|
2018-05-19 22:48:49, szombat
|
| |
| |
Pünkösdi szokások
A régiek jól tudták, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra, s a nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.
Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket és kezdődhetett a mulatság.
Sok más ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények pünkösdkor azt ünneplik, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.
A legelterjedtebb, a középkor óta ismert szokás a királyválasztás volt, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás, de leginkább lovas számok) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette. A pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak. Jókai Mór Egy magyar nábob című regénye pontosan beszámol ezekről az egy évig érvényes előjogokról.
Dunántúlon a pünkösdi királynőválasztás volt szokásban. A lányok házról házra jártak, az élén a pünkösdi királynővel. Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevitt a faluban egy ötödiket. A cím nem a legszebbet, hanem a legkisebbet illette. A lányok fehér ruhát öltöttek, a királynő feje fölé piros kendőt tartottak vagy lefátyolozták az arcát. A házaknál megálltak énekelni, cserébe pedig tojást, szalonnát vagy pénzt kaptak. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon nem volt divatos e szokás, sőt, egyáltalán nem alakult ki egységes hagyomány. Összességében elmondható, hogy szintén végigjárták a házakat adomány fejében, ám a menet lehetett vegyes, leányok és legények egyaránt részt vehettek benne. Gyakran a pünkösdi király és királynő együtt vonult az élén, társaik pedig lakodalmas menetet imitáltak. Ezt a szokást pünkösdölésnek nevezik.
Az ünnephez szorosan kapcsolódtak a virágok. Egyes helyeken például már kora hajnalban az ablakokba vagy a ház kerítéslécei közé zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdirózsát, jázmint) tűztek azért, nehogy belecsapjon a házba a villám.
Udvarlással kapcsolatos szokások is kapcsolódtak az eseményhez. Egyes helyeken például a legényeknek be kellett csempészni a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdirózsát. A leányoknak viszont koszorút kellett fonni, s átadni a legényeknek. Ilyenkor szokás volt a mátkázás is. A fiú annak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha az viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség nyílt az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak.
Gál Márta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pünkösd |
|
|
|
|
|
Offline
