|
2014-04-06 08:59:02, vasárnap
|
| |
| |
Mikor kicsi voltam
ki vigyázott reám?
Patyolat pólyába
Te takartál anyám!
Te tanítottál meg
a legelső szóra,
óvtál minden rossztól,
tanítgattál jóra.
Szerettél, neveltél,
fáradoztál értem.
Mikor beteg voltam,
virrasztottál ébren.
Lázas homlokomat
kezed hűsítette,
de amikor fáztam
zimankós hidegbe,
két meleg tenyered
védett, melegített,
ha te simogattál,
nem is volt már hideg.
Mindig erős voltál,
én mindig a gyenge,
ha csak ruhád szélit
fogtam a kezembe
erős lettem én is.
Így múltak az évek.
Gyönge gyerekkori
gyönyörű emlékek.
És most anyák napján
mit adhatnék Neked,
két fáradt kezedért
szóval köszönetet?
Úgy érzem, hogy most is
kicsi vagyok, gyenge,
ennél szebb, ennél több
nem jut az eszembe.
De az első emlék
mindent elmond talán:
Patyolat pólyába
te takartál anyám!
Anya Örök
Életet, és még ennél többet ad,
Éjjel a gyermekágy mellett marad,
Szívét, lelkét önzetlenül adja,
És nem kéri, hogy bárki is áldja.
Derűt csal a bánatos kis arcra,
És készen áll bármikor a harcra,
Ha kell, érte vagy akár ellene,
Még mielőtt az úton elesne.
Enni, inni ad saját testéből,
Akár csillagot is hoz az égből,
Elég egyetlen szó vagy pillantás,
Azonnal megszűnik mindenki más.
S mégis ő nevezi angyalnak,
A legértékesebb ajándéknak
A rosszalkodó, pimasz gyermeket,
Ki nevetve bontja meg a rendet.
Arcáról letörli a könnycseppet,
És begyógyítja a vérző sebet,
Éjjel-nappal lesi kívánságát,
S valóra váltja minden álmát.
Nyugtalanul vár, hogy hazaérjek,
Majd izgatottan kér, hogy meséljek,
Mondanám, hogy milyen hálás vagyok,
Csillag helyett egy szál rózsát adok.
Arcáról letörlöm a könnycseppet,
Örökké neki adom szívemet,
Most már én sírok, s átölelem,
És áldom Őt, hogy itt lehet velem. Bozóki Gabriella |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
Offline
