|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2017-11-29 22:05:14, szerda
|
| |
| |
Angyalka
Szenteste volt, ragyogó
Óriás pelyhekkel hullott a hó
Földre szállott egy kis Angyal
Kit megbízott az ég egy feladattal
Apró kosár volt kezében,
Felhőből font, fehér színre
Küldetése nem más volt,
Mint kosarába tegyen valami jót
De oly jóság lehet csak
Mely kincse az emberi világnak.
Hólepte utcákon járva
Az Angyalka sok kincset találva
Látott ő csillogó házakat,
Megannyi szépséges ruhákat
S játékok a kirakatban
Nézte őket boldogan!
De hogy vihetné el ezeket?
Hisz a kosárba nem férnek
Vajon mi a legnagyobb kincse e Földnek
Mi oly fontos az embereknek?
Elszomorodott az Angyal
Nem bírt ő a feladattal
Itt minden túl nehéz és sok
Nem bírná el felhő kosaruk.
Egy kis háznak ablakában
Gyertyának fénye áradt
Az Angyalka kíváncsian,
Leskelődik az ablakban
Kicsi lány a szobájában
Megörül az Angyalkának
Behívja őt kedvesen
Süteményt ad szívesen
Meghallgatja történetét
S a kislány vigasztalja ekképp:
A legjobb dolog én nékem
Anyukámnak ölelése,
S az a reggel mikor felébredve
Édesapámmal reggelizve,
Katonát készít ő a kenyérből
Teszi mind ezt szeretetből
De olyan öröm az is nékem,
Ha játszik vélem a testvérem.
Megértette már az Angyal is
A szeretet a legnagyobb kincs,
Kosarába mind belefér,
Mert a szeretet nem nehéz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony SZENTESTE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-29 21:14:52, szerda
|
| |
| |
Külföldön dolgozó Magyarok ünnepe őszintén...
Ne sírj, anya...
Mindjárt itt a december. Mindegy, hogy az ember vallásos, vagy sem, a karácsony különleges ünnep a legtöbbünk számára. Mindenkinek mást jelent. Aki magányos, annak ez az a nap, amit gyűlöl. Mert olyankor kétszer olyan egyedül van, még jobban érzi a hiányt. A szerencsések, akik családban élnek, sokszor már hónapokkal előbb készülődni kezdenek. Van, akinek fontos az ajándék mérete, ára, színe, szaga és van, akinek nyűgöt jelent. Van, aki ünneplőbe öltözik és templomba megy és van, aki számára az együttlét ünnepe ez a nap.
És vannak - nagyon-nagyon sokan - akik hazavárják az egy éve nem látott gyermekeiket, unokáikat. Ilyenkor még az egyébként nem éppen konyhatündérek is megtáltosodnak, az év közben olykor a fregoliról öltöző szülő kivasalja a függönyt, de talán még a falat és a padlót is. Mert végre átölelheti, megérintheti, beszívhatja az illatát, hallhatja a hangját. Nem interneten keresztül, nem webkamerán és nem hangszórón át, hanem igaziból. Élőben.
A többiek is készülődnek. Most nem tudunk menni, mert dolgozunk, de januárban. Vagy februárban. Jó lesz akkor is, persze. Januárban. Vagy februárban. De a karácsony...Ha a gyerek (mindenki gyerek, akinek élnek a szülei) nem jöhet most, akkor oda kell neki küldeni az ünnepet. Az otthon illatát, az ünnepi asztalt. Nincs mese, csomagolunk. Megint túl kicsi lett a doboz, ebbe nem fér bele a birsalmasajt, pedig külön kérte a gyerek. Érdekes, itthon nem is szerette. De ha te csináltad, anya, akkor szeretem. Küldjél, csak egy keveset. És diót, mert itt nem olyan. Kolbászt, mert ami itt van, az fura ízű. És abárolt szalonnát, jó fokhagymásan. És szaloncukrot. Azt itt nem ismerik.
És tepertős pogácsát, amilyet csak te tudsz sütni. Nem baj, ha kiszárad út közben. Úgy is finom. És Túró Rudit. Olyat is, ami lekvárral van töltve. Barackosat, szilvásat. És egy kis mákot. Zserbót. Az a kedvencem és itt hasonlót sem kapni. Meg a bolti nem olyan. Semmi nem olyan. Egy kis lekvárt, amit te főztél be. Barackot. Szilvát is. Ha sütnél egy kis tepertőt...Persze, bejglit, az sokáig eláll. Sok mazsolával. És mézeskalácsot, amilyet együtt sütöttünk ilyenkor. A méz, a fahéj, a szegfűszeg illatát küldd. A karácsony illatát. Az otthon illatát tedd a dobozba.
A szeretetedet csomagold be. A simogatásodat, az ölelésedet bugyoláld puha mézeskalácsba, hogy el ne törjön a hosszú úton. Nem, nincs honvágyam. Jó itt. Kedvesek az emberek, megbecsülik a munkámat. Biztonságban vagyok, nyugodt vagyok. Csak hiányzik a karácsonyi töltöttkáposzta. A tejföl, amit itt nem ismernek. A túró. Van itt is a lengyel boltban, de nem olyan. Más. Keményebb és az íze sem az igazi. Ne sírj, anya! Igen, eszem rendesen, főzök is. De a kenyér, az nagyon hiányzik.
Nincs honvágyam, csak ez a karácsony...itt nem olyan. Mások a szokások, az emberek. Megvan még az a kis horgolt angyalka? Amit mindig a fa csúcsára tettünk. Attól a nőtől vettük a parkolóban. Emlékszem, nem volt munkája, de nem fogadott el adományt. Tőle vettük az angyalkát. Elküldöd, tényleg? Majd felrakom itt a fára és olyan lesz, mintha otthon lennék. Ne sírj, anya! Hamarosan találkozunk. Jövök, ahogy tudok. Küldenél egy macis mézet? Tudod, aminek le kell vágni a végét és ki lehet szopogatni fölül. Jövök hamarosan. Mit vigyek neked? Mit szeretnél?
Igen, a december ilyen hónap. Ilyen beszélgetésekkel. Ne hozz semmit, kicsikém. Csak a bőröd illatát. A hangodat, a mosolyodat. Mást úgysem adhatsz, többet nem hozhatsz. Nekem ez minden kincsem.
Ezt nem mondjuk ki. Egy szülő sem mondja ki. De tudja, mindenki tudja. Kitartás. Hamarosan január. Vagy február. Mindjárt. Csak addig kell kibírni. Újra. Böjti Mónika
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-29 20:24:05, szerda
|
| |
| |
"Mindannyian nagyon más egyéniségek vagyunk, a három gyerek is, a férjem, Ádám is, aztán meg persze én is, aki a látszat dacára tudok nagyon raplis és kiállhatatlan lenni...
Úgy látszik, figyelnem kell nehogy zsémbes, házsártos öregasszony váljék majd egyszer belőlem."
Egerszegi Krisztina
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-29 19:54:30, szerda
|
| |
| |
Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről...
Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa . együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.
A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék , a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.
Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék ... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.
Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.
Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék , de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.
Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KARÁCSONY II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-11-29 19:36:39, szerda
|
| |
| |
Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.
Bánsági Ildikó
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2017. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
375 db bejegyzés |
| e év: |
5773 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 29200
- e Hónap: 68812
- e Év: 297749
|
|
|
Offline
