|
|
|
2019-12-22 05:33:00, vasárnap
|
| |
| |
Papp Ádám
Ahogy minden fájdalom
lassan engedi el a kezem
kapaszkodom a földbe
nehogy magával vigyen.
Nézem az eget, mosolyog
lassan minden, suttogok.
Csakis a jó maradjon meg,
amit majd hátrahagyhatok.
Az eső csendben esni kezd
minden cseppben ott vagyok.
Lehullok én is a puha földre
és most csak elnémulok.
Itt hagyom ezt a pillanatot
magamba temetem mélyre.
Titkom ennyi lesz; mindent
úgy mondott el, ahogyan élte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: hátrahagyhatok, kapaszkodom, pillanatot, elnémulok, suttogok, mosolyog, cseppben, lehullok, maradjon, csendben, fájdalom, mondott, temetem, magamba, magával, mindent, ahogyan, lassan, hagyom, vigyen, földre, földbe, minden, titkom, csakis, nehogy, vagyok, mélyre, engedi, kezem, ennyi, nézem, ahogy, puha földre, Papp Ádám,
|
|
|
|
|
|
| puha földre, hátrahagyhatok, kapaszkodom, pillanatot, elnémulok, suttogok, mosolyog, cseppben, lehullok, maradjon, csendben, fájdalom, mondott, temetem, magamba, magával, mindent, ahogyan, lassan, hagyom, vigyen, földre, földbe, minden, titkom, csakis, nehogy, vagyok, mélyre, engedi, kezem, ennyi, nézem, ahogy, Papp Ádám, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
75 db bejegyzés |
| e év: |
582 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4089
- e Hét: 18885
- e Hónap: 41152
- e Év: 173706
|
|
|
Offline
