|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 16:21:09, péntek
|
| |
| |
Lehetünk közösségben is mérhetetlenül egyedül.
Ki ne emlékezne gyermekkora riadalmas perceire,
óráira, amikor a legderűsebb, legszebb családi
körben is egyszer csak úgy érezte, árva a
mindenségben? Mert más is kell az embernek a
magány eloszlatásához a törődésnél,
a gondoskodásnál, de talán még a szeretetnél is,
hiszen az leginkább csak puszta aggodalom, óvás,
gyakorlott erkölcsi szokás. Szükség van egy lényre,
valamire-valakire, aki szívünk-lelkünk értője-érzője,
bensőséges társ, örökkön nekünk, velünk, miattunk
való teremtés.
Szakonyi Károly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 16:12:48, péntek
|
| |
| |
Dobson Szabolcs szerint a probléma az, hogy Magyarországon ezek a dolgok nincsenek igazából elmagyarázva, nincsenek olyan adatok közzétéve, amit hitelesnek tekintenek az emberek - sőt, sokan már semmit nem tekintenek hitelesnek ezzel kapcsolatban. Sokan azt sem értik, hogy itt már a történet nem arról szól, hogy a járványt meg lehet fékezni, hanem most már az adatok azt mutatják, hogy amit lehet tenni, az a súlyos esetek kockázatának a csökkentése - hangsúlyozta.
Szerinte az omikronnál azt lehet látni, hogy kevesebb súlyos esetet okoz, ennek az lehet az oka, hogy a felső légutakban szaporodik leginkább, kevésbé a tüdőben. Ez egy elmélet, ami azt jelenti, hogy bár kevésbé súlyos betegséget okoz, sokkal jobban terjed - tette hozzá.
A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy Izraelben kijött egy adat, miszerint december 22. óta a súlyos esetek száma megháromszorozódott, ez is arra utal, hogy ahogy a hullám jön, még ha kisebb kockázattal is, de sokkal több ember kerül kórházba. A politikusokat pedig az érdekli, hogy az egészségügyi ellátást ez mennyire terheli meg.
Az is aggasztó, hogy ha az egészségügyi dolgozók is megbetegednek, súlyos munkaerőhiány is kialakulhat, vagyis az egészségügyi rendszer szétzilálódása napirenden van, ennek kockázatát lehet csökkenteni a harmadik oltással - jelentette ki.
Magyarországon az az eljárásrend, hogy attól függetlenül, hogy valaki átvészelte-e a betegséget, egy harmadik oltást felajánlanak neki. Amerikában van olyan vizsgálat, ami kimutatta, hogy egy átvészelt fertőzés után a harmadik oltás fokozza a védettséget. A negyedik oltással kapcsolatban azonban még nincs konszenzus. Dobson Szabolcs azt mondta: népegészségügyi szempontból az lenne a legfontosabb, hogy minél többen megkapják a harmadik oltást.
Szerinte lehet látni, hogy bizonyos mentalitásbeli különbségek is megjelennek a járványkezeléssel kapcsolatban, az angolok például azt mondják, meg kell tanulni együtt élni a vírussal - a szakember viszont megjegyezte, itt az a kérdés, hogy mi ennek az ára.
atv.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-12-24 16:07:46, péntek
|
| |
| |
Azon töprengek, mit rontottunk el? Miért? Miért ennyire? Miért, hogy nem tudunk kiállni egymásért, önmagunkért? Féltjük a tetves kis pozíciónkat, a még meglévő állásunkat, a nem-tudom-minket. Közben a politika, a hatalom mindent felzabál. Minden hatalom, az éppen megdicsőült és a barikád mögött hasaló. Azok az emberek régen elszakadtak a valóságtól. Évek, évtizedek óta a politikában, és a politikából élve hogyan is tudhatnák, mi történik lejjebb? Azok főleg honnan tudhatnák, akik az iskolapadból ültek a selyem-bársony akármilyen székbe. Semmiről semmit nem tudnak, de nem is akarnak tudni. Nekik ez játszma, amit meg kell nyerni. Beltenyésznek egymás között, diadalmasan kacagnak, amikor valami borzasztóan frappánsat sikerül mondani a másik oldalon állónak. ,,Győzelem! Lám, milyen nagyon okos is vagyok én!" Ez kell, ennyi kell. Akik beszélnek róla, sem tudhatják, milyen élni semennyi pénzből. Milyen úgy lefektetni egy gyereket, hogy nem tudsz enni adni neki. Milyen, amikor szégyellem magam, mert autóval megyek vásárolni...
A parkolóban mellém lép egy nő. Szomorú szemű. Halkan beszél, alig értem. Nem koldul, csak meg szeretné mutatni..nyújtja a papírdobozt, benne gyönyörű, cérnából horgolt angyalka, nyuszi. Ha esetleg vennék tőle... adjak, amennyit gondolok, vagy tudok. Ő máshoz nem ért...munkát nem kap, majdnem ötven éves. Csak enni szeretne. Élni valahogy.
Emlékszem a rendszerváltásra. Amikor fiatal felnőttként hirtelen azt mondták nekem: amit eddig tanítottunk neked, amit mondtunk, amit tudni vélsz, az mind hazugság. Emlékszem, amikor a fél ország ellenség lett, mert kiszolgálta a múlt rendszert... a másik fele meg ellenálló volt. Szerinte. Ez ma sem változott, csak minden sokkal rosszabb lett. Egyre rosszabb. Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan... a mennyihez is? Háromszáz? Háromezer? Néhány éve még volt valamiféle - ha nem is védőháló - de egy hártya. Ami nem engedte lezuhanni azt, aki megbillent. Ma már ez sincs, már magunk lökjük a mélybe, aki nem képes kapaszkodni. Magyar Tajgetosz. Ülünk és várjuk a csodát, ami nem létezik.
Közben, aki teheti, menekül. Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk... Bár az oroszok úgy tudják, ők találták fel, de az ő bajuk! Mi büszke nép vagyunk, mert mennyi Nobel díjast adtunk a Világnak! Csak akkor nem kell a másként gondolkodó, a sorból kilógó, amikor itt van. Ha már elment, akkor nagyon tudjuk szeretni! Vagy köpködni. Attól függ, az éppen aktuális hatalom mit vár el tőlünk. Mert mi annak megfelelünk, ha beledöglünk is! Nálunk nem szokás, hogy kiálljon a tanár a tanárért, a rendőr a rendőrért, a bíró, az orvos, a vasutas, a diák. Mi sem állunk ki a gyerekeinkért, miért is tennénk? Senki senkiért... az a tuti! Mint a szent tehenet, úgy imádjuk a semmi-eszű celebeket, a sztár-meteorológusokat, sztár-hírolvasókat, percek alatt színésszé avanzsált senkiket, sikerkönyvet sikerkönyvre halmozó analfabétákat. Közben igazi színészek, zenészek, írók, költők, újságírók éheznek. Konkrétan. Mert nekünk érdekesebb a lotyó önéletrajza, a semmiből jött senki hadonászása a képernyőn, a kivénhedt bártáncosnő gyereknevelési szokásai. Mert azt könnyen nyeljük, rágni sem kell.
Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot. Ők elmennek, mi maradunk. A gyáva alkuinkkal, a félrenézéseinkkel, a lustaságunkkal, nemtörődömségünkkel. Mennek, viszik a még meg nem született unokáinkat. Mi meg bámulunk és várjuk tovább a csodát. Közben búcsút intünk az elveszett generációnak. Mi, az elbaszott generáció.
E. Swan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Munka |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2010. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
278 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6804
- e Hét: 21600
- e Hónap: 43867
- e Év: 176421
|
|
|
Offline
