|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2020-09-19 20:46:12, szombat
|
| |
| |
Ének a tengernél
,,Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem." (2Móz 15,2)
A szabad emberek énekelnek. Ez az egyetlen megfelelő válasz a szabadításra. Ezért van az, hogy az egyházak oly sokat énekelnek. És ezért van tele a menny hálaadó énekkel. ,,Kihozta (Isten) népét örvendezve, választottait vigadozva." (Zsolt 105,43)
Az egyiptomiak kisodródtak a partra, mint megannyi döglött hal. A harci kocsik, amelyek valamivel korábban azzal fenyegették, hogy eltörlik Isten népét a föld színéről, most láthatatlanná váltak, mert elborította őket a víz. És a hullámok visszhangozták a megváltottak énekét.
Lehetséges, hogy ez az első kivonulás, azaz Exodus nincs rád olyan mély hatással, mint Mózesre vagy Mirjámra volt. Talán nehéznek találtad volna azt, hogy énekelj és táncolj, mivel zavart volna a meghalt egyiptomiak látványa és a gondolat. Amikor látod az erőszak áldozatait, esetleg ezt szeretnéd tudni: ,,Lehetséges-e, hogy valaki valaha is megnyer egy háborút, hacsak nem az, aki véget vet a háborúnak?"
Amikor végiggondoljuk ezeket a sorokat, rámutathatunk, hogy a mi Istenünk fokozatos önkijelentésének bizonyos következményei vannak. Ne felejtsd el: nincs megvilágosodás, amíg el nem jön a ,,világ világossága".
Isten második nagy szabadítása, vagyis a Jézus Krisztus által történt szabadítás sokkal nagyszerűbb volt, mint az első.
Az első kivonuláskor Isten úgy mentette meg Izráelnek, az ő fiának életét, hogy megölte ellenségeiket. A második kivonuláskor, a Golgotán, Isten nem kímélte meg Fiának életét, hogy megmentse ellenségeit.
A második összehasonlíthatatlanul jobb, mint az első.
Az ítélet azonban mindkét esetben szükséges része a szabadítás tervének. Isten szabadítása elkerülhetetlenül együtt jár a halállal és a szenvedéssel, nem azért, mert Istenből hiányzik a szeretet, hanem mert a bűn olyan iszonyatos.
Egy másik elengedhetetlen velejárója a szabadításnak a megváltottak válasza: Isten népe dicsőítő éneket énekel annak, aki megszabadította őket.
Napi gondolat
Fordulj oda személyes, magasztaló imáddal ahhoz a Valakihez, aki szabaddá tett téged.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-19 07:57:42, szombat
|
| |
| |
Amikor látható Isten kezének munkája
,,És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat." (2Móz 14,30-31)
Ez a vers kétszer is mondja: ,,látta Izráel..."
Ezek az emberek irtózatos dolgokat láttak már szemeikkel. Látták, amikor társaikat az egyiptomi rabszolgahajcsárok agyonverték. Könnyeiken keresztül látták fiaikat a Nílusba fojtva. Amikor fülükbe jutottak Mózes szavai, szemük csak a megnövekedett elnyomást látta, vagyis azt, hogy a fáraó szolgái megnehezítették rajtuk a terheket. Fájdalom és nagy kimerültség tükröződött tekintetükből.
Most azonban lábuk a parton állt, szemük az egyiptomiakat szemlélte. Isten árvize minden igazságtalanságot elmosott, s ők megérték ezt a látványt.
,,Látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal." Látják Isten kezét. Izráel népének Szabadítója hatalmasan cselekedett. Valamikor a fáraó kezének megsemmisítő hatalmát látták és érezték. Most Izráel Urának a kezét látják, annak az Úrnak a kezét, aki Ura Egyiptomnak is.
,,De az Úr megszabadította őket nevéért,
Hogy megismertesse hatalmát.
Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt,
átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában.
Megszabadította őket gyűlölőik kezéből,
megváltotta az ellenség kezéből.
...Akkor hittek ígéreteiben,
és dicséretet énekeltek." (Zsolt 106,8-10,12)
Vannak ritka pillanatok, még a mi életünkben is, amikor láthatjuk Isten kezét. Vannak olyan kiemelkedő alkalmak, amikor saját szemünkkel látjuk, hogy Isten Úr a halál és a betegség felett, hogy Ő megtéríti a bűnösöket és térdre kényszeríti ellenségeit. Mindennapi életünkben viszont hit által élünk. Bölcsességéből és saját indokaiból kifolyólag Isten újból és újból megvárakoztat minket. De amikor végre felemelkedik, ellenségei akik a mi ellenségeink is, szétszóratnak. Sion pedig énekelni fog. Szabadok leszünk. Végre szabadok. Legyen hála Istennek.
Napi gondolat
Talán a te életedben is volt egy olyan ,,ritka pillanat, amikor láttad Isten kezét". Ha igen, mit tanultál ebből az élményből?
Andrew Kuyvenhoven
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-19 07:34:44, szombat
|
| |
| |
,,Az én Atyám a szőlőműves"( Jn 15,1).
Nagyon vigasztaló az a gondolat, hogy a baj, bármilyen formában is érkezik hozzánk, mennyei küldött, és hoz valamit nekünk Istentől. Külsőleg talán fájdalmasnak, sőt még pusztítónak is tűnhet, de bensőleg lelkünkben végzett munkája áldásokat terem. A leggazdagabb áldások java része, amiket örököltünk, a szomorúság vagy a fájdalom gyümölcse. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a megváltás - a világ legnagyobb áldása - a világ legsúlyosabb szomorúságának a gyümölcse.
Amikor aztán megérkezik a mélyre nyesésnek az ideje, és a kés behatóan vág meg, és a fájdalom súlyos, milyen kifejezhetetlen öröm azt tudni, hogy: ,, Az én Atyám a szőlőműves"!
John Vincent, a késői tizenkilencedik és a korai huszadik század metodista episzkopális püspöke, az amerikai vasárnapi iskolai mozgalom vezetője egyszer elmondta, hogy amikor egy nagy melegházban járt, ott ízletes szőlőfürtök függtek mindenütt. A melegház tulajdonosa ezt mondta neki: ,,Amikor az új kertész ideérkezett, azt mondta, hogy mindaddig nem foglalkozik a szőlővel, amíg le nem vághatja az ágakat egészen a tőkéig. Megengedtem neki, hogy ezt tegye, és nem volt szőlőnk két éven át, de most már ez az eredmény."
Gazdag szimbolizmus van a metszési folyamat eme beszámolójában, amikor a keresztyén életre alkalmazzuk. A metszés úgy tűnik, mintha elpusztítaná a szőlőt, és a kertész olyannak látszik, mint aki mindent lekaszabol. Mégis, ő már látja a jövőt és tudja, hogy a végeredmény a szőlő életének a meggazdagodása lesz, és a gyümölcsözés nagyobb bősége következik.
Sok áldás van, amit soha nem fogunk megkapni, amíg készek nem vagyunk megfizetni a fájdalmas árat, mert a szenvedés ösvénye az egyedüli út, hogy elérjük azt. (J. R. Miller)
Sétáltam az Örömmel,
Csevegett szüntelen,
De üres bölcsességgel
Tömködte a fejem.
Majd jött a Szomorúság,
Egy szót ki nem mondott;
De mily nagy áldással járt,
Hogy csöndben velem volt!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35938 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1594
- e Hét: 24238
- e Hónap: 53550
- e Év: 241352
|
|
|
Offline
