|
2019-12-04 18:29:05, szerda
|
| |
| |
Lelkem eleped utánad; mi az oka, hogy mégse kereslek eléggé?
Ismerjelek meg, téged Uram, én Ismerőm; ismerjelek meg lelkemnek erőforrása. Mutasd meg nekem magadat én vigasztalóm; lássalak téged, szememfénye. Jöjj, lelkivilágomnak öröme, szívemnek vigassága. Szeresselek téged, lelkemnek élete. Lépj közelebb hozzám, nagy gyönyörűségem, édességes vigasztalásom, Uram, Istenem, én életem és lelkemnek összes dicsősége.
2. Engedd, hogy megtaláljalak, szívemnek kívánsága; tartsalak fogva, lelkemnek szerelme. Karoljalak át, égi jegyesem, legnagyobb ujjongásom kívülre-belülre. Légy enyém, örökéltű boldogság; bírjalak téged szívemnek közepében, boldogságos élet, szellemi világom felülmúlhatatlan édessége.
3. Vonzódjam feléd, Uram, én bátorságom és erősségem, én menedékem és szabadítóm. Szeresselek téged, Istenem, én segítőm, bátorságomnak fellegvára s minden szorongattatásaimban édes reménységem. Karoljalak át, téged, jót, aki nélkül semmi se jó; éldeljelek téged, ó legjobb, aki nélkül semmi se igen jó.
4. Nyisd meg füleimnek nyílásait minden kétélű kardnál általhatóbb szóval, hogy halljam hangodat. Dördülj meg felülről nagy és hatalmas szózattal. ,,Induljon meg a tenger, és ami azt betölti, örüljenek a mezők s minden, ami azon vagyon."
5. Világosítsd meg szemeimet, felfoghatatlan fény, cikáztasd villámaidat és kápráztasd el azokat, hogy ne lássák a hiúságot. Sokasítsd meg villámaidat és zavard meg szemeimet, ,,tűnjenek elő a vizek forrásai és fedessenek föl a földkerekség alapjai."
6. Láthatatlan világosság, adj látást, mely lásson téged. Életnek illata, teremts új szaglást, mely fusson utánad keneteid illatára. Javítsd meg ízlésemet, hogy az finom érzékkel kiérezze, fölismerje s megkülönböztesse minden egyéb közül, ,,mily nagy a Te édességednek sokasága, melyet titkon tartogatsz azok számára, akik telve vannak szereteteddel."
7. Adj szívet, mely nálad időzzék; lelkületet, mely téged szeressen; elmét, mely téged ünnepeljen; értelmet, mely téged fölérjen; észt, mely hozzád, a mindenkor legfőbb fokban gyönyörködtetőhöz szilárdan ragaszkodjék. A bölcs szeretet mindig benned lelje kedvét.
8. Ó, élet, amelynek élnek mindenek; élet, mely nekem életet ad; élet, mely az én életem, amely által élek, amely nélkül meghalok; élet, mely által feltámadok, mely nélkül veszni indulok; élet, amely által örvendezem, mely nélkül szorongattatom; életet hordozó Élet, édes és szeretetreméltó: hol vagy, kérlek? Hol találjalak meg, hogy magamban elfogyatkozzam és megállapodásom csak benned legyen?
9. Légy közel lelkemben, közel a szívben, közel az ajkon, közel a fülekben, közel a segítségben; mert lankadok a szeretettől, mert nélküled elhalok, mert reád emlékezvén föléledek. Illatod felüdít, emlékezeted meggyógyít, de kielégítést csak akkor nyerek, amikor majd megjelenik a te dicsőséged, én életemnek lelke. Kívánkozik és eleped lelkem a tereád való emlékezésben, mikor jutok hozzád és jelenek meg előtted, én vigasságom?
10. Miért fordítod el orcádat, én örömöm, mely által örvendezem? Hol vagy, elrejtett Szép, ki után vágyódom? Illatodat beszívom, élek és ujjongok, téged azonban nem látlak. Hallom hangodat és új életre vidul szívem. De miért rejted el arcodat előlem?
11. Azt mondod talán: ,,Nem lát engem az ember, amíg él". Úgy hát, Uram, haljak meg, csakhogy lássalak; lássalak, hogy itt meghaljak. Nem kívánok élni, meg akarok halni, ,,kívánok elválni s Krisztussal lenni". Meghalni vágyom, hogy lássam Krisztust; vonakodom élni, hogy Krisztussal éljek.
12. Ó Uram, Jézus, fogadd el lelkemet, én Életem, vedd el életemet, én örömöm, vond magadhoz szívemet, én édes eledelem, éldeljelek téged. Én főm, igazgass engem; szemeimnek fénye, világosíts meg engem; én dallamom, szedj méretre engem. Én illatom, éltess engem. Istennek Igéje, teremts újjá engem. Én dicséretem, örvendeztesd meg szolgádnak lelkét.
13. Jöjj, keresd fel azt, hogy vigadjon benned. Térj be hozzá, legjava édesség, hogy mézédesen élvezzen. Világoskodjál fölötte, örök fényesség, hogy fölérjen, megismerjen és szeressen téged. Hiszen azért nem szeret, én Uram, ha nem szeret téged, mert nem ismer; és nem ismer, mert nem ér föl értelmével. És azért nem ér föl értelmével, mert világosságodat föl nem fogja és ,,a világosság a sötétségben világoskodik, de a sötétség azt föl nem fogta".
14. Ó világossága az értelemnek, ó világító igazság, ó valón tündöklő fény, mely megvilágosít minden e világra jövő embert! Vagyis inkább csak azt, aki ide jő, de azt nem, aki e világot szereti, mert ,,aki e világot szereti, ellenségévé válik Istennek". Űzd el az értelmi világom mélységének színe fölött terjengő sötétséget, hogy lásson téged a megértés által, hogy megismerjen a fölfogás által, hogy szeressen a megismerés által.
15. Ugyanis mindenki, aki megismer téged, szeret téged, magát elfeledi; jobban szeret téged, mint önnönmagát; elhagyja magamagát, hogy fölötted örvendjen. Onnan van az, Uram, hogy nem szeretlek annyira, amennyire tartozom, mert nem eléggé ismerlek; de mivel kevéssé ismerlek, kevéssé szeretlek, s mivel kevéssé szeretlek, kevéssé örvendezem benned.
16. Ám tőled, a való-igaz, benső örömtől a külső dolgok által eltávolodván, amidőn egyedül téged nélkülözlek, a külvilági dolgokban csalárd barátságokat keresek. Így történt, hogy én, szánandó, az én szívemet, melyet egyedül reád kellett volna egész szeretettel és minden érzelemmel fordítanom, hiúságoknak adtam oda s azért hívságossá lettem, miközben a hiúságot szerettem.
17. Biz' innen van az, Uram, hogy én benned nem örvendezem, és hozzád nem ragaszkodom. Mert én a külső dolgokban, te a belsőkben; én az anyagiakban, te a lelkiekben; én a mulandókban ömlök el lelkemmel, forgolódom gondolatommal, bonyolódom össze szavammal: Te pedig, Uram, az örökkévalókban lakozol és Örökkévalóság vagy. Te az égben, én a földön; te a magasságban levőket irányítod, én a legalacsonyabbakat; te az égieket, én a földieket. És vajon mikor lesz lehetséges az ily homlokegyenest ellentétben levőknek egymással megegyezésre jutniuk?
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A lélek beszélgetése Istennel |
|
|
|
|
|
Offline
