|
2019-09-06 06:32:22, péntek
|
| |
| |
A hatalmas lombok alatt jó megpihenni.
A levendula illatába jó beleveszni.
Megnyugszik tőle a megfáradt elmém,
szívem átjárja, bárcsak örökre itt lehetnék.
Nálam van a könyv, amit úgy szeretek,
olvasgatom, felidézi az életemet,
a rosszat és a jót is, mi bennem él tovább,
a rossz is itt maradt, nem állt még odább.
Talán, ha jó lett volna mindig, minden,
nem ámuldozom a sok szépségen,
érezném, hogy átölel a jó szerető karja,
ha olykor a rossz is, homlokom megcsókolja.
Az élettől néha pofont is kell kapnunk,
hogy mindig nyitott szemmel járjunk-keljünk,
ha sok fájdalom éri testünket, lelkünket,
milliószor jobban megbecsüljük életünket.
Hirth Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
Offline
