|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 17:18:19, péntek
|
| |
| |
A szavakon túl vannak hangok,
amikhez nem kell fül
vannak képek,
amikhez nem kell szem
vannak simogatások,
szavak nélkül
Szavakon túl van a lélek,
ami nem betűkből áll.
Amit érezni lehet csupán,
de tapintani nem.
Az lát igazán, aki a szavak
fala mögé is képes látni.
A szó lehet tégla egy falban,
ami elzár, eltakar.
Lehet tégla egy falban,
ami magasabbra emel,
hogy csodát láss.
A szavak mosolyoghatnak,
miközben marnak, és
pofon ütve simogathatnak,
mert érted szólnak és neked.
A szó lehet magányos,
mindennél többet mondva,
és lehet regény, súlytalanul.
A szó kincs és büntetés,
teher és áldás.
A szavakon túl
vagyunk önmagunk.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 13:50:56, péntek
|
| |
| |
Kamarás Klára :
Mindig hittem a szavak erejében.
Bódító szép mesék fehéren
altató mákonyát
beszívtam sok-sok éven át.
Később csak hagytam,
higgyék, hogy hiszem...
hogy bennem ne
csalódjon senki sem.
Én annyi könnyet, szenvedést
láttam, hogy elmondani
minden szó kevés...
Már kisgyerekként észrevettem,
hogy nem az okos szó az Úr:
hogy ki-ki hogyan bírja hanggal,
úgy boldogul...
csak ámultam, hogy hangos ordítás
hogy babonáz meg balga szíveket,
és hazugságok harsogó szava
halálba hajszol, jaj százezreket.
Most álljatok meg!
Itt és most elég:
Skandáló őrületből béke nem fakad,
csak szenvedés.
Szavak... tudás bölcsője,
Szavak... jók és a rosszak...
Daltól, tudástól
senkit meg ne fosszak:
legszebb a szó, mikor anyánk mesél...
de legyen százszorosan átkozott,
aki hatalma mámorában
a szavak erejével visszaél!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szavak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 10:44:25, péntek
|
| |
| |
Minden embernek joga van ahhoz,
hogy lelkében egy kis helyet
megtartson önmagának.
Ez csak az övé. Ennek az ajtaját
nem szabad senkinek kitárni.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 10:33:04, péntek
|
| |
| |
Gyulai Pál:
Ej ne búsulj, hogy öregszel,
A természet rendje az;
Ettől ám meg nem menekszel,
Nem virul örök tavasz.
Évszak és kor egymást váltja,
Amit bír, enyészni látja,
S bár a múltért sír szeme,
Van azért új öröme.
Nem örülsz-e? Immár nem bánt
Hiú vágy és küzdelem,
Szenvedély örvénybe nem ránt,
Nem kínoz a szerelem.
Megszűnt a sok össze-vissza,
Szíved nyugodt, elméd tiszta,
S vidáman megáldhatod
Őszi fényű szép napod'.
Ne bánd, hogy már hagyogatnak
A remények hűtlenül,
Szép emlékeid megmaradnak
S rájuk újabb fény derül.
Hány reménynek rabja voltál,
Hányszor hittél és csalódtál!
Egy szép emlék pályabér,
Száz reménynél többet ér.
Ne erőlködj' ifjú lenni,
Vén szerelmes rút alak,
Festett hajjal bálba menni...
Jaj csak így ne lássalak!
Maradj, ami vagy, csak annak
Öreg úrnak, tisztes aggnak,
És emelje lelkedet
Az őszinte tisztelet.
Hadd lányodnak, hagyd fiadnak
Az ifjúság örömét,
Örömeid neked is vannak,
Csak kezed ne dúlja szét:
Természet s művészet bája
Lelked gyönyör közt himbálja,
S kit szeretsz, a hű család,
Gond mellett sok élvet ád.
Hát hazád? Egész halálig
Lelkesül a honfi-szív;
Mássá csak a módja válik,
Maga élve-halva hív.
Érett ésszel, józan fővel,
Lépést tartva az idővel,
Ha a nép bölcs véne vagy,
Szavad tett és súlya nagy.
Hát ne búsulj, hogy öregszel,
Itt a bor, koccints velem!
Lánghevétől fölmelegszel,
Ez hozzád nem hűtlen.
Bor öregnek éltető nedv,
Mámor helyett egy kis jó kedv
- Töltsd színültig a pohárt -
Néha-néha meg nem árt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 09:58:40, péntek
|
| |
| |
Barbárok
Igen, azok mi vagyunk, magyarok.
Mi itt, Európa szívében, mindenféle belső-ázsiai, kelet-kaukázusi, és Isten tudja
milyen eredettel. Akik jöttünk, és elfoglaltuk az itteni békés, kultúra- és állam
teremtő népek szálláshelyét. Hogy ezért miért volt alig harc? Érdekes kérdés.
Talán mert nem is voltak itt. Valószínűleg hazajöttünk. Legalábbis az akkori
népek olyan nagyon nem tiltakoztak. Később, a későn érkező befogadottak
annál inkább.
Pedig igazából semmit nem hoztunk. Csak a nadrágot, a gombot, a lovaglás
tudományát. A kengyelt. A lovas íjászatot, az államalapítás tudományát.
A világ egyik első Alkotmányát. És egy gyönyörű nyelvet.
Hogy mindig idegentest voltunk? Igen. Nem vezettünk hódító háborúkat, amíg
elég erősek voltunk, sosem kezdtük: befejeztük a háborút. Igen, kalandoztunk.
Nevetséges. Ez minden más népnél dicsőséges háborúk sorozata, egy vikingnek
dicsőség, mások gyarmatokat alapítottak. Mi kalandoztunk, mert megvolt minden
okunk rá. És ha menni kellett: mentünk, de mindig hazajöttünk.
Aztán túléltük a mongolokat, a tatárjárást, a bel- és küldúlást, a török uralmat,
az osztrák házat, a kommunistákat: futó kaland.
Mellékesen azért gyönyörűséges időmértékes verseket írtunk, sakkozógépet
fedeztünk fel, helikoptert, dupla távcsövet, C-vitamint, atombombát, és mert
játszani is kell, egy Rubik-kockát. Meg zserbót, meg a magyar konyhát.
És elmentek legjobbjaink, akik nem haltak meg honi háborúinkban és
kiharcolták más népek függetlenségeit. Más kontinensekét is.
Csak mi maradtunk itthon, mert ennyire barbárok vagyunk.
Bezzeg a civilizált nyugat. Amelyet ezer éven át védtünk azok ellen, akiket ők
most keblükre szorítanak, mint Kleopátra a kígyót. Akik learatták Mohács, 1848,
1956, 1989 hasznát. Mi elvittük a balhét, mert barbárok vagyunk. És soha, de
soha nem árultuk el szövetségeseinket, inkább vállaltuk helyükben is a sorsot.
És most is ezt tesszük, egyszerűen csak azért, mert ilyenek vagyunk. Kiállunk
azért az Európáért, amely barbárnak tekint minket.
De hát ennyi baj legyen. Mi, barbárok, maradunk. Majd még feltalálunk ezt-azt.
Addig Ti, amíg mi a határt védjük, Ti, civilizált népek, számolgassátok az uborka
görbületét.
György Attila Csíkszereda
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-10-29 08:23:15, péntek
|
| |
| |
Mint madár az ágra, napsugár a rétre,
Úgy repülök én ma, nagymama ölébe.
A dalos madárral, itt csicsergem én el,
Isten áldja nagymamámat, mind a két kezével.
Csillag orgonával, bíbor tulipánnal,
Köszöntlek mamikám ezer jó virággal.
Köszöntlek fénnyel, kék ég derűjével,
Köszöntelek mamikám szívem melegével.
Köszöntlek dallal, köszöntelek verssel,
Szívemből gyöngyöző, jó szóval ezerrel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Születésnap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2010. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
343 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3008
- e Hét: 17804
- e Hónap: 40071
- e Év: 172625
|
|
|
Offline
