|
2019-09-09 08:25:41, hétfő
|
| |
| |
Mivé lettem.
Az asszony korán kelt ,mint mindig.Becsomagolta férje reggelijét, ebédjét. Elkészítette a kávéját , magának is töltött . Minden hétköznap reggel így telik .Már megszokta,már ,nem lázad. Ahogy a férj távozott az asszony rendet rakott a konyhába , a folyóson ránézett a tükörre de most nem azt vette észre hogy megkel pucolni . Magát nézte benne. Az első megdöbbenés után a sírás kerülgette.
Nem ezt várta , megöregedett .Hol van már az a fiatal nő aki vonzó, talán még szép is volt. Egy meggyötört arc nézett vissza. Csak állt ott, végig gondolta életét. A gyermekkori szegénység, de mégis boldog évek. Szülök korai halála. Elszakadás is meggyötörte . Kamaszkorába vágyott a szerelemre , de mindig csalódott . Végre rátalált az igaz szerelem egy olyan fiú képében kiről minden lány álmodik.
Kedves udvarias ,lehozná a csillagot is az égről, de nem kellett.
A házasság úgy látszik mindenkiből kihozza a legrosszabbat.
Vagy azt hiszi, már révbe ért már nem kell tenni semmit sem.
Hamar jöttek a gyerekek, de a férj mindig kihúzta magát a felelősség alól.
Csak az asszony dolga volt a háztartás a gyermek nevelés, De ha valami nem úgy sült el ahogy a férj szerette volna jött a szemrehányás. A gyes évei alatt mindig egyedül volt .Ha megjött a férj csak ő beszélt mi történt a munkahelyén ,milyen szemetek a kollégák, mennyit kell neki dolgoznia. Ha az asszony akarta elmondani mi történt vele és a gyerekekkel a " lényeget a lényeget" volt a válasz. Mikor a gyereke iskolásak lettek csak az asszony tanult velük,ő járt szülői értekezletre. De kritikát mindig kapott. Soha semmi nem volt jó ,amit ő csinált. Próbált kiállni magáért, de nem ment vele semmire. Soha nem lehetett leülni megbeszélni a dolgaikat a férjével . Csak az ő monológja volt ,mit unottan végig hallgatott, -Jó akkor mindenért én vagyok a hibás. Volt a válsz és felállt elment. Az asszony mikor már dolgozott minden percéről be kellett számolnia. A férj féltékenységi rohamai egyre erősödtek. Később kiderült neki voltak akkor félre lépései és ezzel palástolta .
Az asszony rengeteget sírt el akart válni ,De a férj megfenyegette hogy elveszi tőle a gyerekeket.
Nem mert lépni ,féltette a gyerekeket. Egyedül volt szülök már nem éltek nem volt hová és kihez menni. Maradt, megpróbálta a lehető legjobban elviselni az elviselhetetlent.
Megnőttek a gyerekek ,kirepültek a családi fészekből .Egyedül maradtak ketten.Már nem mesélt az asszony mi volt a munkahelyén ,hisz a férj jobban tudta mit kell csinálni és különben is az asszony munkája semmit se ér. Igaz többet keresett a férjnél . de ez nem számított .Ha vett magának valamit - ez minek neked .De a férj rendszeresen a kocsmába töltötte az idejét ivott és játszott ,és vesztett.
Ezt persze el kellett viselni.Erről nem volt szabad beszélni.
Az asszony nyugdíjba tudott menni. Egy új korszak kezdődött , szinte mindet ő csinált meg otthon s ha ráért kézimunkázott, az unokákkal játszott. De a férjnek ez sem tetszett " egész nap itthon vagy nem csinálsz semmit".
Közben nem csak az asszony feje felett szaladtak el az évek a férj is megöregedett. Ha az asszony beteg volt mindig egyedül ment az orvoshoz ,soha nem ajánlotta fel a férj ,hogy elkíséri.De ha ő volt beteg vele menni kellett.
Most hogy beteg sokat panaszkodik érthető is, de az asszonyt már nem érdekli úgy mint eddig. Lelkiismeret furdalása van ,hogy nem hatja meg párja szenvedése.
Már beszélgetne vele ,de most már ő nem akar vele beszélgetni. A negyven év alatt annyi szenvedés érte ,hogy talán kiégett ,nem érez már semmit.
Most a tükör előtt ,hogy lepergett előtte az élete,könnyei folynak.-Mi lett belőlem? ez vagyok én? Tényleg ez vagyok?
Leroskadt egy székre és sírt ,ki tudja meddig, de mire feleszmélt már beesteledett.A férj csoszogására riadt fel.Megérkezett.
Írta .Márta Bosnyákné Harpauer 2016 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
Offline
