|
1/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 104
|
|
|
|
2022-05-27 23:53:54, péntek
|
|
|

Szent-Györgyi Albert -
Ima a gyermekekért
Uram, mentsd meg a gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket, hogy
romlottságunk ne rontsa meg őket.
.
Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,
melyeket mások ellen kovácsolunk,
ne őket pusztítsák,
.
hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat
és méltányosság világát,
melyet a béke és a szeretet kormányoz.
Mindörökké.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-19 19:19:17, csütörtök
|
|
|

Tanultam volna, ó, Egek,
Ifjúságom bolond korában,
Ízlett volna a becsület,
Volna most házam, puha ágyam!
De én? Az iskola megett
Csavarogtam, bitang fiú...
Ezt írva, most majd megreped
A szívem, olyan szomorú.
Francois Villon
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-17 22:07:58, kedd
|
|
|

Ki sok vagyonnal bír, sose azt nevezd
boldognak; inkább illik e büszke szó
a férfihoz, ki isteneknek
szép adományait éli bölcsen,
nehéz szegénység terhe alatt megáll,
a bűn ijesztvén csak s nem a földi vég,
s pillája sem rezdül, ha meghal
drága barátaiért s honáért.
Quintus Horatius Flaccus
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-17 19:38:59, kedd
|
|
|

Pilinszky János:
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-05 20:06:56, csütörtök
|
|
|

Csorba Győző
Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem. -
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.
Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog -
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.
Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.
Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem -
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.
Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő -
Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.
Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? - károdra tennéd.
Ijesztenélek, - s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!
Szél támad, és elvinni készül -
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
- te óvsz mindenfelől.
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-05 19:51:35, csütörtök
|
|
|

Nadányi Zoltán:
Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép tündérmese.
Hófehér felhődarabka,
az az ő szerelmese.
Ők ketten egymásnak élnek,
felhő és virág a fán.
Hisznek egymás esküjének,
magukénak is talán.
Szépen tudsz te fakadozni,
te virág, felhőfaló!
Szépen tudsz te szakadozni,
te felhő, virágcsaló!
Szépen tüntök el a szélben,
mind a ketten hirtelen,
nyomtalan és észrevétlen.
Úgy, ahogy a szerelem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-03 22:03:00, kedd
|
|
|

Váci Mihály:
Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,
hogy legalább a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják!
- s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.
Megszelídül a magánytól,
s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?!
- Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást,
azt, ami van, és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-03 15:16:59, kedd
|
|
|

Amikor tetszik, hogy próbára vess,
Mikor mindent kegyetlen köd fedez,
Amikor lelkünk elszürkül a portul,
Amikor minden visszájára fordul,
És megfakul a földi szeretet,
És úgy állunk a Minden közepett
Egyesegyedül, s már-már görnyedünk:
Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk!
Sík Sándor
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-05-02 14:51:50, hétfő
|
|
|

Bódás János:
Megvakult ember vallomása
Isten veletek színek, fények.
Én már csak a lelkemmel nézek.
Nem zavarnak árnyak, ködök.
Minden leegyszerűsödött.
Már nem a látszat a valóság:
illatból ismerem a rózsát
s tettből az embert. A hangján keresztül
érzem meg, ha a lelke felém rezdül.
Most lett enyém és igazán most látom,
ki az anyám, a kedvesem, barátom,
s most látom - hogy rám nem ragyog a nap-:
az emberek álarcot hordanak,
a földet a hazugság festette be,
s hogy nem látom, már nem vesztek vele,
hisz amit eltakar rongy, pompa, szín,
megérzi szívem s érzik ujjaim.
S ami sötét volt eddig és hamis,
most ismerem meg önmagamban is,
de mind tisztábban látom önnön képem,
milyennek Isten álmodott meg régen
s míg egyre mélyebben befele nézek,
bennem látom a zengő mindenséget.
Nap, hold, csillagok nekem már kihunytak,
magasság, mélység sötétbe borultak,
semmivé törpült a közel s a távol,
csak azt látom már ebből a világból,
ami örök!. . . Nem látok semmit itt lent,
de látom, látom, látom már az Istent,
s most már tudom, így a vakság sem átok,
mert hunyt szemmel szebben s tisztábban látok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
2022-04-23 23:04:05, szombat
|
|
|

Radnóti Miklós:
Don Quijote sírverse
(részlet)
,, Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt ő, míg élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
Kegyelmet soha senkitől se kért.
Az lemúlás se győzött e vitézen
Mert híre messzi századokra száll...
Igaz, hóbortos volt ő életében,
de végül bölccsé tette a halál."
|
|
|
0 komment
, kategória: Iskola |
|
|
|
|
|
1/11 oldal
|
Bejegyzések száma: 104
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
159 db bejegyzés |
e év: |
790 db bejegyzés |
Összes: |
5974 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 52
- e Hét: 17080
- e Hónap: 44890
- e Év: 151272
|
|
|