|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2015-01-24 14:45:31, szombat
|
| |
| |
Kéri Mihályné
Ragaszkodás
Negyven év, az hosszú idő,
egy fa ezalatt nagyra nő.
Körülveszik csemetéi,
vihart, záport együtt élik.
Vigasza a napnak sugara,
s a rajta otthonra lelt madarak.
Gyűrűk sora jelzi korát,
árnyékot és nyugalmat bocsát.
Tövében a szerelmesek
terveiket szövögetik,
közös jövőjüket tervezgetve,
egyetértve leszögezik.
Negyven év, az hosszú idő,
emberöltőnek talán félidő,
házasságban futamidő,
egyre közelebb a rekordidő.
Sok víz folyik le ezalatt a Dunán,
szabadság szele már harmonizál.
Emlékek, mint vad hullámok, csapongnak,
teszik hol szebbé, hol borúsabbá napunkat.
Negyven év, az hosszú idő,
egyre csak nő az alvásidő.
Fogy az erő, nő a ragaszkodás,
az egymás iránti kapaszkodás.
Kiálltuk a nagy próbát,
mit a Mindenható kirótt ránk,
Kertünkben a hintaágy
ringatózva miránk vár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Házassági Évforduló |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-24 11:58:56, szombat
|
| |
| |
Egy nap a kisfiú már nagyon szeretett volna zsebpénzt kapni,ezért odament anyukájához és egy cetlit adott a kezébe.
A cetlin ez állt:
"Kedves Anya!
-elmosogattam 300 ft.
-levittem a szemetet 200 ft.
-kitakarítottam a szobám 500 ft.
-felporszívóztam 600 ft.
Ez összesen 1600 ft. "
Az anya ezt elolvasta, nem szólt semmit, csak megfordította a cetlit és elkezdett írni, majd a fia asztalára rakta.
A fiú elkezdte olvasni.
A cetlin ez állt :
"Kedves Fiam !
-fájdalommal megszültelek 0 ft.
-letöröltem a könnyeidet 0 ft.
-a betegágyadnál virrasztottam 0 ft.
-mosok, főzök rád 0 ft.
Ez összesen 0 ft. "
A fiú odament anyukájához könnyes szemel megölelte, a cetlire ezt írta: " Fizetve! "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-24 11:31:32, szombat
|
| |
| |
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem...
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-24 09:48:43, szombat
|
| |
| |
A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."
(Müller éterzeretetönyv)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2015. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
525 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3944
- e Hét: 23480
- e Hónap: 63092
- e Év: 292029
|
|
|
Offline
