|
2024-04-20 22:35:44, szombat
|
| |
| |
Fövényi Sándor:
Nem tudhatod
Bármerről jössz idegen, nem tudhatod
mit érez az, aki e földet lakja,
bár néha tépi-tagadja,
pedig itt alszik Apja, Édesanyja.
Nem tudhatod, mégis miért köszöni
hüppögve minden göröngynek,
hogy legkönnyebb álmukat adták nekik.
Bármerről jössz idegen, nem tudhatod
mit érez, ki mostanában alig magyar,
nyüszít akár az űzött vad,
pedig évezrede rohad rajta a féltő avar.
Nem tudhatod, mit érez
kinek egyik lába itt, a másik
meglazult gyökér és akár az őseit
új hazába viszi, mert a nincs még ott is többet ér.
És nem tudhatod, mit érez a város
reggelente, mikor a kelő Nap
végig simogat ezernyi tűzfalat,
csókot dob rájuk, amitől pár pillanatra
buja vörös rúzsfoltosra kenődik vásznuk.
Nem tudhatod, mit érez a város
este, mikor neonférgek percegve
fénybe rántják homlokát, aztán elalszik
mint a gyermek, maszatos arcához szorítva
a csend-eső szálkás haját.
Bármerről jössz, nem tudhatod,
mit érez az, ki hideg formába forró
vasat dagaszt, s míg fáradtan szenderül,
őrzi a tűz, s ha szipákolva hűl
az acél, már benne a darab, már benne
a kész, csak a kéz erőtlen horpadt
mellkasokba új szívek ritmusát verni.
Nem tudhatod, bármerről jössz,
mit érez a táj a rágyötört szántások
alatt, mikor másnak nő a mag, másnak
szökken szárba és valami furcsa
szomorúság kaszálja, csapkodva jobbra-
balra, tébolyként, öreg szemek alját marva.
Nem tudhatod mit érzek én, miért
halok naponta százszor, s születek
százszor újra, mert élni kell bármi áron,
szinte belebutulva ahogy a szavak
lassan elsorvadnak számon, akár szegény
Hazám hervad, virágszál piedesztálon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
