|
2019-02-04 08:42:45, hétfő
|
| |
| |
Vona Erzsébet Cecilia:
Angyalszárnyon száll az idő,
Emlékeimben a múlt jön elő.
Rég volt, mikor fiatal voltam,
Az öregkorra nem gondoltam.
Nevettem vidáman, boldogan,
Éltem, mint mások oly sokan.
Tanultam, gyermekeim neveltem,
Ami rossz volt, könnyen feledtem.
De jött az idő, nehéz lett az Élet,
A fiatalsággal elmúltak az évek.
A gyermekek már rég felnőttek,
Életem lassan letelik, felhős lett.
Jöttek a problémák, gondok,
Senkit nem érdekelt, amit mondok.
Egyedül maradtam, némán, csendben,
Lassan elhalt a remény, meghal a lelkem.
A csönddel üzenem utoljára Néktek,
Gondoljátok meg jól, hogyan éltek!
Minden léptetek gondosan óvjátok,
Ne legyen majd magányos órátok.
Gondoljatok az eljövő öregségre,
Mert a fiatalságnak egyszer vége.
Az öreg már csak a magánynak kell,
Bánhatod, ami elmúlt, ezerszer.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
Offline
