amikor imádságaink magasztalássá válnak, szabadok vagyunk. Egészségről, házról, pénzről, kínról, sőt még a bűnről és a vétekről is megfeledkezünk, a magasztalás régióiban.
Azokban a pillanatokban, amikor semmi kérnivalónk nincs, és mindent odaadunk, akkor jutunk a nagy felfedezésre, hogy Isten számára teremtettünk, és hogy ő és a Bárány méltók minden létező tiszteletére. És egységre lelünk. Erőlködés nélkül megtaláljuk egymást Istenünk magasztalásában.
Napi gondolat
Ha úgy olvasod ezt az igemagyarázatot, hogy mások is jelen vannak, olvasd el a Jelenések 5,12-t Istent dicsőítő énekedként. Ha egyedül vagy, akkor meg úgy, hogy képzeletben együtt mondod azt a 11. versben leírt sokasággal.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
