2010-03-27 16:27:59, szombat
|
|
|
Van néhány olyan pillanat, amikor úgy érzed, elveszett minden, ami fontosnak számít, és úgy érzed önmagad vesztetted el.
Van néhány olyan perc, amikor legszívesebben láthatatlanná válnál és legszívesebben semmivel sem néznél szembe. Ilyenkor elgondolkodsz, mi az értelme az egésznek...
Aztán jön valami, ami magával sodor, valami, amit nem tudod miért, de magával ragad, lenyűgöz, ugyanakkor felkavar és mély érzéseket ébreszt benned.
Lehet ez csupán egy találkozás, egy érintés, amitől kiráz a hideg, lehet ez egy csók, egy ki nem mondott szó, érzések, amiket nem mondasz ki.
Magadban megpróbálsz választ keresni az összes benned felmerülő kérdésre, de be kell látnod, nincs értelme kérdezni, a válaszok benned vannak. Sodródnod kell, hisz ha folyton azon agyalsz,
mi lesz neked a legjobb, lehet elszalaszthatsz néhány olyan pillanatot, amelyek szebbé tehetnék az életed. Ha minden elveszett, akkor is mindig ott a remény, hogy talán mégis minden jóra fordul.
Előbb vagy utóbb persze, de minden rendbe jön. Hisz miért lennél Te az az ember,
aki boldogtalan kellene, hogy legyen? Ugyan miért is? "Én nem leszek ez az ember.
Én boldog leszek!"- El kell ezt hinned! El kell dönteni, akarod-e, hogy a dolgok jóra forduljanak, vagy továbbra is szenvedsz.
Ha eldöntöd magadban, hogy igenis, boldog leszel, akkor azok a pillanatok, amik majd reményt adnak, azok fognak éltetni, és elég erőt adnak, hogy folytasd.
Aztán hírtelen a boldogság kellős közepén találod magad és azt kérdezed, hogy történt ez???
És a szád mosolyra húzódik és nevetve gondolsz majd vissza arra az időre, amikor még nem hittél a pillanatokban, amelyek tulajdonképpen megváltoztatták az életed
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|